Lisa szemszöge:

- Jó reggelt Jimin! Ahh... hol voltál éjjel? - kérdezte Junkook.
- Csak ittunk egy keveset Yoongi - val.
- Keveset?
- Aha!
- Na jó mindegy, tedd magad rendbe és díszítsd fel a házat, meg rakd ki a piákat.
- Oké!
- Mi elmentünk Lisa - val.
- Szia Jimin! - kiáltottam vissza neki mielőtt még elmentünk volna.
- Ohh... ne! Benthagytam a kocsikulcsot! Mindjárt jövök!
- Oké!
- Kislányom - mosolygott rám apa az út másik végéről.
- A... apa? - néztem rá,ekkor futni kezdett felém.
Nem akartam itthagyni Junkook - ot, nem akartam, hogy mire visszajön ne találjon senkit, de a házba sem menekülhettem.

Úgy futottam, ahogy csak a lábam bírta, de ez nem volt elég. Apa egyre gyorsabb volt én pedig egyre lassabb.
- Kislányom állj meg! - kiabált.
Már kezdtem rosszul érezni magam. Szedültem és végül minden elsötétűlt.

Ahhh... hol vagyok? - körülnéztem, de ez a hely ismeretlen volt. Várjunk! Ez az út ahol apa kergetett! De ő hol van?
Nem érdekes! Addig kell elmenekülnöm, amíg nincs itt.

Végül rájöttem, hogy csak halucináltam. És a kórházban is így volt.
Ahogy sétáltam rájöttem, hogy a többségét ezeknek csak beképzeltem. De a múltam... az csak nem volt halucináció! Tudom, hogy átéltem azokat a szörnyű pillanatokat! Azok valósak voltak! - győzködtem magam miközben egy tíz emeletes panelház legfelső emeletére lepcsőztem.
- Már rég érezni akartam. És már rég meg akartam szabadulni a sok halucinációtól fájdalomtól és emléktől. Bár köszönetet mondhatnék Junkook - nak és Jimin - nek! De tudom, hogy ők szeretnek. Épp elég fájdalmat okoztam nekik. Nem vehetek tőlük még búcsút is! Az nagyon fájna,nekik is és nekem is - ezen a ponton már a meglepetés sem érdekelt többé. Nagyon kedvesek, hogy ezt nekem akarták megszervezni, de már így is túl sokat tettek értem. - Köszönöm Junkook! Köszönöm Jimin! Szeretlek titeket!

2023.04.19.

Junkook szemszöge:

- Egy év telt el azóta mióta elmentél. És én... még mindig nem tudom miért nem mondtam el, amíg lehetett, hogy mennyire szeretlek! Lisa! Szeretlek! Nagyon szeretlek! És nagyon hiányzol. Nagyon! De egy nap, mind találkozunk! Te is, én is, és Jimin is és a többiek is. Tae, Suga, Jin, Hoseok és Namjoon. Nem tudom, hogy hallasz - e, de én tényleg szeretlek Lisa! Aznap már majdnem elmondtam. De csak annyit sikerült elárulnom, hogy különleges helyen vagy a szívemben. És így  is volt, most is így van! De nem csak szerettelek,imádtalak! És aznap, láttam, hogy igazán mosolyogtál. Azt hittem sikerült boldoggá tenni téged. De te öngyilkos lettél. És itt hagytál, ezzel az el nem múló fájdalommal. Mostmár sok dolgot bánok, de azt nem, hogy találkoztunk. És tudod mit? Nem én mentettelek meg. Te tetted. Megmentettél a magánytól. Köszönöm Lisa! Szeretlek.