Köszönöm az eddigi voteokat és kommenteket, nagyon-nagyon jól esnek!:) ❤️Remélem továbbra is tetszeni fog nektek a sztori,ugyanis, innentől kezdve fognak beindulni igazán az események...:P

|Elias|

A saját ágyamban ébredtem. Ami elég fura volt, hiszen az utolsó dolog, amire emlékszem az az volt, hogy egy széken aludtam el, Alastor előtt.

"Ő hozott volna...Be ide?"-A gondolattól halvány pír telepedett az arcomra, de szinte rögtön meg is ráztam a fejemet, remélve hogy ezzel elüzőm a vörösséget, de sajnálatos módon, ennyivel nem tudtam eltörölni. "M-miért kellett bealudnom pont előtte?"

-Na mi újság, Babe?-Angel váratlanul nyitotta ki az ajtómat, aminek következtében enyhén megrezzentem. Pimasz mosoly ült az arcán, mint eddig oly' sokszor.-Hallod, ha láttad volna az arcodat mikor-

-Angel, Alastor hozott be?-Motyogom kérdő tekintettel, s a perverz vigyora rögtön elárulja az igazságot, amit kérdésem feltevése után villant nekem.

-Olyan óvatosan hozott mintha valami törékeny baba lennél.~-A megfogalmazásától csak még vörösebb leszek, s mivel nem volt abban a pillanatban jobb ötletem, zavaromat azzal próbáltam meg elbújtatni, hogy az arcomat a legközelebbi párnámba fúrtam.-Haha, csak nem történt valami, miközben ápolt téged?~

-Nem történt semmi sem! Csupán furcsáltam, hogy a saját szobámban ébredtem fel, miközben az utolsó dolog amire emlékszem az az volt, hogy az orvosi szobában alszok el...

-Mhm~.-Nézett végig rajtam, majd elvigyorodott.-Figyelj El', arra gondoltam hogy elmehetnénk egy buliba, ma este.-Gyanakvó tekintetem láttán csak elröhögte magát-Nyugi nem fogok rád mászni, Babe. Csak mi még sosem voltunk ketten kicsapni magunkat, szóval mi lenne ha ez most megváltozna?

-Sosem voltam nagy parti arc...-Motyogom, de Angel csak legyint. Halványan elmosolyodok.-Hát jó, de én nem fogom halálra inni magamat!

-Már halott vagy, Babe~.-Kacsint, majd kilép az ajtómon, de még ennyit hátra szól, a válla felett.:-Kilenckor indulunk~!

Bólintok, és szinte rögtön ezután meg is nézem az időt a faliórámon, s eközben Angel már el is tűnt az ajtómból.

19:25

"Átaludtam egy egész délutánt?"-Lepődök meg saját magamamon. Megráztam a fejemet, majd minden további nélkül felkeltem az ágyamról, és a ruhásszekrényemhez vettem az irányt.

Még pár hete, Angel sikeresen rávett arra, hogy menjek el vele venni pár göncöt. Először furcsáltam, hogy ennyire szeret vásárolni, hiszen számomra meglepő dolog volt azt látnom, hogy egy fiú ennyire szeret vásárolni, de végülis nem bántam meg. A fiú sokmindenre mondta, hogy jól állna nekem, én viszont csak néhányukat próbáltam fel, s vettem meg. Angelnek nagyon jó szeme van a ruhákhoz, ez pedig meg is látszik a ruháin.

Szóval így történt meg, hogy most pár ruhával végre megtelt a szekrényem, és nem csak egyfajta viseletem volt. Kivettem egy bőrdzsekit, egy szürkésebb pólót, illetve egy fekete, térdénél kiszaggatott farmert, amiket ezután a székemre helyeztem, hogy induláskor majd ne kelljen kapkolódnom.

-Charlie!-Intek a folyosón, s egyben előttem elhaladó lánynak, mikor kinyitom az ajtómat. Olyan gyors ütemben ment, hogy szinte nem is tudtam volna neki köszönni.-Kell valami segítség?

-Ah, Elias!-Mosolyog vissza rám, de továbbra sem áll meg.-Nem, de köszönöm-

Nem tudja végig mondani, ugyanis mivel beszéde közben is ugyanolyan gyorsan haladt, mint eddig is, mondandója közben sikeresen megbotlott a lábában, s kezdett el rohamosan közeledni a padló felé.

Automatikusan ugrottam hozzá, egyik kezemet felé nyújtva, hátha még időben el tudom kapni, vagy netán ő engem, de ez lehetetlennek bizonyult, a nagy távolság miatt.

Ekkor viszont, valami számomra ismeretlen, és nagyon meglepő dolog történt. A tenyerem körül, amellyel Charlie felé nyúltam, halványkék körvonal keletkezett, s ugyanez történt a lány teste körül is, amely így megállt, majdnem, hogy az utolsó pillanatban. Ezután lassacskán feljebb emelkedett, egészen addig, ameddig újra a lábain nem állt, biztonságosan.

Egy ideig csak meredtünk egymásra, egészen addig, ameddig mindkettőnk körül a kékes árnyalat el nem tűnt. Ezután Charlie csak elmosolyodott.

-Wow, Elias sosem mondtad, hogy tudsz lebegtetni!-A hangja kicsit sem volt nyugtalan, netalán tán riadt, sokkal inkább izgatott.

-É-én sem tudtam eddig róla...-Néztem a tenyeremre.-Fogalmam sincs mi volt ez.

-Ooo,szóval most mutatta meg magát először az erőd!-Jött közelebb hozzám-Ahhoz képest nagyon jól bántál vele! Gratulálok!!

-Köszönöm...?-De nem hiszem, hogy irányítottam...Mintha magától csinálta volna ezt a testem.

-Viszont nekem most mennem kell, éppen az irodám felé igyekeztem, tudod, papírok...!-Int egy fáradt mosoly kíséretében, majd mintha mi sem történt volna, újból ugyanabba az irányba indul el, mint ezelőtt, mialatt én csak elhűlve meredek az ujjaimra.

"Mi volt ez...?"

Már az elején gondoltam, hogy minden itt levő démonnak vannak különböző erői, ami később be is igazolódott. De azt sosem gondoltam volna, hogy az enyém is meg fog mutatkozni egyszer. Végtére is, eddig is remekül megvoltam azok nélkül, akkor hogyhogy csak most mutatkoztak meg? Lehet ez valaminek az előjele? Vagy csak szimpla véletlen volt?

"Lebegtetés...Hát, ez végülis menő."-Vigyorodok el, s közben már azt tervezem, hogyha hazaértünk, akkor mindenképpen elkezdem gyakorolni az erőmet.

A gyomrom korgása szakítja félbe gondolataimat, mire halvány mosolyt húszon ajkaimra, és elindulok a konyha felé, ahova belépve Huskot, Angelt és Alastort pillantom meg.

-Sziasztok!-Intek, bár a Rádió Démon vigyorgó pillantásán nehezen állom meg, hogy elpiruljak. Ahogy rám tekint, szinte rögtön el is fordítom a fejemet, magamban azon imádkozva, hogy ne legyek túl feltűnő.-Van valami kaja?

-Hát, én lehetek a vacsorád, Babe~!

-Angel nyugodjál már meg.-Röhögöm el magamat. A többiekhez fordulok, így pont meglátom, hogy még mielőtt Angel megszólalhatna, Alastor teszi ezt meg helyette.

-Nos Drágám, éppen ebben a pillanatban akartam csinálni egy kis Jambalaya-t, hogyha az neked is jó~!

A tekintetünk újból találkozik, ám ezúttal, valamivel másabb az övé. Mintha valaminek a tudatában lenne, de nekem fogalmam sincsen, hogy miért lett ilyen. Bár az is lehet, hogy csak én értelmezem félre, és valójában semmi sem történt.

-Persze...-Bólintok, összepréselve ajkaimat rögtön az egyszavas válaszom után.

-Biztos jó ötlet a bulink előtt teleenni magadat, Babe?~-Angel egyik kezén megtámasztja a fejét, miközben engem méreget, kérdőn.-Ha le fogsz hányni, akkor otthagylak.

-Ez visszafele is érvényes.-Mosolyodok el lágyan.-De amúgy mondtam már, hogy én nem fogok annyit inni.

-Dehogynem fogsz-

-Angel Dust, csak nem le akarod itatni a mi drága Eliasunkat?-Kérdezi Al' mosolyogva, de mintha, nem is tudom, lenne egy kis él a hangjában.

-Én? Dehogyis!

Lassan leülök Angel mellé az asztalhoz, miközben azt figyelem, Husk hogyan issza meg alig fél perc alatt az egész alkoholos üveg tartalmát. Elkerekednek a szemeim meglepettségemben, de ő ezt észre sem véve, mogorva arckifejezéssel támasztja meg fejét.