TXT - Yeonjun

Egész életemben arra készültem, hogy az egyetem alatt majd kollégista lehetek. Ezt feleltem akkor is, ha valaki megkérdezte, mi akarok lenni, ha felnövök.
Persze az álmokkal az a helyzet, hogy nem mindig úgy válnak valóra, ahogy azt az ember lánya elképzeli.
Nos esetemben a történet megspékelődött azzal, hogy koedukált kollégiumba kerültem, a szomszédságomban öt "megvadult kölökkel". Két oldalról boldogított ez a remek kvintett.
Na nem ám egyszerű módon, ugyanis Soobin és Kai nem csak a szomszédaim, hanem a fürdőpajtiaim is lehettek volna, hiszen minden két szobához egy egy, közös fürdő járt.

Az első pár nap után Soobin aprólékos gonddal kidolgozott egy menetrendet, hogy miként tudunk kényelmesen egymás mellett élni és nem zavarni a másik köreit, ami a ráadás volt, hogy a másik szoba lakói is bejelentkeztek a fürdőnk használatára, ugyanis az ő szomszédságuk nem volt hajlandó osztozni.
A másik oldallal már nehézkesebb dolgom volt egyébként.
Míg Taehyun és Beomgyu menőnek tartották, hogy tulajdonképpen a szomszédjuk vagyok, addig volt valaki, aki ezt nem viselte valami jól. Yeonjun egyenesen sportot űzött belőle, hogy undok és flegma legyen velem... sőt, kifejezetten úgy tűnt, mintha gyűlölne.

Látszólag próbáltam nem foglalkozni a dologgal, csakhogy miközben a viselkedése irritált... valami elbaszott módon, mégis kezdtem fülig belehabarodni, amit semmiestere sem tudtam volna megmagyarázni, de a mindig színes hajú, úgy vonzott, mint legyet az elektromos rovarcsapda uv fénye... szép hasonlat.

A tanév kezdete után hamar beköszöntött a hideg, jelezve, hogy itt a tél és a fiúk máris puccba vágták a szobákat, sőt, hovatovább, a folyosó ránk eső részét is karácsonyi díszek lepték el. Nem túlzok, az öt fiú úgy várta a karácsonyt, mintha valóban gyerekek lennének. Beomgyu egy nap hozzám is beállított a szégyenlősen piruló Kaial és a duzzogó Yeonjunnal az oldalán. Egy szerencsétlen földlabdás fát ráncigáltak a szobámba és elkezdték feldíszíteni a szobám közepén.
- Tudod Noona... azt mondta Soobin, hogy nem mész haza az ünnepekre, így arra gondoltunk, hogy ez... jó ötlet lesz.. - mosolygott édesen az ötletgazda, miközben a gömbök és apró csillogó állatkák a helyükre kerültek...
- Ezt hova tegyem? - vihogott Yeonjun, máris tudtam, hogy szivatás következik... az ujján egy tűzpiros, csipkés bugyim himbálózott...
Kai elfordult, de még így is vörösben pompázott a bőre, Gyu dühösen meredt vihogó barátjára.
- Megigérted, hogy nem csinálod ezt... menj el inkább... - csalódottság sugárzott a hangjából, Yeonjun pedig megdöbbent.
Se szó se beszéd lelépett. Rám se nézett csak kicsörtetett a szobámból és tisztán hallható volt ahogy bekúrta a saját szobájuk ajtaját is. Aznap a maradék négy fiúval közösen tartottunk egy kis előkarácsonyi bulit, de Yeonjun nem került elő akkor sem.

A többiek mind összepakoltak és másnap hazamentek én pedig úgy döntöttem, elmegyek inni egyet a kampusztól nem messze eső kocsmába.
A hely meghitt volt, mindent körbelengett a forraltbor és a puncs illata, mintha csak direkt a magányosan karácsonyozóknak teremtették volna ezt a kis fészket.
Így már boldogabban ültem be az egyik boxba a könyvemmel, amit Soobintól kaptam. A karácsonyi történet egy mogorva srácról és egy reménytelenül romantikus lányról szólt. Klisé a javából, de nen zavarat. Habzsoltam az oldalakat és már csak arra eszméltem fel, hogy a pultos körülöttem takarít.
- Ne haragudj, de lassan hajnal fél egy van és zárunk... - szólt kedvesen. Persze égett a bőr a pofámról, amire rásegített az általam elfogyasztott négy fél literes forraltbor is.
- Basszus, te ne haragudj, biztos ezer jobb dolgod lenne, mint arra várni, hogy lelépjek... - nevettem fel kínosan, mire elmosolyodott.
- Tudod mit? Ez a ház ajándéka... - tett elém egy gőzölgő adag forraltbort, elvihető papírpohárban.

Odakint esett a hó... vigyorogva néztem felfelé és feltöltődött szívvel indultam el a kollégium felé, a feldíszített, kivilágított úton. Menet közben éreztem, hogy az arcom még mindig ég egy kicsit az alkoholtól, mégis belekortyoltam a kezemben lévőbe. Hiszen senki nem kér számon. Otthon majd bedőlök az ágyba és olvasok tovább.
Kicsit tántorogva betámasztottam magam amig kinyitottam a kaput. Nevetgéltem a saját esetlenségemen. Nem voltam részeg, csak pont annyira spicces, hogy a jókedvem kitartson.

Az emeletre érve azonnal feltűnt, hogy az ajtóm nyitva áll. Fájdalmasan felnyögtem a gondolatra, hogy kiraboltak... de a bennem kavargó alkoholnak köszönhetően elég bátor voltam, hogy gondolkozás nélkül a szobámba rohanjak.
De odabent egészen más fogadott, mint amire számítottam...

A karácsonyi fények, amiket a fiúk raktak fel, hangulatosan égtek, a kanapémon pedig Yeonjun ült, egy szál Mikulás sapkában, egy piros masnival a farkán...
A kezemben lévő borospohárra néztem.
- Tuti valamit a belekevertek a piámba... - néztem rá zavarodottan, de azért az ajtót bezártam.
- Boldog Karácsonyt... - vigyorgott rám szemtelenül...
A legvalószínűbb reakcióm az lett volna, hogy röhögni kezdek, de a valóság és az emberek... néha nagyon furcsán reagálnak a krízis helyzetekre és ez nos... elég krízis volt... én mégis csak csendesen letettem a táskámat és bátortalanul léptem egyet a fiú felé, aki addigra felállt az addigi helyéről, így aztán láthatóvá tette az összes porcikáját.
- Komolyan meztelen vagy... - vigyorodtam el...
- Micsoda felfedezés...
- De... hazamentél... és utálsz engem...
- Na ebből viszont semmi... nem... igaz... mint láthatod, nagyon is itt vagyok.. - lépett egy lépéssel közelebb. Ha akartam volna, már végigsimíthattam a mellkasán... de a kezeimet szorosan ökölbe szorítva vártam a magyarázatot.

- Nos...?
- Nos... - lépett még közelebb. Aljas dolog, hogy mennyivel magasabb mint egy átlagos méretű ember, szóval kényszerített, hogy felnézzek rá, hacsak nem akartam a mellkasával szemezni... - ... kedvellek... és ez kiakaszt. Egy hétig merevedéssel közlekedtem, mikor egyszer együtt mostunk és előttem hajoltál le bepakolni a ruhákat. A szívem darabokra törik, minden alkalommal, mikor Soobin vagy Gyu olyan közel kerülnek hozzád és olyan jókat dumáltok... - mondandója közben finoman megfogta a kezem és a mellkasára húzta, pontosan a szíve fölé, mintha nyomatékot akarna adni a mondani valójának... de aztán minhta nem birná tovább, az állam alá nyúlva maga felé fordított mégjobban és puha ajkaival cirógatni kezdte a számat.

A nyakába kapaszkodtam, mikor a fenekembe markolva felemelt. A lábaimat köré fontam és belekuncogtam a csókunkba, mikor eszembe jutott, hogy meztelen.
- Na mi olyan vicces, baby? - vált el egy pillanatra a számtól, miközben lehuppant a kanapéra. A meredező tagja a fenekemnek nyomódott, ami kicsalt belőle egy nyögést...
- Ó... semmi... - pusziltam türelmetlenül a szájára, és lassan mozgatni kezdtem a csípőmet.
A földre kerültek a ruháim, lassú egymásutánban, miközben meg sem szakítottuk egymás szájanak kényeztetését. Édes csókok voltak ezek, olyanok, amiben minden elsuttogott vallomás és ígéret benne volt. Minden, amit abban a pár hónapban visszatartottunk.

A melleim elleni támadása volt a következő aljas húzása. Hátravetett fejjel nyöszörögtem a kielégülésért, egy hirtelen talpra állított de csak annyi időre, hogy egyetlen határozott mozdulattal lerántsa rólam a nadrágomat, majd elvigyorodott
- Óhh a piros tanga, nagyon ünnepi... ez maradhat. Ott álltam előtte, ő pedig a fenekembe markolt és lassú mozdulatokkal csókolni kezdtett a hasamon majd a tűzpiros anyagon hagyott apró puszikat.
- Annyira kívánlak... - lehelte forrón... egyik lábamat a térdére emelte, éppencsak félre húzta az útban lévő anyagot és a vágytól duzzadó csiklómra nyalt, a vállaiba kapaszkodtam, hogy ne rogyjon össze a lábam, ő pedig lassú, kínzó tempóban nyalni kezdett, nekem pedig mindenem reszketett a kéjtől, ami szétáramlott a testemben.

Mikor megunta a nyalakodást, háttal fordított magának és az ölébe húzott. Lábaimat a térdére húzta, a hátam a mellkasának döntötte és lassan, a bugyimat újra félre húzva, a meredező farkát elmerítette bennem, de nem mozdult.
- Olyan jó benned lenni, baby... - egyik kezével a mellemet simogatta, míg másik kezének ujjai a csiklómra találtak. Óvatos, finom mozdulatokkal cirógatott. A falaim, minden simításnál összeszorultak körülötte, amitől egyre szaporábban kapkodta ő is a levegőt, ahogy engem közelebb űzött az orgazmushoz...
A csípőm akaratom ellenére is mozgatni kezdtem volna, de Yeonjun magára szorított.. képtelen voltam másra, csak egyre hangosabban a nevét nyögtem...
- Élvezz a farkamra... - nyögte ő is... ujjjai egyre gyorsabb tempóban mozogtak a farka pedig keményebb lett, érezhetően közel járt ő is... a testemben lévő összes izom megfeszült és elernyedt egyre gyakrabban... míg végül egy hatalmas sikítással teljesítettem a kérését. Az élvezetem végigcsorgott rajta, a falaim rászorultak... Yeonjun a csíprőmre mart, megtartott és őrült tempóban mozogni kezdett, amitől az amúgy is kifáradt izmaim sajogni kezdtek, mígnem újra megfeszültek és leterített egy az előzőnél is erőteljesebb orgazmus... a lábaim reszkettek, ő pedig néhány mozdulatot tett még, de egy mélyről feltörő nyögéssel végül követett a gyönyörbe...

Hosszú lábai lelógtak a kanapéról, biztos voltam benne, hogy kényelmetlen, de nem volt hajlandó elengedni. Miután alaposan megfürdetett az első eszeveszett szeretkezésünk után a kanapéig volt hajlandó jutni, ahol magához húzott, bekapcsolta a tévét és sorba néztük a karácsonyi romantikus filmeket egész nap.
- Boldog Karácsonyt baby! - motyogta maga elé félig csukott szemmel.
- Nem zsibbad a zsiráf lábad? - vigyorogtam rá...
- De... meghalok... - nyafogott, mint egy gyerek, de azért addig helyezkedett, míg végül a lábaim között feküdt, a fejét a melleimen pihentetve...
- Nem kéne neked ma hazamenned? - kérdeztem csendesen, mire felemelte a fejét és tettetett szomorúsággal nézett rám...
- Gyere velem...
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet... karácsony van ez egy családi ünnep... és mi még csak...
- Anyukám haragudni fog, ha nem jössz... már megígértem neki. - vágott közbe és egy óvodáshoz hasonlított abban a pillanatban a leginkább.
- Rendben... de akkor készülődjünk...
Belekuncogott a hasamba, majd fölém kerekedett.
- A készülődés első fázisa... hogy segítened kell rajtam... - nyomta álló farkát hozzám...
- Annyira... gyagyás vagy...