Tudjátok mi a legnehezebb dolog abban, ha az ember az iskolás évei végéhez közeledik? Nos, a pályaválasztás. Egészen a nyári szünet végéig nem sikerült rájönnöm, hogy mit is szeretnék csinálni. De egy szép augusztusi napon elém került a legjobb megoldás, így nagy hévvel a mellettem fekvő Charliera raktam a kinyitott könyvet.
-Mit sikerült találnod?- vonta fel a szemöldökét.
-Jó munkalehetőséget.- kacsintottam rá, mire már jobban kezdte érdekelni a dolog. Én csak érdeklődve figyeltem, ahogy elkezdte olvasni az említett lapot.
-Ez tökéletes!- ölelt át teljesen boldogan.
-Ugye?- kezdtem el ujjongani.
-Te aztán nagyon boldog vagy.- nevetett fel Charlie az izgatottságomon, mire csak megdobtam egy párnával. -Meg szemtelen is.- dobta vissza.
-Halika cukkancsok, a nyitott ajtó bejövőengedélyt adott nekem.- pattant le mellénk Nymp, majd szemügyre vette a papírokat. -És én még azt hittem, az aurór álmom lesz különleges.- nevetett fel.
-Te tényleg aurór szeretnél lenni?- lepődött meg Charlie. Azt nem tudta, hogy az én drága ikremnek kiskorunk óta ez a vágya. 
-Pontosan. Jobb mint állatkákat gondozni.- tette karba a kezét a testvérem, mire összefontam a karjaimat és felvontam a szemöldökömet.
-Beszóltál nővérem?- kezdtem ki vele.
-Tán baj? Még itt hagynál holmi sárkányokért vele. Megjegyeztem. A végén még hárman jöttök haza.- erre Charlie csak fuldokolva kiköpte a teáját az ágyamra, én pedig csak kiguvadt szemekkel bámultam a testvéremre, miközben fél szemmel azt néztem, hogy Weasley él-e még.
-Miket ki nem találsz Nymphadora.- nevettem fel végül. Akkor még nem tudtam, hogy fel fognak oda minket venni és hogy tényleg hárman fogunk visszajönni onnan.

Nemsokára eljött az a pillanat, amikor vissza kellett menni az iskolába. Akkor Charlie inkább a családjával töltötte az utolsó szünetünk végét, így ismét a vonaton vártunk rá.
-Weasley-ék megint késnek.- állapította meg Nymp.
-Majd meglátjuk, hogy te mennyire fogod majd összeszedni a gyerekeidet majd reggelente.- nevettem fel.
-Az se biztos, hogy lesz gyerekem.- vont vállat.
-Ha nem leszünk együtt anyukák, én kinyírlak.- kezdtem el fenyegetőzni. Nekem már akkor minden vágyam volt, hogy majd egyszer legyenek gyerekeim. Ez a vágyam pedig mostmár remélem mihamarabb teljesül.
-Már megint kezditek?- jelent meg Charlie az ajtóban.
-Most mi van szívem, tán nem óhajtasz te sem gyermeket vállalni?- viccelődött Nymp is.
-De hogy is nem.- nevetett fel Charlie, majd leült mellém. -De még egy ideig nincs itt az ideje. Ugye Penny?- puszilt a hajamba, mire a hajam púderrózsaszín lett.
-Ugye nem most leszünk nagybácsik?- jelentek meg az ikrek és az egyik barátjuk.
-Nyugi fiúk, nem. Na gyertek ide!- tártam szét a karom, majd jól megölelgettem a két kis vörös fiút.
-Ittmaradhatunk?- kérdezett rá George,
-Nincs máshol hely.- fejezte be Fred.
-Pont 3 helyünk van még.- ütögette meg Nymp a mellette lévő két helyet, majd miután az ikrek leültek, a barátjuk helyet foglalt mellettem.
-Szia, én Penny vagyok, ő pedig Nymp, az ikertesóm.- mosolyogtam rá a fiúra.
-Lee vagyok.- mosolygott vissza.
-Na és mit terveztek az évre fiúk?- sz[lalt meg Charlie.
-Ők lesznek az új terelők szerintük.- nevetett fel a mellettem ülő fiú.
-Megizzasztjuk őket?- néztem kihívóan Charlie.
-Ha eltalálnak, még fizetek is nekik egy-egy forrócsokit majd.- nevetett Nymp.
-Én pedig beveszem őket, majd ki is nyírom őket.- nevetett Charlie is. Lee értetlen fejét látva inkább magyarázni kezdtem a felvételi taktikánkat.
-Ha a felvételijén valaki eltalálja az összes hajtót, automatikusan felvesszük.- dőltem neki Charlie vállának.
-Ez pedig azért nehéz, mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy Penny-t hányszor találta el gurgó.- nevetett fel Charlie. Mit ne mondjak, még mindig bánom egy kicsit, hogy nem lettem hivatásos kviddicsező.
-Biztos terelők akartok lenni?- bizonytalanodott el Lee, mire az ikrek csak nagy bőszen bólogatni kezdtek. Én pedig csak magamban nevettem.

Az az év is a szokásokhoz híven kezdődött, szóval semmi különös nem volt. A tanári kar és annak beosztása semmit sem változott, valamint a tanítási módszereik sem. Az egyetlen változást az jelentette, hogy én és Charlie különórákat kezdtünk el venni Legendás Állatok Gondozásából. Ami nagy változásnak számított, az kviddics téren történt. Mivel gyakorlatilag Oliverrel együtt csak hárman maradtunk a régi csapatból, elég nehezen kezdtük el az új szezont. A nehézségek már a válogatón kimutatkoztak. Miután rájöttünk, hogy szinte csak másodévesek akarnak jelentkezni, kicsit megijedtünk, de úgy voltunk vele, hogy legfeljebb szerzünk egy új fogót és Charlie is hajtó lesz, de végül ezt elvetettük. Gyakorlatilag percek alatt kiderült, hogy tényleg a Weasley ikrek lesznek az új terelők és a hajtók kiléte sem volt onnantól kezdve titok. Bár mindenki nagyon furcsállta a házunkból a döntést, miszerint négy másodéves lesz a pályán, elfogadták a tényt. Azért jópárszor hozzájuk kellett vágni a múltat, mikor is a csapat egyik legjobb hajtója egy másodéves volt, de elfogadták a tényt és ez a lényeg. Nincs nagy egóm, köszi kérdésed. Épphogy nem a mardekárt képviseltem anno, szóval inkább hagyd békában az észjárásomat.
Az első új felállású meccset bár megnyertük, de csak éppenhogy,  azért mert Charlie elkapta a cikeszt. 80-120-as állással nem nagyon lett volna más esélyünk a győzelemre. És ez csak a hugrabug ellen volt. De nem baj, teher alatt nő a pálma, ez után dupla olyan beleéléssel dolgoztak az újoncaink, így a következő mérkőzésre már egy tökéletes csapatunk volt. Hiába veszítettünk pár meccsen, ha nekünk még az is győzelem volt. Ki tudtunk állítani egy életképes csapatot kezdőkből, miközben nagyban készültünk az év végére és az az utáni életre.
Azon az éven nem egy hivatásos csapat képviselője jött el a Roxfortba, de mi mindet lerendeztük annyival, hogy más terveink vannak, de majd értesítjük őket, ha változás van.

Egy amikor az év utolsó mérkőzésén végre sikerült legyőznünk a mardekárt, olyan nagy örvendezés volt a klubhelyiségben, amilyet már nagyon régen láttam.
-Nos, Oliver; Remélem azért örülsz, hogy ilyen jó alapot kaptál jövőre.- nézett boldogan Charlie a másik fiúra, miközben engem ölelt.
-De még mennyire! Bár nehéz lesz még egy ilyen szuper hajtót találni.
-Már megvannak a hajtóid, csak ki kell hoznod belőlük a legjobbat. Fogót pedig egyszerűbb szerezni és betanítani.- veregettem meg a fiú vállát.
Jó szokásomhoz híven, már megint vagy két vajsör volt bennem, szóval megint jól elvoltam. Ennyi ital pont arra volt elég, hogy marha jól érezzem magam. Ez a munka már nem volt ennyire engedékeny. Mindig készen kell álni, ha valamelyik kis cukkancs sárkány meg akar lógni. Asszem ha haza mentünk ünnepelni fogok. De mint mindig, most is elkalandoztam, bocsánat.

A dolgok elcsendesedése után megint csak hárman maradtunk a klubhelyiségben. Nymp mindig szívesen látott vendég volt nálunk, aki sosem bukott le ottlétével, még akkor sem, ha épp tanár jött.
-És most drágaságaim?- nézett ránk mosolyogva a testvérkém.
-Vizsgázunk, majd irány a nagyvilág.- ivott bele az üvegébe Charlie, amit el is koboztam tőle, mert nekem már nem volt. -Az nem az enyém?- vonta fel a szemöldökét.
-Mostmár nem. Ugyan, ez a pici legyen már az enyém.- ittam ki az üveg tartalmát.
-És anyáék szerint a szünet végi csak egyszeri eset volt.- nevetett fel Nymp, mire mi is nevetni kezdtünk. Hát na, a felnőtteknek nem kell mindenről tudniuk.
-Anyu szerint jó, hogy veletek barátkozunk.- Charlie ezen kijelentését újabb nevetéshullám követte.
-Szerintem, jobb ha soha nem mondjuk el nekik ezeket.- nevettem fel. Mire a többiek csak nevetve bólintottak.

Sosem hittem volna, hogy az a hét év ennyire hatással lesz az életemre, egy család miatt. Egy rettentően aranyos és különleges család miatt. Weasley-ék megtanították nekem, hogy minden élethelyzethez pozitívan kell hozzáállni és a szeretet többet ér, mint a vagyon.
Emellett megtanultam, hogy sose akarj egy romlott család majdnem tagja lenni, mert az alapján fognak kezdetben megítélni, de kemény munkával, saját utat tudsz kialakítani, amihez már semmi köze nem lesz a szar családnak.

Utoljára még annyi, hogy viszlát Roxfort és mindent köszönök.