Junkook szemszöge :

Épp hazafelé tartottam, amikor Jimin felhívott. Könnyekkel küszködve elmondta mi történt.
Azonnal irányt változtattam.

***

- Jimin! - kiáltottam, mikor megláttam - Mi történt?
- Junkook én... annyira sajnálom - csukott el a hangja - Az én hibám! - temette arcát a tenyerébe.

Még nem tudom mi történt pontosan. Jimin szomorú volt és kétségbeesett. Sajnáltam. De miért lenne ő a hibás?
Nem értem!

Átkaroltam Jimin - t, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. Éreztem, ahogy könnyei átáztatták a pólómat.
Sajnálom őt.
Bár, hogy őszinte legyek, azt sem tudom mi van Lisa - val.
- Annyira sajnálom Junkook - zokogta Jimin.

Lisa szemszöge :

Csak akkor tudatosult bennem, hogy mit tettem, mikor felkeltem. Egy kórházban voltam.
- Bocsáss meg - sírtam el magam - Bocsáss meg nekem. Drága egyetlen gyermekem!
- Hölgyem! Kérem feküdjön vissza az ágyába - csitítgatott a doktor.
- Meghalt? - néztem az idős férfire.
Féltem a válaszától, de fel voltam készülve rá.

Az orvos lehajtotta a fejét.
- Igen, meghalt - bólintott.
Sóhajtottam.
- Már jobb helyen van.
- De legalább maga túl élte.
- Nincs értelme az életemnek. Már kiskoromban elveszett...
- Csak kérem feküdjön vissza az ágyába és pihenjen - utasított az orvos.
- Uram! A barátaim eljöttek a kórházba?
- Nem. Senki nem jött el. De maga ezzel ne törődjön. Inkább pihenjen - tanácsolta a doktor.

Ez furcsa...
Persze, tudom, hogy Junkook - nak nagyon sok dolga van, és nem ér rá, de ez akkor is gyanús. És Jimin? Ő sincs itt? Hmm... érdekes...

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy se Junkook, se Jimin nem jött el. Felmerült bennem az a gondolat is, hogy talán a doktor úr hazudott.
De miért hazudott volna?
Mi oka van rá?
Utána kell járnom!
Az nem lehet, hogy senki sincs itt! Nem, az lehetetlen...

Letéptem magamról azt a sok csövet, majd felültem.
Óvatosan felálltam, de még így is szédülni kezdtem. Egy pillanatig vártam, hogy elmúljon ez az állapot.