Jeongin.

Lassan, fájdalmasan nyitogattam a szemeimet. Rohadtul élesen vágott fejbe a másnapossággal járó szenvedés. Az utolsó emlékem, hogy a sokadik felest húztuk le, hogy megünnepeljük Baekseung születésnapját utólag...
A srác eszméletlen bulit csapott és mivel nagyon, nagyon jóba lettünk pár hónap alatt így termeszetes volt, hogy ott legyek a partyn... az viszont totál nem volt oké, hogy azt sem.tudtam, merre vagyok. A plafonra fókuszáltam.
- Nem otthon vagyok... - motyogtam magam elé mire a mellettem heverő paplan felmordult. - baszdki...
Egy láb súja nehezedett a lábamra, mire lassan felé fordulva realizáltam, hogy Baekseung az. Pont amennyire megnyugodtam ettől a ténytől, annyira hirtelen kaptam frászt újra...

- Baek... seung... - furán kapart a torkom a sok alkoholtól, ahogy ásítva próbáltam a vállánál fogva magához téríteni a szöszit. - hé kelj már fel... - vigyorogtam a nyúzott arca láttán.
- Na miaaz??! - nyamnyogott a párnájába.
- Meg tudod mondani, hogy kerültem az ágyadba?
Nagy ásítással próbálta beindítani a motorokat az agyában... amitől mosolyognom kellett. Cuki volt.
- Nem vagyok benne teljesen biztos, nagyon nagyon sokat ittunk.
- Semmire nem emlékszem... - fordultam felé, amitől olyan bizalmasan közel került... de nem zavart különösebben.
- Én emlékszem... - mosolyodott el szemtelenül, jobban magára húzva a takarót... - ... egy kicsit.
Felhúzott szemöldökkel bámultam rá, ahogy lassan kinyitotta a szemét.
- Tényleg? Mire emlékszel?
- Biztos vagy benne hyung, hogy tudni akarod? - kérdezte, miközben, hanyatt vágta magát, messzebre kerülve tőlem.
- Persze! Ne szórakozz...
- Túl részegek voltunk hozzá, hogy vezessünk és sétálni akartál, aztán itt kötöttünk ki, talán mert én lakom közelebb...
- Oh, akkor így kerültem ide... - bólogattam magam elé, de valahogy nem tűnt kereknek a sztori és Baekseung furán mosolygott a plafon felé.
- Igen...
- Oh... - kicsit nyugodtabban fújtam ki a levegőt. - egy pillanatig olyan furcsán éreztem magam... - vallottam színt.

- Várj hyung... nem fejeztem be... - nyamnyogott félálomban tovább. Azonnal elhallgattam és dermedten bámultam rá, ahogy felkönyökölt hasra fordulva, újra közelebb kerülve hozzám... - A liftbe léptünk, mikor végre megérkeztünk...
Kicsit hezitált... láttam rajta, hogy nem tudja hogyan folytassa...
- Hé... mi történt? - próbáltam megnyugtató hangnemben kérdezni...
- Hát mi kicsit összegabalyodtunk a liftben... úgy értem... megcsókoltalak és te viszonoztad...

Lefagytam, de már nem hezitált...
- Aztán az apartmannban folytattuk, ahogy beléptünk, szinte letépted a ruháimat. Addig csináltuk, amig végül kidőltél... - harapott kínjában a saját szájába.
- Ez... nem lehet igaz...
- Pedig... ez történt hyung... - fordította el ártatlanul a fejét...
Akaratlanul is a fejemre húztam a takarót zavaromban.
- Hé hyung... - húzta le és túl aranyosan bámult... - mi a gond ezzel?
- Mi... lefeküdtünk egymással.
- Tudom... én emlékszem rá - vigyorodott el szemtelenül...
Egyértelműen zavarban voltam tőle, hiába fiatalabb, bámultam az arcát. Békésen lehúnyta szemeit. Szíve szerint aludt volna tovább... de egy mosoly átsuhant az arcán...
- ...most meg min mosolyogsz?
- Ne vedd ezt ennyire komolyan, ha nem akarod, soha többet nem történik meg...

Visszadőltem az ágyra, egy kis nyugalmat nyertem a szavaiból, nem is igazán tudom miért...
- Igazad van... - néztem rá... - sokat ittunk és nem történik meg többet. - olyan közel volt... néztük egymást éa akaratlan volt ugyan, de hirtelen a számra pillantott...
- Pontosan... - motyogta... de közben pillanatról pillanatra közelebb került, nekem pedig bevillantak az éjszaka képei, ahogy lassan mozgatni kezdte puka száját az enyémen... olyan természetes volt.

Mikor végül el akart húzódni, már én túrtam a szőkére festett tincsei közé és húztam vissza... a csókja tökéletes volt és többet akartam. Talán ez történt éjjel is...
- Egy dolgot árulj még el hyung... - húzott közelebb magához egy újabb szemtelen vigyor suhant át a fején... - nem fáj a se...
A szájára nyomtam a kezem, mire a tenyerembe nyalt, majd fölém kerekedett és újra megcsókolt...
- Jó nem piszkállak, éjjel is megígértetted velem vagy ezerszer... - örült hangosan, amitől sajogni kezdett a fejem újra...
- Fáj a fejem... - nyöszörögtem... mire láttam, ahogy apró szarvak nőnek a szép fején... és lökött egyet a csípőjén, felidézve egy újabb képfoszlányt az éjszakáról...
- Tudok valamit, ami jó fejfájásra...
- Kitalálom, rudoncsepp, rohadt vicces vagy...
Legurult rólam a röhögéstől...
- Igazából bahahahha fel akartam ajánlani bahahaha hogy hozok kávét... hahaha - a hasát fogva kimászott az ágyból... - te csak pihenj asszony, én meg hozom a kávéd...
- Asszony ám a tudod ki... - forgattam meg a szemeimet... de aztért ahogy kiment, vihogva újra magamra húztam a takarót és boldogan vártam a megmentő kávét...

—

Ez a rész nagyon random, szó szerint, ugyanis (kisebb csalásokkal) és nagyjából húsz újratervezés után, pause game segítségével választottam ki a szereplőket... 😄 hát megedzett szegény Baekseung, de legalább most már muszáj volt megnéznem, a régóta tervezett, Epex- et alaposabban.