Egészen kisgyerek koromtól kezdve szerelmese voltam a száguldásnak. Eleinte illegális autóversenyekre szöktem be, csak meglesni őket versenyzés közben, de aztán megtörtént, megláttam a kétkerekű csodát és elvarázsolt. Nagyjából tizenhárom lehettem, mikor egy kiadós hiszti után megfogtam az összesprórolt zsebpénzem és megszöktem otthonról. De ennek már soksok éve. Városról városra jártam, szerelők mellett vállaltam munkát, az első fizetésemből megvettem az első morotomat, amit természetesen magammal együtt ripityára törtem.

Aztán egy nap, egy új városban, egy új fajta munkahelyre kerültem. A helyi motor versenypálya messzeföldön híres volt. A szerelők itt egytől egyik profik, a versenyzők mellett, akik saját szponzorált csapatoknál versenyezhettek.
Az előző főnököm juttatott be, legalább száz telefonjába és szívességébe került, de azt állította, soha nem volt még olyan szerelője előttem, akiben ennyit látott.

A helyemet kerestem a képletben. Épp bekopogtam volna, mikor kivágódott az ajtó és egy rohadt magas, srác vágtatott el mellettem dühösen a földhöz vágva az éves fizetésemnél drágább bukósisakját.
Elfintorodtam.
- Bocs... - büfögte oda, majd elegánsan elterült az aszfalton.
- Semmi gond... ez valami gazdag ficsúr hiszti? - ahogy kimondtam megbántam. A szőkére festett létra, olyan megvetően nézett fel rám a földről, hogy tudtam, telibe tapostam az önérzetét.
- Ki vagy?
- Az új szerelő...
- Mi? - keltettem fel az érdeklődését látszólag - De hát lány vagy...
- Micsoda felfedezés... ha megengeded, most megyek, meg kell keresnem őhmmm - a tenyerembe firkált névre sandítottam - ... Heeseungot...
- Megtaláltad. - ült fel a mocsokban.
- Óh...
- Ó bizony... - vigyorodott el szélesen... - jól fogunk szórakozni, úgy látom...

Minden kétségem ellenére, Heeseunggal dolgozni nem volt kiakasztó. Megállás nélkül volt valami elfoglaltságunk, a közelgő versenyszezon miatt, állandó időmérő edzéseken. A kezdeti nehézségeink amik abból eredtek, hogy nő vagyok, hamar elmúltak, amint bizonyítottam a szerelői képességeimet, a versenyző szép lassan a kegyeibe fogadott, majd lassan azt vettem észre, hogy mármár összenőttünk.
Az egyetlen dolog amit nem mertem neki sem elmondani, hogy jobb híján a garázsban töltöttem az éjszakákat.

Mindig megvártam, amig mindenki haza indul. Bütykölést imitálva az utolsó szerelőt is túldolgoztam, majd mikor végre magam voltam előástam az eldugott cuccaimat, gyorsan letusoltam az öltözőben és leheveredtem az ezer évesnek tűnő kanapéra. Időnként bemotoroztam a városba, kimosni a ruháimat, de mindig magányosan tértem nyugovóra, a garázs nyugalmában.
Összességében, szerettem ott lenni, de nagyon egyedül éreztem magam.

Épp fürdeni készültem, a kis pakkommal, mikor valami csattanásra kaptam fel a fejem. A hang irányában, azonban semmi nem volt egy felborult festékszórón kívül így a helyére tettem és elindultam az öltözőbe. Tudtam, a víz nem sokáig lesz meleg így gyorsan hajat mostam, majd lecsutakoltam magamról az összes, szerelés okozta, retket, körömkefével nekiestem a kezeimnek és addig csiszatoltam, míg tiszta nem lett minden porcikám. Gyorsan magamra kaptam alváshoz egy bugyi trikó kombót és nagyon lazán, mezítláb csattogva kivágtattam a kanapéhoz, csakhogy, a kanapé nem volt üres.

A morotversenyek szőkére festett ázsiai hercege terült el az alvóhelyemen, farmerban és bőrkabátban... mintha csak abban a percben esett volna be.
- Baszdmeg! - sikitottam, magam elé kapva a kezemben lévő koszos ruhákat. De Heeseung csak elvigyoridott.
- Nos... várom a magyarázatot, fonta keresztbe a mellkasa előtt a karjait.
- Mire? - böktem oda...
- Hogy miért találtalak egy szál tangában, a garázsomban...
- először is - bodtam le dühösen a ruháimat a lábam elé - van rajtam egy trikó.
- Ja... tökátlátszó... - vörösödött el a nagymenő füle, miután végigpásztázott... elégedett vigyorom azonban pont addig tartott, amíg felpattant és elindult felém. A lábain földbe gyökereztek, ahogy fölém magasodott.
- Azt hittem barátok vagyunk...
- Igen...
- El kellett volna mondanod, hogy nincs hova menned. Pakolj össze és öltözz fel. A motorodnál várlak.

Most ki akar rakni...?! Dühösen fújtattam egyet. Ahogy bevágta maga mögött az ajtót. Nem hibáztattam, kinek van szüksége erre a cirkuszra, hát összeszedtem a tanktáskányi cuccom, magamra szenvedtem a csízmát és a protektort, nem akartam meghalni, csak azért mert a motoros herceg kidobott... dühös voltam magamra.
Kicsattogtam a garázs mellé, ahol a motoromnak támaszkodva, szigorú ábrázattal várt... segített a táskát a helyére rögzíteni... majd, mint aki jól végezte solgát felült.
- Gyere! - mutatott maga mögé.

Akartam kötekedni, minden porcikámmal ellenkezni vele, de olyan jól esett még utoljára mögé mászni, átölelni a derekát és belefúrni az ellenszél elől az arcomat a hátába. Nem akartam elgyengülni, mert az életem nem volt alkalmas a csajos hisztikre, de Heeseung olyan furcsa hatással volt rám. A garázs olyan volt mint egy családi fészek, a többi szerelővel... és én akkor először, nem akartam elmenni. Az első hely volt, ahol maradni szerettem volna.
Észre sem vettem és már bőgtem is.

Hee egy átlagosnak tűnő ház előtt parkolta le a motoromat és leszállt. Gondoltam, búcsúképp még megfordul és elköszönünk, de egyenesen elindult a ház felé és csak az ajtóban torpant meg.
- Nem jössz? - mordult rám, ahogy még mindig szerencsétlenül álltam... - a cuccaidért majd később lejövünk...
Utána iramodtam.
- Hol vagyunk? - kérdeztem csendesen.
- Itthon...
- Úgy érted, te itt laksz? - néztem körbe a kellemes hangulatú szobában, ahová az ajtó vezetett. A nappali vidám volt, de teljesen letisztult. Nem voltak felesleges cuccok, sehol. Kanapé, hatalmas tv, egy fal üvegpolcokkal, tele Hee kupáival és érmeivel.
- Van egy háló, ott alhatsz én többnyire úgyis a nappalit használom. A fürdő, a szoba mellett jobbra... - mutogatott az ajtókra.
- Én... mi?
- Nen akarom elveszíteni a legjobb szerelőmet... sem a barátságodat. De nem engedhetem, hogy ott aludj, mert ki fognak rúgni.

A szám megremegett. Irtó hálás voltam és kotrollálhatatlanul kitört belőlem... nekivágódtam a versenyző testének. Úgy szorítottam, mintha egy halálos kanyarban lennénk mire aranyosan felnevetett.
- Hé... azért ne ölj meg a szereteteddel. - hirtelen el akartam húzódni, de nem engedte. Olyan furcsa helyzet lett ebből, egymásra nézünk, pontosan egy olyan végtelenül nyálas pillanatig, ami tönkretesz mindent. Majd krákogva eleresztett és hátrébb lepett.
- Behozom a táskád, addig, érezd magad otthin, keress valami kaját, vagy rendelj... ja rendeljünk... - vigyorgott vissza az ajtóból, megdobogtatva a szívem...
- Ajjajj... - suttogtam magam elé. Legszivesebben sikítottam volna...

A ruháim polcokra kerültek, en pedig csúnyán kihasználva a vendégszeretetét lefürödtem egy kád forró vízben.
Mikor kisétáltam már három doboz pizza tornyosult a nappali üveg asztalán, a ház ura egy szürke melegítőgatyában feszített a kanapén, és míly meglepő a hatalmas tvn, kezében kontrollerrel motorversenyzett.
Elvigyorodtam.
Csendesen lehuppantam, tisztes távolságra tőle és csak bámultam a játékát.
Természetesen nyert. Elégedett vigyorral nézett végig, rajtam felejtve a tekintetét nyelt egyet és végigsimított pucér hasán.
Kiszáradt a szám és áldottam az eget, hogy nem ültem közelebb.
- Khm... fogadjunk, hogy megverlek... - törtem meg bénán a csendet, a másik kontrollerért nyúlva, de úgy festett sikerült átmenetileg elterelni egymásról a figyelmünket.
Belefeletkeztünk a játékba, közben lassan fogyott a pizza is.

- Játsz egy kicsit, máris jövök! - állt fel a kanapéról és egy kiadós nyújtózkodással vonta a figyelmemet újra a szépen kidolgozott hasfalára. Nem volt csupa izom. Magas volt és vékonynak tűnt, de így, felső nélkül, láthattam, hogy mennyi mukát fektethet a háttér edzésekbe.
Láttam, ahogy elvigyorodik rajta, hogy végiggusztáltam, de igyekeztem úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Hasra vágódtam a kanapén és bosszankodva korábbi tettemen a képernyőre fókuszáltam... még arra sem eszméltem fel, mikor leült mellém, csak akkor kaptam szívbajt, mikor megszólalt a fülem mellett.
- ... ha szólsz, esküszöm leállok... - búgta a fülembe, majd finoman végignyalt a vállamon, amibe beleborzongtam - játsz tovább... nyerd meg a versenyt... - dünnyögte, feltűrve a trikómat, végigcirógatva puha ajkaival a hátamat. Lassan, majd elvesztettem a kontrollt a játék felett...
- Játsz tovább... - vigyorgott a bőrömbe, de minden érintése agylövésként hatott rám.
Ujjai végigsiklottak a fenekemet takaró rövidnadrág anyagán, mígnem a ruhadarabon kereszül simogatni nem kezdett a lábaim között. Belenyögtem a kanapéba.
Aljas... de annyira nem akartam, hogy abbahagyja, bármennyire is ellenkezett az agyam, a testem boldogan engedelmeskedett neki. A fenekemet feltolva jobb hozzáférést biztosítottam a kezének, de nem elégedett meg ennyivel, egy pillanatra megállította a játékot és lerángatta a rövidgatyámat, majd újraindult a verseny.
- Ne hibázz.. - vigyorgott rám és eltűnt a feje a látóteremből...

A fenekembe harapott finoman majd végignyalt fogai nyomán, miközben ujjait a bugyimba csúsztatva ujjaival körözni kezdett a csiklómon.
- Ahh... - akaratlanul is rászorítottam a kontrollerre, mire a motor a játékban kis híjan kisodródott, de még időben sikerült visszairányítanom, csodák csodájára, két nyögés közben.
Heeseung közben aljasabb támadásba lendült, az ujjai vad tempóban ki-be mozogtak bennem. Az ajkai pedig minden porcikámon ott voltak, különös tekintettel a hirtelen hiper érzékennyé vált nyakamra és vállaimra. Reszketve élveztem az ujjai mozgását...
- Nyerd meg, baby... - dorombolta a fülembe, de már szinte nem is láttam a hatalmas képernyőt, a testemen hurrikánként tombolt végig az orgazmus... a nevét nyöszörögve szorítottam a kontrollert, pedig a képernyön az animált emberkék rég a győzelmemet ünnepelték, de már nem foglalkoztam vele.
Heeseung hirtelen megfordított a kanapén és fölém tornyosulva, lassan belém csúsztatta magát, és lassan mozogni kezdett.
A nyaka köré fontam a karjaim, ő pedig lehajolt hogy birtokba vegye a számat. Kapaszkodnom kellett, olyan szédítő volt, mint vele minden. Lassú tempója meghazuttolta az elképzeléseimet róla. Meglepett. A testem minden porcikáját végigjárta az ajkaival időnként pihenve egy kicsit, hogy kellőképp hosszan elhúzhassa az együttlétünket, aminek a testem veszettül örült, a sokadik orzmgazmus után is, viszont az agyam lassan bekapcsolt.
Kezdem nagyon, nagyon csúnyán belehabarodni.

Már hajnalodott, mikor a hálószobában lévő franciaágyba vetődtünk egy utolsó, teljesen kimerítő menet után és már csak arra volt energiám, hogy nézzem őt, ahogy elégedetten vigyorog maga elé...
- Elmegyünk motorozni? - dörmögte maga elé, de már félálomban volt.
- Majd ha felébredsz, bárhova elmehetünk, de előbb azt hiszem vár ránk egy beszélgetés...
- mhmménisszeretlek... - nyamnyogta és utolsó erejével magához húzott és átölelt.
Hallottam, ahogy ütemessé válik szuszogása...
- Én is szeretlek... - dünnyögtem magam elé és pillanatokkal később én is elaludtam...

Egy héttel később, Heeseung megnyerte a nagydíjat, az ünnepi vacsorán, ahol jelen volt minden szponzor és a győztes családja, bejelentette, hogy együtt vagyunk.
Azt hittem lefordulok a székről, de végül sikerült bezsebelnem pár elismerő pillantást, egyet az anyukájától, így hatalmas kő szakadt le a szívemről... és boldogan hagytam, hogy körberángasson és bemutasson mindenkinek, a halálosan szar dumájával...
- Ő itt a szerelmem és a legjobb szerelők egyike, a szívemet is megszerelte...