Azt gondolná az ember lánya, hogy annál már nem lehet különösebb az élete, mint, hogy szerelme minden napkeltekor óriáskígyóvá változik... de az istenátka minden lehetséges alkalommal megcáfolja ezt a gondolatot.

- Sszerelmem... - ücsörgött, megtörve a csendet Mingi. Lángvörös hajával és történetesen teljesen pucéran a kanapén, mire elvigyorodtam.
- Mondd csak..?
- mi assz a Kámassszutra?
Elegánsan kiköptem a kávém, mire ártalmatlanul vigyorogni kezdett. Rudtam, hogy tisztában van a testiséggel, de azt nem, hogy csupán ösztönök vezérlik, vagy tudás is van mögötte.
Fülig vörösödtem.
- Csak viccceltem sszivem... - vigyorodott el kivillantva fogait. - ssszoktam olvassni...
Elképzeltem a vörös óriáskígyót, ahogy a szekrényem előtt bújja a könyveimet, amíg én dolgozom és kitört belőlem a röhögés és közelebb léptem...
- És pici kígyó ssszemüveged is van? - vihogtam tovább, miközben az ölébe húzott.
- Ruham sincs te kettyós bosssszi... - nevetett ő is majd egy édes puszit nyomott a számra. - ssszeretlek diliss.