- 🖤 -

Óceán illata csapta meg orrát, érezte a háborgó hullámok által kreált szúrós levegő pengéjét bőrének nyomódni, mely a mámorító mennyország elhagyására ösztönözte őt. A nyakát már régen elfeküdte, bár nem is csoda. Sosem volt kényelmes az autóban alvás, ugyebár. Valójában a tudatlanság édes felhőjén csücsült akkor, agyát ellepte a sűrű, zavaros köd, nem értette a történések következményeit. Az utolsó emléke a padlás és a napraforgó-szoba volt, aztán rémlett még egy csók is az idősebbtől, az ölelő karok is ott voltak, na de ... Az autókázás valahogyan nem szerepelt egyik felsorolásban sem. Magyarázatot követelt, még pedig azonnal.

Nyöszörgő hang hagyta el ajkait, mikor nagy nehezen sikerült ismét látásra ösztökélnie smaragd íriszeit. Homloka az ablakon pihent, így bőrén piros folt éktelenkedett, miként elhajolt onnan. A látvány önmagáért beszélt. Napnyugta az óceán felett, narancs és kék tónusok keveredése, ahogy az egész egy masszává olvadt, majd a tündöklés, mely ott csillogott a víz felszínén ... A meggypiros párnácskák tátva maradtak csodálatukat megejtve.

- Látom felkeltél. Hogy aludtál?

Mosoly kúszott a gödröcskék közé, s csodálata úgy hatalmasodott el egyre inkább felette, miképp szemeit a kék szeműre vezette. Legszívesebben ujjaival cirógatta volna őt, kíváncsi volt, vajon a napfény csókjának sikerült-e selymesebbé varázsolni az idősebb fiú finom bőrét. Biztos volt benne, hogy igen.

- Borzalmasan. Elaludtam a nyakam - itt lebiggyesztette fáradt ajkait. - Utazunk?

A drágakövek ráleltek a hátsó ülésen pihenő bőröndökre, melyekből nem volt kevés. Köztük pihent az ő sporttáskája is, melyet magával vitt Louishoz, de most valamivel nagyobbnak tűnt. Mintha csak jól megpakolták volna azt.

A kócos hajú mosolyogva vetett egy pillantást az aggodalmaskodó göndörre, ki egyre inkább tűnt úgy, hogy nem kell sok neki, és pánikba esik.

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy szökünk, mintsem hogy utazásnak nevezzem ezt.

S akkor megértette. Louis megmentette őt.

- 🖤 -

Louis megengedte neki, hogy felüljön a kocsi motorháztetőjére, majd ott fogyassza el a vacsoráját, amivel meglepte őt az idősebb. A hamburger valamiért pont illett ennek az egésznek a hangulatához. Az idegességtől görcs keletkezett picike gyomrában, és ettől éhes lett, mert ha stresszes volt, azt valamiért mindig nassolással vezette le. Úgy érezte magát, mint egy osztálykiránduláson. Meg akart nézni minden látnivalót, képeket is készítve minden lépést követően, aztán dicsekedni kívánt minden soron következő idegennek a fotókat lengetve kezében, közben arról áradozva, hogy Louis mennyire szép már, és hogy nála csodálatosabb ember nincs a Földön. Igen, ezt kívánta a kis lelke, és mérhetetlenül elégedett volt aztán, hogy tudta, nem kell már sokat várnia és dicsekedhet.

- Gyorsan fejezd be a vacsikázást loknis, mert tovább kell mennünk. Ma este megszállunk egy motelben, mit szólsz?

Harry ketchupos mosolyával bólogatott válaszát megadva, s a lebegő tincsektől úgy tűnt, mintha csak egy kis puli falta volna fel azt a hamburgert, amit valójában egy angyalka szorongatott. Hát nem hihetetlen hasonlatok? Louis is pontosan ugyanígy volt ezzel.

- 🖤 -

A szálláson fura emberek álltak kint az erkélyen, kinézetük ijesztő volt, mindegyikük tartása a veszélyt tükrözte. Haroldka mégis túl boldog volt ahhoz, hogy velük törődjön, legszívesebben az összeset megölelte volna, senki sem tudja, miféle felindulásból elkövetve. Louis viszont már óvatosabb volt és egyben előrelátó is. Óvva szorongatta ujjai között a göndör kis kezét, hogy amaz még mozdulni se tudjon mellőle, egészen addig, mígnem be nem értek a már előre lefoglalt kis szobába. Semmi extra, csak amit egy ember elvár egy moteltől.

Míg a kék szemű gondosan bekulcsolt minden létező zárat az ajtón, addig a kisebbik, mintha csak egy puccos szállodában lenne, úgy vetette rá magát az egyszerűen megágyazott franciaágyra.

- Louis ez csodálatos!

Sóhajtozva hunyta le szemeit, míg elterült az ágyon, nem sokkal később ismerős illataroma kúszott be orrába, teljesen elvéve az eszét.

- Hm, igazad van. Honnan tudták a takarítók, hogy pont egy plüssmacira van szükségem ahhoz, hogy aludni tudjak?

Aztán nevetés töltötte be a sárga falakkal körülölelt teret, miután Louis ujjai csiklandozni kezdték őt, míg ajkaival a nyakát csókolgatta, s szépeket suttogott a fülébe. Úgy tűnt, senki sem világosította fel őt annak idején arról, hogy márpedig a plüssökkel nem így volt szokás bánni.

Harry mégis úgy élte meg a szökés első estéjét, mint mások a nász éjszakájukat.

- 🖤 -