19.
Jimin szemszöge :
3 nap. 72 óra. Hogy őszinte legyek, még csak 30 perc telt el, de máris hiányzik. Nem tudom, hogy lehet ez. Hisz alig ismerem. Szinte minden idejét külföldön tölti a fotózások miatt. Nem hinném, hogy ez egy hosszútávú kapcsolat lenne. Rose szereti ezt csinálni és én nem szeretném, ha miattam abbahagyná. Arról nem is beszélve, hogy nekem sem lenne túl sok időm rá.
Mindig is tetszett, de sosem mertem bevallani neki.
Úgy érzem, többet kell megtudnom róla. De hogyan?
- Jó reggelt Jimin! - ült le mellém Lisa - Junkook?
- Nem tudom. Rose azt mondta már korán elment.
- Oh...
- Na és mit tervezel mára?
- Semmit - vonta meg a vállát - Egésznap aludni akarok.
- Mintha csak Yoongi - t hallanám - nevettem - Oh... egy perc! - nyúltam a telefonomért.
Rose hívott.
- Szia Chim!
- Szia Rose! Minden oké?
- Igen. Ez a hely gyönyörű! Majd küldök képeket.
- Szupi! És, hogy vagy?
Lisa szemszöge :
Jimin otthagyott. Aggasztó, hogy nincs közös témánk.
Nemrég még úgy éreztem, ő a legjobb barátom. De most...
Nem szeretek vele lenni. Ez az egész olyan furcsa...
Az ablakot bámulva vártam, hogy Junkook végre haza jöjjön. Mellette biztonságban éreztem magam. Míg Jimin Rose - val beszélgetett, elhatároztam, hogy véget vetek ennek a a folytonos rosszullétnek, amit érzek. Már régóta tervezgettem, fontolgattam, hogyan lehetne ezt megvalósítani.
Vártam a megfelelő időt.
Mindig volt valaki mellettem, így elég nehéz dolgom volt, de most, eljött az idő.
Hányingerem van. Persze már tudom, hogy ez is a terhesség része. Méghogy áldott állapot! Olyan, mintha beteg lennék. És a gondolat... hogy nem vagyok egyedül ebben az ocsmány testben... hátborzongató.
Már napok óta nem ettem. Nincs étvágyam.
Nem attól van hányingerem, hogy sokat ettem, hanem attól, hogy egyáltalán nem ettem. Úgyérzem még a semmit is ki tudnám hányni.
A gyógyszeres szekrény felé vettem az irányt. Ez a szekrény, tele van gyógyszerekkel. Volt amiről azt sem tudtam mi, csak kiöntöttem a markomba és bő vízzel lenyeltem. Amint lenyeltem, elfogott a hányinger. De tudtam, hogy nem hányhatom ki.
A testem remegni kezdett.
Még hallottam, ahogy Jimin elköszön Rose - tól.
Én is elakartam köszönni Junkook - tól, Yoongi - tól és Jimin - től. De már nem tudtam beszélni. A hangok eltompultak és mindent olyan homályosan láttam. Később minden elsötétült körülöttem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro