Jimin szemszöge :

- Jó reggelt te cukiság - nevetett Rose.
Ő egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha most kelt volna. Ellenben velem aki azt sem tudta, hol van.
- Jó reggelt - mosolyodtam el.
- Hogy aludtál?
- Jól.
- Akkor jó.
- Köszönöm hogy nálad aludhattam.
- Ugyan már Jimin! Nem kell megköszönnöd - kuncogott.

Kibatyogtam a szobából, majd megmostam az arcom.

- Junkook hol van?
- Már korán reggel elment.
- Hát jó. Oh... nem hagyott üzenetet...
- Üzenet? Milyen üzenet? - fagyott le Rose mosolya.
- Ha Junkook korábban megy el, mindig hagy egy üzenetet - magyaráztam.
- Értem - bólintott, majd ránézett az órára - Úristen! Már ennyi az idő? El fogok késni!
- Miért hova mész?
- Fotozásom lesz. Külföldön. És én még mindig pizsamában vagyok! Jut eszembe! El tudsz vinni a reptérre?
- Persze!
- Jaj, de jó! Köszi Chim! Csak adj még 5 percet - hadarta a lány.

Rose besietett a szobájába és gyorsan felöltözött.

- Gyönyörű vagy.
- Awww... Jiminie annyira édi vagy - ölelt meg.
- Köszi - pirultam el - akkor mehetünk?
- Igen - kapta fel a táskáját.

Miután elindultunk csend lett. Annyira zavart, hogy nem beszélgettünk. Próbáltam kigondolni, hogy szólítsam meg. Érdemes ez egyáltalán? Mindjárt odaérünk. Akkor minek beszélgessek vele?

- Meddig leszel távol? - kérdeztem, egy pillanatra rá nézve.
- Csak három napig - vont vállat.
- Hát jó. Én itt várlak majd.
- Olyan aranyos vagy!
- Itt vagyunk - jelentettem ki.
- Hát akkor... - tördelte ujjait idegesen Rose - Szia! - intett egyet, mire magamhoz húztam és megöleltem.
- Hiányozni fogsz - suttogtam.
- Csak három nap Jimin - mosolygott.
Sóhajtva elengettem őt.
Rose hátat fordított és elindult, de egy pillanatra megtorpant. Sarkon fordult és felém futott.
A nyakamba ugrott és megcsókolt, amit habozás nélkül viszonoztam.
- Hiányozni fogsz Jiminie - simította meg az arcom.
Mégegyszer magamhoz szorítottam őt, aztán szomorúan elengedtem.
- Mostmár menj, nehogy elkéss - nyomtam egy puszit a homlokára.