Jimin szemszöge :

Pihenésképp tv - t néztem. Most nem volt kedvem tovább olvasni Junkook naplóját, így a tv mellett döntöttem.
Elég unalmas ez a ház. Itt semmit nem lehet csinálni.
- Oh... szia Jimin - mosolygott Rose.

- Te jó ég...
- Mi az Jiminie? - ült nevetve az ölembe.
A ruhái láttára tátva maradt a szám.

Annyira kínos. Na jó! Muszáj összeszednem magam!

- Mész valahova?
- Nem. Csak úgy felvettem ezt. Ez volt rajtam a London - i fotózásomon is. Tetszik?
- Öhm... igen - bólintottam zavarodottan - Mond csak... te mindig... így öltözködsz?
- Mondjuk. Elvégre megtehetem.
- Ez igaz. Végül is modell vagy.
- Arra gondoltam... szórakozhatnánk egy kicsit. Csak te és én - suttogta.
- Nem is tudom...
- Légyszi! Na Jimin! Gyere - rángatott.
- Rose! Én azért vagyok itt, hogy Lisa - ra vigyázzak és... ezt nem szabadna.
- Shh... ne aggódj már annyit Jimin! Olyan cuki vagy ilyenkor - simított végig az arcomon mosolyogva.
- Nem. Nekem Lisa - ra kell vigyáznom!
- Jimin! Ne már! Most hova mész?
- Mégnézem, hogy van Lisa.
- Jimin!
- Mi az? - fordultam vissza.
Rose rámnézett, majd megcsókolt.
Nem tudtam mit tegyek. Ez nem helyes! Az eszemre kell hallgatnom! A férfi ösztöneim most nem segítenek rajtam, csak rontanak a helyzeten.
Nem tudtam ellenállni, visszacsókoltam.
- Neeh - toltam el magamtól.
- Jimin most mégis mit csinálsz?
- Rose...
- Tudom, hogy te is szeretnéd...
- Ne... nem! - ráztam meg a fejem.

Bekopogtam Lisa ajtaján.
- Nyugodtan bejöhetsz, nem kell kopogni - mondta nevetve.
- Hát jó. Öhm... hogy vagy?
- Már sokkal jobban.
- Jaj de jó! Esetleg... kérsz valamit, inni... enni?
- Nem köszönöm.
- Oké. Pihenj még.
- Jó - bólintott.

***

- Jimin! Hazajöttem! - kiabált Junkook.
- Szia!
- Baj van?
- Valamit el kell mondanom.
- Mit? Történt valami?
- Először menjünk valahova máshova. Itt bárki meghallja miről beszélünk - toltam őt a konyhába.
- Szóval? - nézett rám aggódva Kook.
- Talán nem olyan nagy bűn. És Lisa - val minden rendben volt csak hát...
- Igen?
- Rose... - kezdtem bele, de az említett személy megzavarta a beszélgetésünket.
- Junkook! Te mikor jöttél haza? - nézett a fiúra.
- Most, nemrég. És te?
- Csak kicsit megszomjaztam - felelte mosolyogva a lány.
Amint elment folytattam :
- Szóval... - vettem egy mély levegőt.

Mindenről beszámoltam Junkook - nak.

- Úgy látszik téged nem lehet egyedül hagyni két lánnyal egy házban - nevetett - Amúgy szerintem összeilletek Rose - val.
- Junkook! Ne már! Ahh... annyira szégyellem magam - temettem az arcomat az egyik párnába.
- Junkook! - kiáltotta Lisa.
Szemei felragyogtak az örömtől, majd futni kezdett Jk felé. Ennyire rossz bébiszitter lennék?
- Szia Lisa - ölelte meg a lányt - Hiányoztam?
- Csak egy kicsit.
- Naaaa - vágott durcás képet Junkook.
Ilyenkor olyan, mint egy gyerek, mikor az anyja nem veszi meg neki a nyalókát, amit kiszemelt.
- Na jó, igazából nagyon - nevetett a lány.
- Na azért - nevette el magát Kookie is, aztán újra megölelték egymást.