Csendesen pakoltam be a ládámba a szépen összehajtogatott ruhákat,ami idén fog kelleni az iskolaidő alatt.Idén kezdem az utolsó előtti évemet Griffendélesként a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.Már csak két év és elkezdem a monoton életemet élni,amit a szüleim fognak diktálni.Alphonse és Eloise Bellefleur a "tökéletes szülők",akik mindig a "tökéletes" lányukkal dicsekednek.Igen "tökéletes".Mindig meg akartam felelni nekik,ezért sokat tanultam.De ennek az volt az ára,hogy sosem volt egyetlen barátom se.Így mindig magányosan ültem a vonaton.De ez engem nem zavart annyira,mert itt van nekem az én kedves baglyom, Saphira.Társaságnak megfelelő.
Ezeken gondolkodva betettem az utolsó kardigánt is a ládámba és óvatosan lehajtottam a tetejét.Sóhajtva fordultam sarkon és léptem a könyvespolcomhoz avval a szándékkal,hogy bepakolok pár könyvet a kézi poggyászomba.A könyvek egyfajta menedéket nyújtottak nekem.A könyvek kizárták a való világ gyötredelmeit.Sajna,egyetlen mugli könyvem sincs,mert a szüleim ki nem állhatják őket.Ők azt az elvet vallják,mint a Malfoy-ok.Remélem,hogy majd egy nap meg fog változni a véleményük.
Miután mindent összecsomagoltam lementem az ebédlőbe.Ott a szokásos fogadott:apa az asztalfőn ült,mellette anya szürcsölgette a teát és közben hallgatta apa és Albus Dumbledore,az iskola igazgatója közötti párbeszédet.Épp vissza akartam menni a szobámba,amikor egy foszlányt elkaptam a beszélgetésükből:
-Biztonságos az az iskola,Professzor Úr?Nem szeretném,hogy a lànyom veszélyes környezetben élne.-kérdezte apa.
-Nyugodjon meg,Mr. Bellefleur.Miss Lynette-nek nem lesz semmi baja.Igyekszem kideríteni,hogy mit fontolgat Mr.Riddle.-nyugtatta Dumbledore apát.
Vajon mit tervezget Tom?kérdeztem magamban és végül visszatértem a szobámba.
£•£•£•£•£•£•£•£•£
10:50-kor már a 9 és 3/4-ik vágánynál álltam a családommal,búcsúzásra készen.
-Drága Lynettem,nagyon fogsz hiányozni.-mondta anya és megölelt.-Igérd meg,hogy minimum egyszer egy héten küldeni fogsz levelet.-igértette meg velem anya. Én lágyan bólintottam.Megfogtam a holmijaimat és a vonat felé vettem az irányt.Amikor hátra pillantottam,a szüleim már nem álltak ott.Sóhajtottam egyet és leadtam a dolgaimat a kézipoggyászomat és Saphire-t leszámítva.A vonaton a megszokott nyüzsgés fogadott:a megszeppent első évesek kishíján fel sem fogták,hogy hol is vannak;a felső évesek meg kabinokat kerestek a társaságuknak.A folyosón végig haladva nem találtam üres helyet.Amikor elmentem az egyik kupé előtt,bepillantottam.A mardekár leghíresebb és egyben a legrémisztőbb csapatát találtam ott.Tom Riddle-el,a vezetőjükkel az élen.Egyszer csak elfordította a fejét és a szemünk találkozott.Az ő kristálykék szempárja találkozott az én tengerkék szempárommal.Gyorsan lehajtottam a fejem és továbbmentem.Szerencsémre az utolsó kabin üres volt.Eljártam magamban egy örömtáncot és beléptem az üres helységbe.Leültem az ablak mellé és a táskámból elővettem egy bájitaltannal foglalkozó könyvet.Nagyon bele lehettem merülve az olvasásba,mert egy mély hang húzott vissza a valóságba.
-Szabad ez a hely?-kérdezte valaki.Amikor felpillantottam nem akartam hinni a szememnek.Tom Riddle az ajtófélfának van dőlve és egy félmosoly játszadozik az ajkain.Még sosem láttam mosolyogni.
-Öhm persze,miért is ne?-válaszoltam összezavarodva.Ő mosolyogva megrázta a fejét és elfoglalta a velem szembenlévő ülést.
-Úgy látom,hogy nagyon érdekel téged a bájitaltan.-mondta és a fejével a könyvem felé biccentett.
-Ó igen,nekem ez a kedvenc tárgyam.Milyen modortalan vagyok,még be se mutatkoztam.Lynette Bellefleur vagyok.-nyújtottam a kezemet.Ő egy halvány puszit nyomott a készfejemre.Erre a gesztusra az összes vér az arcomba szökött.Ezt észrevette mert egy diadalittas mosoly kúszott az ajkaira.
-Tom Riddle.-szólalt meg végül.
-Nem kell bemutatkoznod.-mondtam.-Mindenki rólad beszél.
-Ez hizelgő.-dölt hátra.
-De mit keresel itt?-kérdeztem végül.-Te egy Mardekáros én pedig egy Griffendéles vagyok.-fejeztem be.
-Tisztavérű vagy?-kérdezte.
-Persze.A varázsvilág egyik legnemesebb családjába tartozom.De hogy jön ez ide?-kérdeztem.
-Tisztavérű vagy.Akkor miért is ne barátkozhatnék veled?-szögezte le.
Tom Riddle nem barátkozik csak úgy.gondoltam magamban.Közben megérkeztünk a végállomáshoz.Mielőtt elment volna,még hozzám szólt:
-Később még találkozunk,Lynette.-és otthagyott a kabinban.