6.
Megérkeztünk. SUGA felkapta Jimin - t az ölébe, majd rohanni kezdett.
- Remélem nem késtünk el - ültünk le a várakozóba. - Egész pontosan mi is történt? Mi ez az egész? Nem értem! - rázta meg a fejét SUGA.
- Lisa! Istenem... hát jól vagy! - ölelt meg Junkook.
- De Jimin... - sírtam el magam.
- Junkook! Mi ez? - értetlenkedett SUGA.
- Semmi - ült le mellém.
Hálás vagyok Junkook - nak amiért nem mondta el. Nem akartam, hogy SUGA megtudja. Neki nem kell tudnia mit művelt velem az apám,és azt sem, hogy miért szöktem el, miért lakok Junkook - nál.
Junkook vállára hajtottam a fejem.
- Semmi baj. Jimin rendbe fog jönni - karolt át.
- És ha nem? - gyűltek újabb könnyek a szemembe.
- Ilyenekre ne is gondolj! Jimin meg fog gyógyulni - bizonygatta Junkook. De amikor ránéztem, láttam a bizonytalanságot a szemében.
Rose némán ült Junkook mellett.
- Doktor úr! Hallja?! Magához beszélek! Doktor úr!!! - üvöltözött SUGA.
- Héj! Nyugi már! - szólt rá higgadtan Junkook.
- Nem! Senki nem mond semmit. A k**va életbe!!! - rúgta fel a székeket.
- Uram! Kérem üljön le! Ne ordibáljon, mert megijeszti a többi embert - jött oda egy orvos.
- Hogy van Jimin? - kérdezte nyugodt hangnemben.
- Én nem...
- HOGY van JIMIN!!!!!? - ordított.
- Uram! Higgadjon le! Amint lesznek eredmények, értesítjük önt. Addig várakozzon itt - mutatott a székekre.
SUGA sóhajtva visszaült mellém. Elővette a telefonját, majd nyomkodni kezdte.
***
- Yoongi - suttogott Junkook.
- Mivan?
- Hazaviszem Lisa - t.
- Aha. Neked is - nyomkodta tovább a telefonját.
Junkook felkapott az ölébe, majd hazavitt.
- Aludj jól - puszilta meg a homlokomat.
- Jimin! - ültem fel hirtelen, ezzel lefejelve Junkook - ot.
- Oh... Istenem! Nagyon sajnálom!
- Semmi baj - legyintett JUNKOOK.
- Várjunk! Hol vagyunk?
- Itthon - mosolyogott Junkook. - Elaudtál, ezért hazahoztalak - magyarázta.
- Vissza akarok menni!
- Majd holnap visszamegyünk. Most aludj - hajtotta be az ajtót.
Nem! Vissza kell mennem!
Az ablakra néztem.
Már meg is van, hogy jutok vissza! Egy mély levegőt véve az ablakhoz sétáltam.
- Három, kettő... Egy! - ugrottam le.
- Ahh... Lisa.
- Mi? Ááá!! - sikítottam. - Mit keresel itt?
- Lisa! Ne már!
- Ahh... én csak... vissza akarok menni hozzá.
- Hidd el nekem..., hogy rendbe fog jönni.
- Ahh... jó - adtam meg magam.
Junkook visszakísért a házba, majd közölte, hogy vele kell aludnom. Így biztos nem szökök ki.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro