Egész nap rengetegen jöttek oda hozzám gratulálni, vagy megkérdezni, merre van Mrs. Kim, hogy pénzt tudjanak neki leadni. Olyan szintű öröm halmozódott fel bennem...vannak emberek, akik ezt az áttörést várták, hogy végre valaki visszaszóljon Winter-éknek. Tény és való, hogy csomó-csomó diákot zaklattak, így emiatt is boldogak a tanulók.

Délután szokásosan próbára mentem, ahol a darabban játszók mind tapssal fogadtak, Mrs. Kim pedig lerohant.
- Somin...mit csináltál? - ordította el magát.
- É-én nem akartam semmi rosszat, elnézést, ha vala- - kezdtem magyarázkodni.
- Drágám...nem tettél semmit, épp ellenkezőleg. Nem tudom, hogyan, ám több, mint 1 millió won-t kerestünk csak ma! - ugrabugrált.
- MOST EZ KOMOLY? AZ RENGETEG...EVVEL MEGMENTHETJÜK A DRÁMATERMET??!! - hitetlenkedtem.
- Még kelleni fog egy minimális összeg, viszont ez már most sokat segít! - ölelt meg. - Köszönöm!
- Én csak...kiálltam magamért - öleltem vissza a tanárnőt.