Másnap :

- Junkook! Kelj fel! - ébresztgettem.
- Ahh... nem! - fordúlt a másik oldalára.
- Junkook! Ahh! Megígérted, hogy visszamegyünk!
- Nem ígértem meg - szorította a fejére a párnáját.
- Hát jó! Akkor egyedül megyek - álltam fel.
Junkook kiugrott az ágyból.
-  Egy perc!
- Jó - csuktam be magam mögött az ajtót.
- Itt vagyok! - mosolygott. - Mehetünk?
- Igen - bólintottam.
Megfogtam Junkook kezét, majd elindultunk.
- Tényleg! És Rose - al mi van?
- Rose Yoongival maradt a kórházban.
- Ki az a Yoongi?
- Ezt hogy érted? Oh... Ő SUGA.
- Két neve van?
- Öhm... nem. A SUGA csak a beceneve.
- Titkolsz valamit?
- Mi? Nem! Dehogyis! - rázta fejét Junkook.
Láttam rajta, hogy titkol előlem valamit. Rá kell jönnöm mit! Idő közben megérkeztünk a kórházba.
- Sziasztok! - köszönt Junkook
- Szia - mosolygott Rose.
- Hogy van Jimin? - kérdeztem Yoongi - tól.
- Még mi sem tudjuk - mondta - Mert ezek lusta, nyomorék, b*zi orvosok nem mondanak semmit! - kiabált.
- Yoongi! Ezt fejezd be! - szólt rá Junkook.

Istenem... mi lesz ha... elveszítem? Nem! Ilyenekre ne is gondolj Lisa! Jimin meggyógyul! Ahh... kit álltatok? Még én sem tudom mi lesz vele.

Csak mégegyszer...
Hadd lássam mosolyogni!
Csak mégegyszer...
Hadd fogjam meg a kezét!

Bár visszatekerhetném az időt. Mindent másképp csinálnék. Jimin csak fel akart vidítani. Erre ez történik. Ha visszatekerhetném az időt, összeszedném az összes bátorságomat és megvédeném Jimin - t.

- Lisa! Lisa! Hahó! Itt vagy - kérdezte Junkook.
- Öhm... Igen.
- Az orvos aztmondta, Jimin állapota stabil belehet menni hozzá. De egyszerre csak egy ember. Szeretnéd?
- Mindennél jobban - bólintottam, majd megláttam Yoongi - t aki épp az ajtót akarta kinyitni.
- Takarodj onnan csíra! Elöször Lisa megy - rángatta el Yoongi - t.
- Szia Jimin - ültem le az ágya melletti székre. - Én... csak... én csak nem tudom mi lenne ha... elveszítenélek - sírtam el magam. A könnyeim sorban folytak végig az arcomon. - Nem akarom, hogy itt hagyj! Ha te elmész... Akkor én is megyek veled! - sírtam tovább. Jimin hirtelen összekulcsolta az ujjainkat.
- Képes lennél... mindent hátrahagyni... Értem? - nézett rám.
- Igen. Miattad bármire képes vagyok - öleltem meg.