Másnap :

- Jó reggelt álomszuszék! - nyitott be Jimin.
- Te mit keresel itt?
- Ja, nem tudom! De mindegy! Na gyere! - vett az ölébe.
- Ne ne ne! JIMIN! Kérlek tegyél le! - kérleltem.
Addig rúgkapáltam amíg leestem.
- Neked mi bajod? - guggolt le mellém.
- Sajnálom Jimin... én csak... nem szeretem ha hozzám érnek.
- Bocsáss meg! Erről nem tudtam. De miért mi törté...
- Jimin? Beszélhetnék? - szakította félbe Jimin - t.
- Ne Junkook! Jimin is a barátom. Tudnia kell - néztem Junkook - ra.
- Ahogy gondolod - bólintott.
- Szóval? - nézett rám kíváncsi pillanatásokkal.
- Az anyám 3 évesen elvesztettem, ennek következtében apám nevelt fel. Ütött vert. Mindennap - sírtam el magam.
Junkook az ajtóban állt és hallgatta, hátha megtud valami újat a múltamról.
- Sajnálom. Ezt... nem tudtam.
- Honnan kellett volna tudnod? Semmi gond.
- Most megölelnélek de... - kezdett bele, de nem folytatta, mert megöleltem.
- Amúgy miért vagy még itt? - kérdezte Junkook.
- Nem tudom. A mosdó kagylóban ébredtem és rájöttem, hogy a többiek itt hagytak - magyarázta Jimin.
- Hogy aludtál a mosdó kagylóban?
- Nem tudom - vont vállat Jimin, majd kisétált a szobából.
- Minden rendben? - ült le mellém Junkook.
- Azt hiszem... Igen. És ezt neked köszönhetem.
- Ugyan már. Nem kell megköszönnöd.
- De igen. Ha nem mentesz meg talán meghalok.
- Ne mondj ilyeneket.
- Frusztrál, hogy még mindig szabad lábon járja az utcákat. Bőrtönben a helye.
- Már feljelentettem. A rendőrség keresi. Meg fogják találni. Ígérem - nézett mélyen a szemembe.
- Mi a reggeli?
- Majd meglátod - kuncogott.
Miután Junkook és én reggeliztünk, visszamentem a szobámba.
Csakis SUGA - ra tudtam gondolni. Olyan furcsa a neve. És olyan helyes...