Sikerült rávennem Henry - t arra, hogy elvigyen egy gyógyszertárba.
- Itt vagyunk - állította le az autó motorját. Most mégis mire vár? Ránéztem - Én megvárlak itt. Siess - közölte.

Biztos ez? Többször is visszanéztem, de Henry nem szállt ki az autóból. Nem gondolta meg magát. Bementem a gyógyszertárba és keresgélni kezdtem azt amiért jöttem.
- Meg is van - vettem le a polcról.
Körülöttem mindenki alaposan végigmért és sugdolózni kezdtek. Pontosan tudom miért, de most ez a legkisebb gondom.
A kasszánál szerencsére nem álltak sokan sorba.
- Jó napot - mosolygott a pénztár mögött ülő nő.
De amint meglátta azt amit odatettem elé a mosolya azonnal lefagyott az arcáról.
Kifizettem majd a zsebem legmélyére süllyesztettem.
Mikor kiértem onnan sóhajtva Körülnéztem.
Eljött az idő!

Futni kezdtem. Őrült tempóban futottam.
- Te meg hová igyekszel? - rántott vissza egy erős kar - Tudtam, hogy nem jó ötlet megbízni benned. Na gyere! Haza megyünk - rángatott.
- Tudok járni - téptem ki a karom a tenyeréből.
Henry megforgatta a szemét, majd beült a kocsiba.

***

- Ha mégegyszer szökni próbálsz, én esküszöm, hogy megöllek TE RIBANC!! Takarodj a szobádba!! - lökött meg a "szobám felé".

Sóhajtva csuktam be magam mögött az ajtót. Elővettem a zsebéből azt amit vettem. Ez egy terhességi teszt. Muszáj megtudnom.
- Héj - nyitódott az ajtó. Gyorsan visszatettem a zsebembe, majd az ajtóban álló személyre pillantottam - kész a vacsora.
- Nem vagyok éhes.
- Hát jó - lépett ki az ajtón egy olyan "akkor dögölj éhen" arckifejezéssel.

De most ez izgat a legkevésbé. Újra előhalásztam a zsebemben lévő tesztet.
- Most, vagy soha - sóhajtottam.

A teszt eredménye...