Lisa szemszöge:

- Egyébként úgy döntöttem kiveszek pár szabad napot - közölte Junkook.
- Én nem szeretném ha miattam elhanyagolnád a munkád. És nincs is rá szükség. Jimin tud rám vigyázni.
- Pont most bizonyosult be, hogy nem.
- Junkook ne haragudj rá! Kérlek! Nem az ő hibája.
- Mindegy. De amúgy... miért akarod ennyire, hogy ő vigyázzon rád? Ha? - emlegette szemöldökét. - Csak nem tetszik neked?
- Neem. Eszemben sincs elvenni őt Rose - tól.
- Igazad van. Rose nagyon magabiztos és szeszélyes lány.
- Az biztos. Oh... csöngetett valaki. Kinyissam?
- Hagyd csak. Inkább én! - indult el.
- Szia Kook! - hallottam Jimin szomorú hangját.
- Ahh... mit akarsz?
- Sajnálom! Sajnálom Junkook. Ne haragudj rám!
- Nagyobb baj is lehetett volna. Akkor mit mondtál volna? Talán azt, hogy nyugodjon békében. Mindegy. Mindegy mit mondtál volna. Azt soha nem bocsátottam volna meg. És ne hidd, hogy ezt igen. Csak Lisa miatt teszek így.
- Junkook kérle...
- Nézd ki van itt! - mosolygott Junkook és bekísérte Jimin-t.
Talán nem tudta, hogy hallottam, amit beszéltek... De így volt. És nagyon elszomorított.
Tudtam, hogy Junkook nem rossz ember. Ő nem az, de, miért haragszik így Jimin - re?
- Szia Jimin! - öleltem meg.
- Lisa! Annyira örülök, hogy jól vagy! - simította meg a hátam. Miközben öleltük egymást, éreztem, hogy Jimin könnye csordul le a nyakamon. Szegény... Junkook most túl szigorú volt hozzá.

Nagyon sajnáltam Jimin-t, de egyben az is érdekelt, hogy Junkook miért haragszik rá ennyire. És miért mondta, hogy nem akar elveszíteni? Hogy kötődhet ennyire hozzám? Alig ismer. És az a részem, amit ismer, nos az sem túl szép.

Én hálás vagyok Junkook - nak és persze Jimin - nek is, hogy ennyi szeretetet adnak nekem, de most úgy érzem én vagyok az oka, hogy ők már nem olyan jó barátok. És én nem akarok a barátságuk útjába állni. Nem ez volt a célom. Remélem helyre jön a kapcsolatuk.