A nevem Lisa Scot. De csak Lisa. 3 évesen elvesztettem az anyukámat. Ennek következtében az apám nevelt fel egy jó módszerrel : Ha nem engedelmeskedsz, megverlek!
Magántanárhoz járok. Az apám inkább fizet kisebb vagyonokat egy magántanárnak, mintsem közösségbe engedjen. De talán nekem is jobb így. Nem szeretném, ha az osztálytársaim arról kérdeznének, hol szereztem ezeket a lila foltokat. Szóval ebből a szempontból jobb, hogy magántanárhoz járok.
- Lisaaaaaa!!! - oh, ez apám!
- Igen?
- Hol van már a reggelim?
- Máris nekilátok. Mit szeretnél ma reggelire?
- Rántottát! Ha öt perc alatt nem lesz kész nagyon megkeserülöd! - rakott a pultra egy  órát. Öt perc alatt?

Nos... Nem lett kész, ezért az apám belenyomta az arcomat a forró serpenyőbe.
Ha ehhez hang is járult, még durvább volt. Csendben kellett tűrnöm. Végül elengedett. Egy nagy kő esett le a szívemen.
- Mire hazajövök, csillogjon a ház. Világos!!!?
- Igen. Megértettem.

Miután apa elment dolgozni, egy fél órát a sarokban gubbasztva, sírtam. Az égés, még mindig fájt. Aztán ránéztem az ablakra és a szememben, felcsillant a remény. Eddig még sosem próbáltam, de most elég elszánt vagyok ahhoz, hogy megszökjek. Mint mondtam, ilyet korábban még sosem csináltam, úgyhogy apa nem is számít rá. Felálltam az ablakpárkányra, majd kiugrottam. Szerencsére nem volt gond a landolással. Visszanéztem a házra. A pokol megtestesítőjének lakóhelyére, majd futni kezdtem.

***

Már messze lehettem. Még csak most álltam meg. Beesteledett. Már alig láttam embereket. Csak itt ott egyet egyet. Egy sötét sikátorba értem. Gondoltam... ez nem ijeszt meg. De éreztem, hogy valaki követ. Arra gondoltam... ugyan már! nem a horror film forgatáson vagy! azt a helyet már elhagytad! ez nem tántoríthat el a célomtól.ne hagyd, hogy a félelem felülkerekedjen rajtad.
Aztán háton rugott,amitől a földre csuklottam.
- Mégis mit képzeltél? Hogy megszabadulhatsz tőlem?! Hát nem! - rugdosott.
Össze - Vissza beszélt, fenyegetőzött, de én nem figyeltem. Vártam, hogy véget érjen. Némán tűrtem, ahogy eddig is.
- Hagyja békén! - hallottam még egy másik hangot is. A megmentőm hangját.
Lerángatta rólam az apámat majd felém nyújtotta a kezét. Most pofont akar adni?
Nem tudtam mivan. De aztán felemelt. Akkor csak fel akart segíteni? Oké.
- Minden rendben?
- Segíts! - könyörögtem rémülten, mikor éreztem, hogy egy kés szúródott a lábamba. A fiú a hátára vett, majd futni kezdett.