Nem sok időbe telt, amíg anyám fel nem állt az asztaltól. Én továbbra is az előszobában, a bejárati ajtó előtt álltam, kezembe temetve az arcomat és türtőztettem magam a sírástól. Caedmon mellettem állt, arcára undor és viszolygás ült ki. Rám nézett; szeme durván csillogott, láttam rajta, hogy legszívesebben az apám után menne és jól ellátná a gondját, de ehelyett mellettem volt. Hálás voltam neki; talán már nem lett volna annyi erőm, hogy még egyszer megkérjem Thomast, hogy takarodjon ki a házamból. Tudom, hogy Caedmon csak a szex miatt van velem és amiatt, hogy könnyedén ki tud engem használni, de Ő volt az egyetlen férfi, aki szembe szállt Thomassal.

Anya zokogva sietett hozzám. Idősödő arca most először tűnt igazán fáradtnak és rettenetesen szomorúnak. Szürke szeme mélyen az enyémbe nézett ez pedig annyi mindent elmondott még szavak nélkül is, amit egy könyvbe nem lehetne leírni. Remegő kezével megsimította az arcomat, majd magához vont. A férfire néztem, aki engem figyelt és látszólag semmi más nem érdekelte csak az, hogy ne sírjak. Nem tettem. Óvatosan anyu hátára tettem a kezem, és valami mintha kattant volna bennem; most nekem kell annak a nőnek lenni, aki lenyugtatja azt a nőt, aki mindig vígasztalt engem és szerettem volna imponálni Walkernek, hogy ennyire erős is vagyok.

- Kimegyek dohányozni! – köszörülte meg a torkát az említett személy és lassan kikerült engem, majd kilépett az ajtón. Anya is és én is tudtam, hogy azért ment ki, hogy picit rendbe szedjük magunkat. Egy rakás szerencsétlenség, így nézhettünk ki.

- Tudod kicsim! – kezdte el – Én nagyon büszke vagyok rád! Tudom, hogy nem én neveltelek ilyen erős nővé, hanem tulajdonképpen az apád és a bipoláris kiállása, de tényleg, tényleg örülök, hogy ilyen emberré váltál. Walker szimpatikus férfi – egy könnycseppet tüntetett el a szeme széléről, majd kezét a vállamra helyezte – Tudom, hogy mindig is vágytál a szerelemre és most látom, hogy megtaláltad.

- Anya, Caedmon és én... - az ajtó felé fordultam. Vajon hallja, amit beszélünk? – Ő nem szerelmes belém és én sem vagyok belé.

- Tisztában vagyok azzal, hogy ki a dominánsabb és az elszántabb, és azt sem zárom ki, hogy nem miatta van a fürdőszobádban egy olyan ruha, amit maximum a filmekben láttam eddig! – te jó ég. Lehunytam a szemem és próbáltam nem annyira zavarba jönni, mint amennyire egyébként jöttem volna. – Te tudod! Mindenről te döntesz, felnőtt, független nő vagy, csak mindig tud a határaidat és sose tegyél olyat, ami nagyon kellemetlen neked! Ha normális anya lennék most valószínűleg borzalmasan kiborulnék és kiabálnék veled, amiért ott hagytad a munkahelyed és cserébe egy férfi tart el, de azt hiszem ehhez nincs jogom, mert nem vagyok egy példamutató anya. Mellesleg van ebben az emberben valami, amiről tudom, hogy sosem ártana neked. Láttam azt, hogy miként nézett rád az asztalnál, vagy mennyire befeszült, amikor Thomas megszólalt és ez nekem hatalmas nagy pirospont. Egy valamit árulj el nekem, Vesta! – kíváncsian néztem rá.

- Nem dolgozol az irodában, igaz? – lassan bólintottam. Hihetetlen, hogy anya most látta először Caedmont és már mindent kiderített rólunk egy ártatlan ruha, meg néhány pillantás miatt.

- Nem akartam felmondani! – szabadkoztam, anyu erre pedig óvatosan, mindent tudóan elmosolyodott – amikor először találkoztunk nem is gondoltam volna, hogy ez a férfi fog megmenteni attól, hogy ne tudjam fizetni a dolgaimat. De ez az a férfi, akiben bízok. Anya, Ő az az egyetlen férfi, akiben megtudok bízni! Mondtam neki, hogy nem mondok fel, mert mi van akkor, ha elhagy, ha már nem vagyok neki elég jó? Akkor mit kezdek munka nélkül, semmi pénzzel? De Ő életére is megesküdött volna, hogy elhiggyem, hogy amíg nem találok munkát, addig segít abban, hogy legyen házam.

- Értem. – rövid reakció, nem a legjobb. Lehunytam a szemem, sóhajtottam egyet, majd felnéztem.

- Apád mellett évek óta nem érzem magam jól! Utálok vele lenni, utálom, hogy félek, kapok-e tőle pofont, utálom, hogy rettegtem rád mikor fog támadni? Undorodom tőle, pont, mint te. Ez pedig nem egészséges, mert Ő az, a több milliárd emberből, akit férjemnek választottam. Azonban sosem akartam az a feleség lenni, aki nem tiszteli annyira a férjét, hogy félrelépjen... - ó te jó ég! – Vesta! A hetekben megismerkedtem egy emberrel, aki leírhatatlanul boldoggá tesz. Tudom, hogy nevetséges egy középkorú nőnek ilyet mondani, de miatta van egy kis remény érzetem. Nem tud róla Thomas és szeretném, ha ez így is maradna. Amióta Jack velem van, azóta kezdem magam összeszedni és lassan letudok ülni a saját nappalimba a férjemmel beszélni és megmondani neki, hogy évek óta az egyetlen hatalmas álmom, az a válásunk. Nem kérem, hogy fogadd el vagy, hogy ne utálj emiatt. Csalom a férjemet, de azt hiszen ezután a pont után ez már nem is csoda. Tőle sosem kaptam annyi szeretetet, mint Jacktől az elmúlt három hétben. – szomorú. Szomorú, hogy anyám azt hiszi tudnék rá haragudni amiatt, hogy ennyi év bántalmazás után egy olyan emberrel ismerkedett meg, aki elérte, hogy ilyet mondjon nekem. Hogy őszintén kifejtse a véleményét egy igen fontos dologról. Nem volt szép anyától, hogy megcsalta azt az embert, akivel egy templomban kötötte össze az életét, gyűrűvel meg egy pappal, de kit érdekel ilyenkor már a hűtlenség? Senkit. Mert Thomas – az apám – verte az anyámat, ütötte és rúgta, megalázta és tönkretette az életét.

- Remélem Jack tisztában van azzal mennyire erős és csodálatos vagy és egyszer sem fog negyede annyira csúnyán beszélni veled vagy rólad, mint apa tette. Ha egyetlen egyszer megüt akkor soha többé ne menj vissza hozzá és a válást minél hamarabb intézzétek el! – húztam ki magam.

***

Nem teljesen tudom Caedmon hány cigarettát szívhatott el, amíg anyával megbeszéltem ezeket, de pont akkor jött be, amikor anya a cipőjét húzta a lábára. Jackhez tartott, mint kiderült előbb az én véleményemet szerette volna kikérdezni a dolgokról, bár jobban mondva csak az arcomra volt kíváncsi. Természetes volt, hogy nem haza ment, ki tudja Thomas mit művel volna vele. Egy üzenetet írt a férfinak, majd szorosan megölelt, nyálas puszit adott az arcomra, végül Caedmon elé lépett és elköszönt tőle is.

- Kedves nő! – nézett anya után Caedmon, mihelyt a személy kilépett az ajtómon. Lehunytam a szememet és amikor újra kinyitottam, csak őt láttam.

- Köszönöm! – a férfi nem mosolyodott el. Arca feszült maradt és csak az arcomat figyelte, mintha olvasni akart volna belőle.

- Vesta...

- Baszki tényleg köszönöm, Caedmon! Én... én mindent köszönök. – tört ki belőlem és arrébb léptem. – Nem szeretnék most érzelgősnek tűnni és tudom, hogy nincs a megállapodásunkba, hogy komolyan kapcsolatot létesítsünk és komolyabb dolgokról beszélgessünk, szóval nem fogom ezt tenni, de tényleg szeretnék köszönetet mondani, mindenért! – szemébe néztem, ő pedig nyelt egyet. Ádámcsutkája megmozdult, ami istentelenül jól nézett ki.

- Ne köszönd meg! És számtalanszor említettem már, hogy a megállapodás konkrétan kuka. Nem tartottuk be sosem. És nem várok el köszönetet tőled azért, mert egy seggfej apád van és nem bírom elviselni a képét. – elém lép és meleg kezei közé veszi az arcomat. Hatalmas levegőt veszek, de az Ő parfümje illatát és a cigaretta füstjének szagát érzem, ami kegyetlenül jól esik. Majdnem jobba, mint a szavai. – Nem gondoltam volna, hogy tenni fogok a szabályokra! Sosem szerettem őket betartani, de az elvem, hogy a sajátjaimat betartsam, erre itt vagy te és porba foszlott az összes pont. – elmosolyodott – Nézd, én nem keresem a szerelmet. Sosem fogok feleségül venni senkit és gyereket sem szeretnék, ezek nem az én asztalom. De szeretem a szexet kötődés nélkül és szeretem az olyan nőket, mint te Vesta! Így, ha kell, akkor megvédelek, és több leszek neked, mint valami béna sugar daddy! – szemembe nézve mondta mindezt. Felnéztem rá és hálásan elnevettem magam. Caedmon lehajolt és ajkaival táncra hívták a számat, majd percekig élveztem édes csókjait. Pár pillanat múlva elhúzódtam tőle.

- Anya... tudja, hogy nem vagyunk együtt. – most meglepetten nézett rám és el is engedett. Homlokát ráncolva próbált rájönni mire akarok kilyukadni, de mielőtt megkérdezhette volna megszólaltam újfent. – De nem baj, ugye?

- Bassza meg Vesta most mondtam, hogy minden szabályom porba fulladt és szerinted baj, ha az anyád tisztában van a kapcsolatunkkal? Normálesetben nem is mutatkoztam volna be a szüleidnek és nem akartam volna a létezésükről sem túl sokat megtudni, de így már mindegy. Christine rendes nő, szeretni való és ezek szerint tőle örökölted az eszedet.

Furcsa volt a szituáció, hogy Caedmennel beszélek ilyenről. Hogy tudja ki is az apám, mekkora egy álszent dög. Látta anyámat, alkotott mindkettőjükről és még rólam is egy véleményt, amit el is mondott. Caedmonnal a pénz miatt voltam együtt és ezt múltkor tisztáztuk is. „Pontosan. Szex, Te, pénz, Én!" – emlékeztem vissza. Nem akart tőlem semmit, totál megértem, mert nem az a fajta ember, aki egy boldog párkapcsolatban él. Ahol szinte kötelező meghallgatni a másik napját és egy-egy konfliktus véget vethet mindennek. Itt nincsen vég, mert nincs semmi. Ezekben a pillanatokban jöttem rá, hogy Caedmon tulajdonképpen kötődés nélkül szextárs nekem, nagyon apró kötődéssel, de annál több pénzzel. Mert meghallgat, leül velem vacsorázni és ismeri a szüleimet, de ettől függetlenül nem élem magam bele. Tisztában vagyok mindennel ezzel kapcsolatban. Ő nem akar semmit és ha én netalántál jobban megkedvelem, mint kéne, akkor literálisan magamml cseszek ki és Caedmon megszakítaná a kapcsolatunkat. Néha képzeletben fejen vágom magam, amiért igent mondtam az ajánlatára, de akkor most nem lennék itt. Nem lenne egy férfi az életemben, aki gondoskodna rólam, még ha ideiglenes akkor is. Bassza meg! Minden, amire szükségem volt, most itt áll előttem...

- Én... kellemetlenül érzem magam. – sóhajtottam. – Apám miatt... hogy láttad milyen igénytelen és ocsmány ember, kívülről és belülről is. És megértem, ha ezután ennyit sem szeretnél majd tőlem, mint amennyit most! – ajkamba haraptam, közben ránéztem. Caedmon tekintete elsötétült én pedig megijedtem, hogy mi rosszat mondhattam. Megragadta a kettő kezemet és összeszorította – még mindig hihetetlen, hogy mennyivel nagyobb kezei vannak – aztán lassan, kínzóan lassan az ajkához emelte. Apró puszival hintette a két kézfejemet, majd utána nyálas csókokkal ajándékozta meg őket. Egyre nehezebb volt az az egyszerű folyamat, mint a levegővétel és köpni-nyelni nem tudtam a cselekedetétől. Leengedte a bal kezemet, a jobbat viszont kicsit bekapta és... kibaszottul megharapott. Nem, nem, mint egy veszett kutya vagy valami őrült ember, hanem inkább mindennél szexisebben és jobban. Elnyílt ajkakkal figyeltem, aztán kicsit fájni kezdett a foga alatti rész, de nem szóltam. Végig a szemembe nézett, szinte átlátott a lelkemen. Leengedte a kezemet és egy hirtelen mozdulattal magához rántott, ami miatt egy sóhaj szakadt ki belőlem.

- Sóhajtozz csak Vesta! De ez még semmi. – kivörösödve hunytam le a szemem és ebben a pillanatban hajolt az ajkamhoz. Szokásos, vad csókot éreztem, majd azt, ahogyan az alsó ajkamat a fogai közé csípi és húzni kezdi azt. Volt valami kegyetlenül dögös abban, amit csinált. Mintha Caedmon Walker ily módon, - erőszakosan, szexin – született volna és mintha a vérében lenne minden szexuális tehetség, amit egy ember szeretne. Vért éreztem a számban, de nem érdekelt. Caedmon tovább csókolt, nem harapta meg még egyszer a számat, de nem is lassult vagy gyengült el. Azután a falnak tolt. Haragos tekintettel figyelt engem, mihelyst elhúzódott tőlem.

- Kibaszottul. Ne. Szégyelld. Magad. Az apád miatt! – tagoltan beszélt. Lassan bólintottam, szóhoz sem jutottam és már húztam volna egy újabb adag csókért, amikor megfogta a bal lábamat és a csípőjéhez emelte. – Kibaszottul ne! – ismételte meg magát, utána végre teljesítette a vágyamat és folytatta, amit elkezdett.

Ha valaki mostantól azt mondja nekem a túl sok és netalántán erőszakos szex káros, akkor baromira ki fogom nevetni. Komolyan, hangosan az arcába röhögök és vállon veregetem és kíméletlenül megmondom neki, hogy ezt csak azért mondja, mert nincsen jó partnere. Mert a szex jó. Úgy értem tényleg. Talán a partnerem miatt. A magas, izmos, dögös partnerem miatt, vagy csak az ágybeli tehetsége miatt, de pokolian élveztem a vele töltött időm minden egyes másodpercét. Jó, igazából most nem ágyon csináltuk. A konyhámban és alapesetben ezt sosem akartam volna, jelenleg minden helyen kiakartam vele próbálni. Az étkezőben, a fürdőben vagy a nappaliban, esetleg extrémebb helyeken, de egyelőre be kellett ennyivel érnem.

- Ne hagyd abba! – parancsoló hangnemben szólt rám. – Mert nagyon, nagyon megfogod bánni! – haja nedvesen tapadt az arcához, a nedvtől pedig hullámosabb lettek a tincsei, mint alap esetben voltak. Szeme csillogott, ajka feldagadt, az erei pedig kirajzolódtak a bőre alatt. Nem hagytam abba, pedig szerettem volna tudni mi történik, ha nem fogadok szót. Hogy mit találna ki méltó büntetésnek. De nem bírtam volna leállni, így folytattam, amit elkezdtem. – Oh édes istenem Vesta, kurva jó vagy! – sóhajtott utoljára.

***

- Felmondtál! – bólintott Ovin, mint aki éppen felfogja, hogy mit mondtam. – De miért? – kérdése jogos volt, igazság szerint én magam sem tudtam a választ. Hiszen nem elég az az indok, hogy mert Caedmon azt mondta mondjak fel, cserébe fizetést kapok tőle. Apropó fizetés! A kis konyhás jelenetünk után elment, mert hívták az irodából, de pár óra múlva jött egy boríték, tele pénzzel. Kár, hogy akkor hálából szexeltem vele és nem a pénz miatt...

- Mert kicsit sok volt ez nekem. – vontam meg a vállam. Ovinnal az egyik fotelben ültünk, ami az előadótermünkkel szemben van. Még tíz percünk volt a második óránkig ezt pedig kihasználtuk. Ovin ezután az óra után látogatóba megy egy családtagjától, így a mai nap és a héten már nem is találkozunk és a jövőhét is kérdéses.

- De akkor, hogy lesz pénzed?

- Spóroltam. – hazudtam szemrebbenés nélkül – Évek óta ezt teszem, mindig tettem félre. Egy-két hónapig kibírom így, addig felviszem az átlagom és utána keresek valami jobb munkát. – egyébként tényleg ezt terveztem. Reggel beszéltem Caedmonnal telefonon, mert megkérdezte, hogy megkaptam-e a pénzt és utána még a heti tervemről is érdeklődött. Elmondtam neki, hogy az elkövetkezendő napokat és heteket tanulással szeretném tölteni, hogy kicsit visszarázkódjak a valódi életembe, amik ilyen valós dolgokból állnak.

- „Jó kislány! Tanulj csak! De jövőhéten kedden elmegyünk egy ismerősömhöz. Akkor nem mész egyetemre." - hallottam vissza a hangját.

- Vesta, úgy ismerlek, mint a rossz pénzt. Imádtad a Helent, miért mondtál fel? Eddig is ilyen fizetéssel dolgoztál, ugyanennyit, mi történt? Ő az oka?

- Ki? – tettem a hülyét.

- Az a férfi, akivel mostanság együtt vagy. Még a nevét sem árulod el és semmit sem tudni róla. Kérlek avass be! Aggódom. – kedves volt Ovintól, hogy aggódik értem. Tényleg jól esett és ezzel egyetemben azonnal bűntudatot is keltett, amiért nem vonom be a dolgaimba, de tisztában vagyok azzal, hogyha megtudná, hogy a testemért kapok pénzt egy dollármilliárdostól, nagyon nagyot csalódna bennem és azt nem szeretném. Így tagadom az igazságot és hazugságokkal védem a gyáva énemet.

- Mert még nem komoly. – hazug mosoly ült ki az arcomra – És nincsen semmi baj, nagyon kedves velem.

- Titok? Miért? Az egyik tanár az? – meglepetten néztem rá, de azonnal kitört belőlem a nevetés, szegény Ovint zavarba hozva. – Most mi az? Jogosan kérdezem, semmit nem mondasz, gondolom tilos. – ráncolta a homlokát.

- Ovin, nem kell aggódni. Nem, nem tanár, nem ide jár, nem is tanár, nem is diák. – forgattam meg a szememet szórakozotton – Hidd el kedves és nem miatta mondtam fel. Sok volt minden, pihennem kell és szeretném összeszedni magam, ehhez pedig az kell, hogy egyetem után ne dolgozni menjek, hanem magammal és az iskolával foglalkozzak kicsit többet, még ha kis időre is. ÉS ha nem találok semmilyen munkát majd – de amúgy nem is kell – akkor a Helenben nyitva vannak előttem az ajtók. Kérlek bízz benne, - ne tedd, most is hazudok – és ne faggass. – Ovin sóhajtott és lassan bólintott. Tiszteletben tartja a kérésemet és engem is. Belefájdul a szívem, amiért hazudtam neki elég sok mindenben.

- Gyere, óránk lesz.