- Choi Hyunsuk... komolyan mondom én ezt nem bírom tovább... - vágódtam le a barátnőm ágyára, aki csak belevihogott a srác nevének említésére az előtte heverő laptop képernyőjébe.
- Te komolyan megint itt tartsz? - nézett rám végül. - mondd el neki végre.
- Nem. Utál engem.
- Nem utál, csak furán fejezi ki a szeretetét... - vihogott újra, mintha csak mindent tudna az idolról. Ráfintorogtam.
- Hidd el, hogy nagyon is utál, nem tudom hogy miért lett ilyen, eleinte olyan cuki volt velem...
- Kérdefted már tfőle? - kérdezte miközben egy adag chips zubogott ki a szájából.
- Fúj, de nőies vagy ma is.. - röhögtem el magam... - nemmmm... hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...
- pedig hidd el, az egyenességnél nincs célravezetőbb.
- Nem ehetsz több szerencsesütit... - morogtam rá... de tudtam, hogy igaza van.

Úgy döntöttem, hogy még aznap felkeresem a leadert és elmondom neki, mennyire bánt, hogy utál. Ahogy berobbantam a studioba, szinte felpattant ijedtében.
- Bocsii
- Mit akarsz? - nézett rám bosszúsan, miután magához tért az okozott szívrohamból.
- Bocsánatot kérni.
Egy szemtelen vigyor terült szét a képén és keresztbe fonta maga előtt karjait.
- Miért kérsz bocsánatot egészen pontosan?
- Nem is tudom, csak... úgy gondolom megbántottalak valamivel és bár nem tudom mi az, de szeretném, ha megint jóba lennénk...
- Nem tudod... - motyogta maga elé.
- Sajnálom.
- Fejezd be a sajnálkozást. Nem tettél semmit... haragudtam rád, de nem azért, mert tettél valamit...
- Összezavarsz.

Egy pillanat alatt lépett közelebb, filmbeillően megtámaszkodott a fejem mellett a falon és zavarbaejtően közel hajolt.
- Mit gondolsz rólam, egész pontosan...? - egész pontosan az egekbe ugrott a pulzusom tőle.
- Te... - nyelnem kellett egyet, mert kiszáradt a torkom - te...
- Én... Choi Hyunsuk... tudod mi nem vagyok?... - olyan közel volt, hogy a lehellete minden idegszálamat felborzolta, ahogy a fülembe suttogta... - Nem vagyok CUKI... - suttogta, végigcirógatva a nyakamat ajkaival.
- Nem vagy... - dünnyögtem magam elé, a pólójába kapaszkodva, ahogy tovább haladt az állam vonalán, mignem a szemembe nézett.
- Remélem megértetted, hogy mi a problémám... - vigyorgott a feltehetően bamba képembe.

Fel sem fogtam, mi történt valójában.
Hátrébb lépett és elégedett fejjel mérte végig összezavart lényemet.
- Nos... már érted, hogy miért haragudtam?
- Mert azt mondtam pár hónapja, hogy szerintem cuki vagy... - vigyorogtam rá szemtelenül.
- Pontosan... - mordult egyet.
- Akkor most már nem haragszol?
- Nem, de tisztáznunk kell valamit még... - lépett vissza az aurámba.
- mégpedig...?
- azt hiszem, jó lenne, ha nem lennénk barátok... - húzta végig a hüvelykujját a számon, bizsergető érzést hagyva az érintése nyomán.
- Jó lenne? - néztem rá elvigyorodva.
- ... azt hiszem, a barátok, nem igazán csinálnak olyasmit, amit én csinálnék veled...
- Choi Hyunsuk... mégis mit szeretnél csinálni velem?
- Többek között... - végre az ajkai az enyémhez értek, de nem ám csak úgy tessék lássék módon, hanem igazi, érzéki csókba invitált... - ezt... és... - újabb csók követte az előzőt - és még annyi minden mást, de csak ha megigéred, hogy nem leszek többé a cuki, akivel barátkozni akarsz.
- Soha nem akartam barátkozni veled... - vallottam színt... mire drámai arckifejezéssel nézett rám és felhúzta a szemöldökét...
- Neem?! Aljas nőszemély... szóval az első perctől el akartál csábítani? Szép mondhatom...

Összeszorítottam a számat, nehogy kimondjam ami a fejemben motoszkált...
- Látom, hogy arra gondolsz... - mordult fel - ha ki mered mondani, ennyi volt, megsértődök újra...
- Én?! Mit akartam volna...
- Azt , hogy cuki vagyok... - mart vadul az ajkaimra máris próbálkozva bizonyítani az ellenkezőjét és elég határozottan jól ment neki a bizonygatás... a térdeim beleremegtek, a szívem pedig úgy kalapált, hogy féltem kiesik...
- Dehogy vagy te cuki... - húztam közelebb a pulcsijánál fogva, mikor el akart húzódni, mire elégedetten belevigyorgott a számba...
- Alig vártam, hogy ezt a mondat elhagyja azt a szép szádat, baby...