NiKi - Enhypen

- Csak még egy képet Noona... - dorombolta, miközben lassan lehúzta a takarót hogy a vékony anyag éppen a combomig csússzon.

Hazudhatnám, hogy nem tudom, hogy vett rá ilyesmire, de nem teszem. Niki finoman szólva, úgy elcsavara a fejem mint a szar. Az érzéseink kölcsönösek voltak, oda vissza voktunk a másikért, csak egyetlen kérdésben nem értettünk egyet... az pedig nem más volt, mint a korkülönbségünk és annak kérdése, hogy mennyire helyes együtt lennünk... illetve hol húzzunk határt.

- Tedd el azt a gépet... - morogtam rá ezredszer is a fiatal idolra, de az csak eleresztett egy szemtelen vigyort, majd koncentrálva összeráncolta a homlokát. A nyalóka pálcája kilógott a szájából és lőtt egy újabb képet. A fenekemről.
- Nishimura, ezerszer szóltam, hogy fejezd be... - pattantam fel az ágyról meggondolatlanul... a takaró a földre esett en pedig vörös fülekkel álltam előtte egy szál tangában.
- Noona... - dörmögte a lehető legmélyebb hangján... egy pillanatra sem foglalkozva a zavarommal.

Hiába ő volt a fiatalabb, én voltam nagyobb bajban, mikor tett egy lépést felém.
- Maradj ott, megbeszéltük, hogy nem csinálhatsz semmit, a szülinapodig... - dadogtam.
A mellkasa a kitartott tenyeremnek feszült, mire muszáj volt oda néznem. Persze hogy szemtelenül vigyorgott. A fekete pulcsi cipzárja épp annyira volt lecsúszva, hogy minden kiváncsiskodó idegeit felborzolja. A mancsomért nyúlt és egyenesen a bőrére húzta, amitől kiszáradt a szám.
A szíve hevesen vert...
- érzed ezt...? - kapkodnom kellett a levegőt, pusztán azért, mert az ujjaim alatt libabőrössé vált a bőre. A szájába harapva nézett le rám.
Istenverte tinédzser létra.
A szabad keze a derekamra siklott.
- Annyira gyönyörű vagy... nem kérheted, hogy álljak le... - térdelt le elém, vészesen közel kerülve... és felnézve egy forró csókot lehelt a köldököm alá. A hajába túrtam és a korábbi ellenállásom egyre gyengült. Az ajkai végigcirógatták a bőrömet miközben a fenekembe markolt és felállva a csípőjére emelt.
- Riki... nem csi... - melém forrt a szó, ahogy a falnak préselte a hátam és tisztán éreztem a merevedését a nadrágján át is.
- Azt akarod, hogy könyörögjek? - nézett rám olyan tekintettel, amitől leolvadt volna egy jéghegy is... - ... mit számít az a pár hónap...
Egyetlen másodperc telt el a fejemben viszont egy jópár hónapnyi ellenállás hangja  amint szépen lassan elpárolgott. Niki ajkai a számat tépték, az ujjaim pedig az ő haját.

A hátam az ágyon nyekkent. Riki fölöttem támaszkodott, újra előkapva a könyörgő tenkintetét... ha nem lett volna eléggé kiborító, lassan lehúzta a cipzárt a hülye pulcsiján és tisztán érezhettem a felhevült bőrét a sajátomon, ahogy a nyakamhoz hajolva végigcsókolt a kulcscsontom vonalán.
- Kérlek... - harapott finoman az egyik kemény érzékeny mellbimbómba és lökött egyet a csípőjén, egy szégyentelen nyögést kicsalva belőlem... - csókolhatlak egész nap...  de csinálhatnánk ezt úgy, hogy nem robbanok szét én sem... - érkezett egy újabb lökés.

Egy hatalmasat nyelt, de egyik kezével megfogta az enyémet és a nadrágjába nyúlva magára húzta, a nyelve hegyét kidugva, összeráncolt szemöldökkel élvezkedett, ahogy a kezem járatni kezdtem a hosszán. Néma nyögései lassan hangosodtak fel egyre izgatóbbá téve a helyzetet.
- Kérlek... - dörmögte a fülembe, miközben az ujjai a csiklómra siklottak... - most szeretném...
- Ahhh... rendben.
Szemei elkerekedtek, a szájába harapott és egy pillanatra mintha megállt volna az idő...
- ezt... mondd még egyszer
- Rendben... - ziháltam egy szuszra, a vágytól eködösült aggyal, mire olyan gyorsan vágódott belém, hogy a szemeim fennakadtak... ő pedig megremegve temette arcát a nyakhajlatomba... valamit japánul morogva, amiből egy kukkot nem értettem, de még dögösebbé varázsolta.

Ahogy mozogni kezdett, a vállaiba kapaszkodva próbáltam túlélni a tornádót, Niki feltérdelve húzott magára, a derekamba mélyesztve ujjait, váltott őrült tempóra.
- Bár látnád magad - remegett meg egy pillanatra lelassítva, majd behunyt szemmel élvezkedett tovább - túl izgató...
Elképesztő látvány volt, ahogy próbálta visszafogni magát.
- ah... - nyöszörögtem alatta, ahogy újra fölém támaszkodva újra vadabb tempóra kapcsolt, ám ezúttal közben úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta.
Kapkodni kezdtem a levegőt, ahogy a gerincemen végigcikázott a bizsergető érzés.
- ahh Niki... - a gerincem megfeszült, ami láthatóan és érezhetően méginkább lázba hozta. Felgyorsított újra amitől máris csillagokat láttam és a nevét nyöszörögve remegtem meg, a falaim rászorultak az élvezet hullámaitól, mire a levegő a tüdejeben rekedt, a számba nyögött és éreztem, ahogy pulzál bennem.
Újabb japán monológ következett, és teljesen rámnehezedett.

- Te jó ég... - hunyta le a szemeit... - soha többet nem akarok semmi mást csinálni... - dörmögte szemtelen vigyorral a fején egy pár perccel később már a zuhany alatt...
- Ha belegondolok, hogy csak egy fotót akartál csinálni... - bújtam a karjaiba
- Tudtam, hogy beadod a derekad... - dörmögte álmosan maga elé... - olyan nagyon ellenállhatatlan vagyok.
- Még szerencse, hogy elférünk itt az egoddal... - nevettem fel, pedig valahol mélyen egyetértettem. - az a szerencséd, hogy szeretlek...
- Én is szeretlek noona... és köszönöm... - váltott aranyos módba, ami veszélyesebb volt az összes többinél. - álmos vagyok... - támasztotta meg az állát a fejem tetején.
- Menjünk aludni, te óriásbébi... - vigyorogtam a mellkasába...
- ... vagy előbb.... - hallottam a hangján hogy vigyorog... - előbb taníthanál nekem még ezt azt... - az államra fogva fordította maga felé az arcom és szédítően megcsókolt...

----

Várni akartam ezzel... esküszöm. De nem hagyott sem ő, sem pedig azok, akiket inzultál pusztán a létezésével. Szóval ha lecsuknak miatta, van bablevesfőző szöktetős csapatom.... remélem.🤣🤣🤣🤣