Lisa szemszöge :

Kiléptem a folyosóra.
- Junkook - sírtam el magam.
A fiú ijedten nézett rám.
- Lisa? - rohant felém - Lisa! Lisa!! - kiáltotta kétségbeesetten.
A hangok egyre tompultak, a szemeim lecsukódtak. Az utolsó, amit éreztem, Junkook gyengéd érintései.
- Ne engedj el - simítottam végig Junkook arcán - ÚRAM ISTEN! JUNKOOK VIGYÁZZ!! VIGYÁZZ!! MÖGÖTTED... ott van mögötted! - ordítottam.
De láttam rajta, hogy nem hallja.
Az apám... ott állt a háta mögött...

Ez után... semmire sem emlékszem. Valószínűleg, megint elvesztettem az eszméletem.

***

Az első, amit megláttam ébredés után, az Junkook aggódó pillantásai.
- Junkook! - szorítottam magamhoz - Ugye nem bántott? Minden rendben? Junkook mond, hogy jól vagy! Sajnálom, hogy miattam...
- Lisa! Nyugi! Semmi bajom nincs.
- Hál' istennek.

         Junkook szemszöge :

Egy szót sem értettem abból, amit Lisa mondott. Lehetséges, hogy halucináció...
- Junkook! Junkook hol vagy? Junkook!
- Lisa én itt vagyok.
- Junkook! - folytatta, mintha meg sem hallotta volna mit mondtam.

Az apja olyan sebeket ejtett rajta, amik soha nem fognak beforrni. Szegény lány.
Szeretnék többet tudni róla. Szeretnék többet tudni az "apjáról" és az eredeti szüleiről.
De most, leginkább az érdekel, hogy Lisa miért kötött itt ki.
- Doktor úr! Van egy perce?
- Mit szeretne tudni uram?
- Miért került ide ez a lány?
- Gyógyszertúladagolás miatt.
- Oh...
- Később kiderült, hogy a hölgy állapotos volt, de ezzel végzett a gyerekével. Oh, és ha lehet, ne stresszelje őt. Valamilyen oknál fogva furcsa képzelgései vannak. Valószínűleg pszichés problémák. Maga tudja mi lehet az oka?
- Nem - ráztam meg a fejem.
Ez...
Erről fogalmam sem volt. Nem kellett volna őt ott hagynom ezzel a...

Mostantól, egy percre sem mozdulok mellőle. Nem tudom elhinni, hogy Jimin csak Rose - val tud foglalkozni! Én meg rá bíztam Lisa - t.

Igazából mindketten hibásak vagyunk, de most nem ez a legfontosabb. Hanem Lisa.
Remélem rendbejön. Ő nagyon fontos nekem.