- Nem kéne hazamennünk?
- Lehet, hogy indulnunk kellene - motyogta.
- Köszönöm, hogy beavattál ezekbe a dolgokba! - mosolygok rá.
- Én kösz, hogy meghallgattál - bólint vigyorogva.
- Hazakísérlek! - ajánlom fel.
- Biztos nem! Késő van!!! Egyedül nem mehetsz haza!
- Majd megyek busszal!
- Somin...
- Hm?
- Makacs vagy!
- Ez van - nevetgélek.
- Ha ennyire haza akarsz kísérni, hát tedd, de utána hívd oda Yeonjun-t, hogy vigyázzon rád!
- Őt biztos nem!!
- Rajtunk kívül nincs srác, akivel annyira jóban vagy! Egyedül meg nem engedlek haza. Ott fogok várni melletted, hogy megérkezzen!
- És ha nem ér rá?
- Nyugi, rá fog! -bízza el magát.

Utunkat a házuk felé vettük, ami meglepően tök közel volt. A séta közben nem beszélgettünk már~