Lisa szemszöge :

- Lisa, kislányom!
- A... apa? - nyitottam ki a szemem. - Apaaaaaaa - sikítottam. - Segítsééé-
- Fogd be - tépte meg a hajam. - Még egy szó és olyan fájdalmat érzel majd, amilyet még sosem. Megsértetted? - nézett élesen a szemembe.

Most még ijesztőbb volt.
Otthon és a sikátorban sosem láttam így a szemét. De most láttam milyen piros.

- Henry! Gyere édes fiam! - villantotta meg ínyét. A fogai már kihulltak a sok káros anyagtól. Alkohol, cigaretta, minden "jó" .
Szinte mindegyik foga kihullott már. De sosem mertem ránézni. Már nincs merszem.
- Lisa! Hugocskám! - vigyorgott. - Apa! Egyedül hagynál minket? Nagyon szépen kérlek!
- Hmm - veregette meg Henry vállát.
- Lisa... - simította meg piszkos kezével az arcom.
- Ne érj hozzám!
- Te vagy felháborodva? Te vagy FELHÁBORODVA? TE KURVA! Született volna egy gyönyörű gyerekünk és te... Hogy merészelted?
- Ez volt a cél? Hogy terhes legyek? Miért jó az? Testvéremként tekintettem rád. Komolyan. De te...
- Jó volt látni... Ahogy b@sztalak... És te szenvedtél alattam - nevetett. Még egy könnye is kicsordult a nevetéstől. Letörölte majd a szemem elé tette. - Jegyezd meg, mert ez az utolsó alkalom, hogy sírni látsz! Ez is csak a boldogságtól van. És most nyald le! - tette a számhoz az ujját, amin a könnye volt.
- N... nem - feleltem remegő szájjal. Tudtam, hogy baj lesz. De ezt akkor sem...
- Nyald le Lisa. Szerelmem! Édesem! Lisa! NYALD LE VAGY ITT HELYBEN BASZLAK SZÉT! - üvöltött.
Mit tehettem? Mégis mit? Ellenkeznem kellett volna? Igen?
Nem hinném. Őszintén? Nem akartam élni. Meghalni viszont igen. Nem tudom miért voltam még életben. De úgy volt. Bár nem éreztem úgy, mintha életben lennék, úgy volt. Bárcsak ne lett volna úgy.
Tehát megtettem. Lenyaltam azt a nyomorult könnycseppet az ujjáról. - Lisa... Hmmm - húzta száját félmosolyra.
- Henry! Gyere fiam! Jönnek az orvosok! Siess!!
- Felizgatsz Lisa. Vigyázz magadra. Most csak ez a szerencséd. Csak ezért nem baszlak szét, de legközelebb! Nem kíméllek, te kurva! Készülj fel! - kacsintott.
- Fiam! Apa büszke rád, ugye tudod?
- Apa ez hihetetlenül megtisztel!