Lisa szemszöge:

Bementem Rose szobájába keresni valami csinosat és lehetőleg valami olyat, ami azért elrejti a sok sérülésemet.
De nem zavarna ha olyan ruhát vennék fel, amivel kilépek a komfort zónámból. Úgyis csak Jimin látja és mellette biztonságban érzem magam.

Végül találtam egy piros ruhát, ami megtetszett. Egyszer azt hiszem Rose is hordta és rajta nagyon tetszett. Na lássuk! Hátha rajtam is szép lesz!

Hű hát rajtam közel sem néz ki olyan jól, mint rajta. Látszanak a hülye pálcika lábaim, amit vágások, égési sérülések, ütődések és hegek borítanak. A két karom, amit szintén nagyon sok seb színesít. A tükörben nézegettem magam. Próbáltam megszerettetni magammal ezt a kinézetet,de már a ruha sem tetszett. Én elcsúfítottam. Ha Rose hordaná újra szép lenne. Ez hülyeség volt. Inkább leveszem.
- Ugye nem akarod levenni? - szólalt meg hirtelen Jimin az ajtóból.
- Ohh... Jimin. Igen leveszem. Nem tetszik.
- Mármint a ruha?
- Nem. A  ruha nagyon szép.
- Nem értem miért csak a ruha tetszik. Szerintem az is gyönyörű, aki viseli - simította meg gyengéden a karom. A könnyeim már majdnem kicsordultak a szememből, de sikerült elrejtenem, mert megöleltem Jimin - t.
Szörnyű, így utálni magam és hallani, hogy valaki azt mondja szép vagyok. Tudod, hogy Jimin csak segíteni szeretne, de ez felesleges volt. Úgysem tudom már elhinni, hogy szép vagyok.
- Köszönöm Jimin.
- Nem kell megköszönnöd! Csak elmondtam mit gondolok - felelte. Hát nem hinném, hogy valóban ezt gondolja.
Nem létezik, hogy ő nem látja ezt a sok ocsmány sebet! - Akkor folytatjuk a csalacsinta készítést?
- Persze - bólintottam.
- Jiminie! - kiáltott Rose. - Sziaaa! - ölelte meg.
- Rose? Nem úgy volt, hogy holnap jössz?
- De igen. Csak meg akartakak lepni. Nem is örülsz, hogy látsz?
- De, de igen.
- Szia Lisa! - nézett rám.
- Szia Rose - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Ez meg mi rajtad? - mért végig.
- Ohh... én mond... - szólt közbe Jimin.
- Jimin! Kérlek! - nézett rá Rose. - Tehát? Mi ez rajtad Lisa?