Bejgli megetetése után a kimerültségtől vezérelve inkább visszavonultunk a régi szobámba. Örömmel tapasztaltam, hogy bár minden ugyan ott van ahogy hagytam, egy porszemet sem találni a helyiségben. Pedig anya világ életében tiltotta a házimanóknak a szobáink takarítását.
-Itt még sose volt ilyen tisztaság mióta ismerlek, pedig már jó pár éve annak mikor jóba lettünk.- tette le a bőröndöket az ajtó mellé.
-A házimanók hatékonyabbak nálam. De ez innentől újra az én feladatkörömmé fog vállni.- mosolyogtam rá.
-Attól tartottak én is.- sóhajtott fel, mire szúrósan néztem rá. -Annyira azért ne becsülj alá Weasley, a házban is rend volt.- helyeztem el Bejgli ketrecét az íróasztalon, majd biztos ami biztos alapon az eddig a karomban tartott kicsi lányt beletessékeltem.
-Ha rendben tartod nem foglak alábecsülni. Na de most pihenjünk mert hulla fáradt vagyok.- ásította mire én csak megcsóváltam a fejemet és nekiláttunk az esti teendőinknek. Boldogan fedeztem fel, hogy ágyneműt is cseréltek a házimanóink, szóval azzal se kellett foglalkoznom. Boldogan bújtam be a takaró alá, majd mikor ő is megérkezett hozzábújtam és viszonylag hamar el is aludtam nem sokkal utána.

Másnap reggel boldogan mentem le az étkezőbe.
-Jó reggelt mindenkinek.- mentem be az étkezőbe majd helyet foglaltam régi helyemen nővérkémben szemben.
-Charles?- nézett fel apám újsága mögül.
-Lassan ő is lejön.- apa csak bólintott és visszatért az olvasáshoz. Én pedig elkezdtem magamnak kenni egy vajas kenyeret, melyet mézzel csurgattam meg. Mire ezzel a procedúrával elkészültem Charlie is leért, aki miután illedelmesen köszönt a családomnak leült mellém és rántottát szedett magának.

Miután megettük a reggelinket összenéztünk Charlieval jelezve egymásnak, hogy ideje szólni a családnak, hogy eljegyzett.
-Ti valamit nagyon terveztek.- elemzett minket az ikrem.
-Csak mondanunk kell valamit.- mosolyogtam rá, erre pedig a szüleim is felfigyeltek. Reggeli után még pár percet mindig az asztalnál szokott ülni a család. Ez még kiskorunkból maradt meg, amikor is teli pocakkal nem akartak minket azonnal szélnek ereszteni.
-Eljegyeztem Penelopet.- nézett felváltva a családom tagjaira Charlie.
-Nagyon örülök nektek!- pattant fel székéből Nymph majd átfutott a mi oldalunkra és mindkettőnket megölelgetett.
-Ajánlom neked fiam, hogy továbbra is vigyázz a lányunkra.- mosolygott apa is.
-Mindenképp.- biccentett egyet.
-Mik a terveitek fiatalok?- kérdezett rá anya, miközben egy-két könnycseppet törölt le mosolygó arcáról.
-Még nem tudjuk pontosan egyelőre. Szerintem ti is sejtitek miért jöttünk vissza pontosan.- komorodtam el kicsit, mire mindenki bólintott.
-Gondolom Weasleyékkel is találkozni szeretnétek. Nemsokára átkísérlek titeket.- mi pedig értetlenül összenéztünk, mire nővérem folytatta. -Nyugalom, nincs bajuk. Majd mindent megtudtok. A lényeg, hogy nincsenek otthon és most egy ideig nem is lesznek. De majd mindenbe beavatunk titeket. Ha összeszedtétek magatokat szóljatok.- indult el az ajtó felé.
Mi továbbra se értettük mi folyik itt de nem firtattuk. A lényeg, hogy nincs bajuk. De Charlie azóta se szólalt meg és feszült, de bízik a testvéremben.

Charlie azóta meg se szólalt. Nagyjából negyed óra elteltével indultunk el. A ház elé érve hopponáltunk.
-Hol vagyunk?- kérdezte Charlie amikor megérkeztünk egy sikátorba, ahol nappal révén rögtön hétköznapi színre váltottuk hajunk színét testvéremmel.
-Egy régi Black ház közelében. Ha szerencsétek van beengednek titeket is.-
-Még mindig nem értjük mi folyik itt.- kezdtem én is ideges lenni.
-Nyugalom drágáim, nem lesz baj.- mosolygott majd elindult a ház felé.

Két sorház között megállt és rejtve varázsolt. Ég áldja a rejtő bűbájokat, mert a testvérem által elkezdett kettényílni az épület és egy harmadik jelent meg a kettő között. Intett, hogy kövessük, majd amint beértünk egy pálca szegeződőtt ránk és Nymphez egy kérdés. Majd miután felelt rá a vele szemben álló leengedte a pálcáját. Rémszem ekkor ránknézett.
-Kiket hoztál ide Tonks?- kérdezte de láttam rajta, hogy a pálcáját továbbra is maga mellett tartja.
-Az ikrem, Penelope és Weasleyék fia, Charles.- mutatott be minket.
-Szerencséd, hogy barátokat hoztál. Gyertek beljebb.- indult meg egy szoba felé.
-Ki érkezett?- hallottam meg Molly Weasley hangját. Nekünk háttal főzött épp. Meglöktem a vőlegényemet, hogy menjen már oda az anyukájához.
-Csak én és a Tonks ikrek.- mondta mosolyogva, mire Mrs Weasley elengedte a fakanalat és megfordult. Örömében a könnye is eleredt ahogy meglátta a fiát és rögtön magához is ölelte.
-Ti meg mit kerestek itt kedveskéim?- engedte el Charliet majd engem is átölelt.
-Úgy gondoltuk jobb ha visszajövünk.- mondta mosolyogva anyjának.
-De mostmár érdekelne minket mi folyik itt.- mondtam komoran.
-Ez a Főnix Rendjének főhadiszállása. Ahogy Tonkst ismerjük jó indokkal hozhatott titeket ide.- meglepődzem. Ha a rend újra együtt van, akkor mostmár tényleg komolyan kell vennünk a helyzetet. Anyáék is támogatták sok-sok évvel ezelőtt. Akkor még nem sok rálátásunk volt, próbáltak minket kihagyni ebből. Érthető, hisz kisgyerekek voltunk. Nekem pedig itt az ideje bemutatkoznom a velem szemben álló férfinak.
-Penelope Tonks.- nyújtottam felé a kezemet.
-Remus Lupin.- fogadta el azt mosolyogva. -Te pedig gondolom Charlie vagy.- nyújtott kezet a vörösömnek is.
-Eltaláltad.- fogadta el a gesztust.

Ezek után még beszélgettünk egy ideig majd a testvérem hirtelen felpattant a székéből.
-Neki nem szóltunk, hogy nincs gond.- nézett rá a többiekre, én pedig megint értetlenül néztem. -Gyere Penny. Van valaki akinek nagyon örülni fogsz.- indult el a lépcső felé, én pedig követtem.
A másodikon hármat koppantott egy szoba ajtaján majd beszólt.
-Nyugodtan előjöhetsz. Csak én jöttem és hoztam valakiket.- ekkor az ajtó kinyitódott és egy fekete hajú, ismerős illető lépett ki rajta.
-Az ég szerelmére Tonks, kiket hozol te ide ilyenkor?- ekkor rám emelte a tekintetét és hirtelen elmosolyodott. Rájöttem ki ő és miért rejtegették.
-Sirius!- öleltem át imádott nagybátyámat sok-sok év után.
-Öröm látni kicsi lány.- ölelt át.
-Annyira örülök neked. Mindig is hittem, hogy nem árultál el senkit.- engedtem el.
-Pedig elég jól kitervelték.- vakarta meg a tarkóját.
-Én meg jó emberismerő vagyok.- mosolyogtam rá és felidéztem az összes látogatást és ahogy a Potter családról beszélt.
-Hallom te lettél a második Black vérű Griffendéles.- indult el lefele.
-És kviddics bajnok lennék ha nem az álmaimat követem.- erre csak mosolygott. Miatta imádtam meg a sportot.

Leérve Charli meglepődött kit hoztunk.
-Sirus Black.- nyújtott kezet a nagybátyám.
-Charlie Weasley. Szóval Pennynek igaza volt és tényleg ártatlan vagy.- tette hozzá majd rám pillantott.
-Penelope mindig is nagyon jól átlátta a történéseket.- mosolygott rám. Elújságoltuk a nagybátyámnak is az eljegyzést és ő is boldogan és örömmel fogadta a hír, ügyelve arra, hogy Mrs Weasley még ne hallja. Neki majd később tervezzük hamár itthon lesz a Weasley családfő is.
Ezek után végig beszélgettük a napot és vártuk haza Mr Weasleyt.

Amikor a férfi hazatért ugyan az a procedúra ment végbe mint a mi érkezésünkkor. Charli a pultnak dölve beszélt az anyukájával aki a férjének készített elő ebédet, míg én a meglepődött családfőt figyeltem.
-Charlie?- kérdezte meglepődve Mr Weasley, mire fia felé fordult és boldogan ment megölelni az apját.
-Visszajöttünk apa.- engedte el, hogy én is egy öleléssel tudjam őt fogadni.
-Örülök nektek gyerekek.- foglalt helyet az asztalnál, majd felesége elé is tette az ételt.
-Viszont el kell mondanunk valamit.- mondta Charli és ekkor szülei aggódva néztek ránk.
-Nyugalom, nem rossz hír.- mosolyogtam rájuk. Mire picit nyugodtabban várták a válasz mi pedig mosolyogva összenéztünk majd beszélni kezdett a vöröském.
-Eljegyeztem Penelopet.- mosolygott rá a szüleire, akik először meglepődtek, de pár pillanattal később kitörő örömmel ölelt át minket Mrs Weasley.
-Ennek nagyon örülök kisfiam.- szorította magához még jobban a fiát, majd felém fordult. -Már így is nagyon régóta családtagnak számítottam Penny.- ölelt magához még egyszer.
-Mik a tervek fiatalok?- kérdezett rá nagy mosollyal Mr Weasley.
-Még nincsenek terveink. De amint lesznek tudni fogtok róluk.- jelentette ki Charlie, majd hátulról átölelt és jó szokásához híven a vállamra tette a fejét.

Este volt mikor hazaindultunk. Otthon rögtön elláttuk Bejglit, majd vacsora után bekuckóztunk az ágyba. Charlie olvasni kezdett én pedig a hasára helyeztem a fejemet és pihenni próbáltam, ő pedig a hajamat birizgálta.

Nem tudom mikor aludhattam el, de reggel szépen betakargatva keltem a helyemen Charlie nélkül. Nem rég mehetett ki a szobából, mert Bejgli még a reggelijével volt elfoglalva. Miután megsimogattam a kis lényt, felvettem a köntösömet és lementem az étkezőbe. Lent a már pirítóst evő Charlie fogadott.
-Jó reggelt.- öleltem át hátulról, majd megcsókoltam.
-Neked is álomszuszék.- mosolygott rám mire felnevettem és helyet foglaltam mellette majd egy szelet kenyér és a lekváros üveg felé nyúltam.
Nem sokkal utánunk a szüleim is lejöttek, a testvérem pedig már elment dolgozni.

A nap folyamán találkoztunk Percyvel is, aki mostanra a minisztériumban dolgozik.  Nagyon jól elbeszélgettünk vele a munkájáról. Vagyis inkább ő beszélt mi pedig bólogattunk. Bevallom őszintén nem nagyon figyeltem a fiúra. Ugyan úgy öcsémként tekintek rá, mint Charlie összes többi testvérére, de vele úgy sose alakult ki kötődés. Olyan magának való volt mindigis.

A nap további részében a minisztériumba látogattunk el, ahol leadtunk minden dokumentumot az otthagyott munkahelyünkkel és a hazaérkezésünkkel kapcsolatban. Ott ajánlottak nekünk egy legendás állatokkal kapcsolatos munkát, mely Angliára terjedne ki. Be kellene fognunk a lényeket és egy birtokon elszállásolni. Nagyon megtetszett nekünk ez a lehetőség, viszont meg is lepett. Ugyanis a birtok amit felajánlottak egy régi Black birtok közel a tengerhez. Elfogadtuk ezt a lehetőséget, mely azzal is járt, hogy 3 nap múlva át kell költöznünk és az azt követő napon már pár állat meg is érkezik hozzánk. Bár a sárkányokon és a furkászokon kívül máshoz még nem nagyon értünk, de majd csak beleràzódunk, nem?
A birtokra visszatérve pedig rögtön beadtam egy kérelmet, miszerint igényt tartok a birtok tulajdon jogára. Ha már egyszer a nagyapám tulajdona volt, talán meg is kapom.

Hazaérve előszedtük elvarázsolt bőröndjeinket és pakolni is kezdtünk. Amint ezt meguntuk, elővettem minden varázslényekről szóló könyvemet és jegyzetemet. Persze ezek a tapasztalatot nem helyettesítik, de kiindulásnak tökéletes. Órák óta el voltunk vonulva amikor is kopogást hallottunk az ajtón, majd apa nyitott be.
-Mit találtatok ki megint? Amikor utoljára ezt csináltátok Romániába költöztetek.- dölt neki az ajtófélfának.
-Nos, hát, most Anglián belül költözünk az jobb nem?- mosolyogtam rá, mire a fejét fogva érdeklődőn ránknézett.
-Varázslények befogása és tartása lesz a munkánk uram.- nézett fel Charlie is az egyik könyvből.
-Valami ilyesmitől tartottam én is. Ügyesen gyerekek. Ja és amúgy, a vacsora elkészült ha érdekel benneteket.- sohajtott fel, majd otthagyott bennünket.
-Szerintem nem tetszik neki a terv.- nevetett fel a vörös.
-Az előző munkahelyünkön majdnem meghaltunk. Csodálkozol?- nevettem el magam én is.
-Nem.- nevettünk tovább, majd amint sikerült kihevernünk a röhögőgörcsöt lementünk enni.

Miután helyet foglaltunk anya szúrósan ránk pillantott.
-Mit is terveztek ti ketten már megint?- könyökölt fel az asztalra és számonkérően ránk nézett.
-Megint veszélyes munkánk lesz anya. Felnőttünk és ezt szeretnénk. Nem lesz bajunk hidd el.- néztem a szemébe.
-Az előzőnél is majdnem meghaltatok.- folytatta.
-Az lehet, de bízz bennünk.- öntöttem magamnak egy kis vizet. -Ne félj. Tudjuk mit csinálunk.- jó, ez hazugság volt. -És nem fogunk meghalni. Pár nap és költözünk és pont.- ittam bele a poharamba, majd akaratosan anya szemébe néztem. Tudom, hogy félt, de ez a mi életünk. Charlie inkább csendben ült mellettem. Tudja, hogy ebbe nem szólhat bele.
-Penelope, nem szeretem, ha vörös a hajad, nyugodj le lányom.- tette le apa a villáját. Anya nagyon felidegesített. Én is utálom ha ilyen szinten befolyásolják az érzések a színét, apáék meg főleg. Amikor régen, talán másodévben mentünk a roxfortba, az állomáson majdnem meglátták a muglik a hajamat. Leesett a sapka a fejemről és tényleg csak kicsin múlt, hogy ne vegyék észre. Abból bajok lettek volna.
-Sajnálom.- sóhajtottam, majd próbáltam annyira lenyugtatni magam, hogy visszaáljon a lilára. Közben Charlie nyugtatás képpen a combomat simogatta.

A vacsora nagyon csendben telt, majd visszamentünk az emeletre.
-Csak tudnám mi olyan nehéz abban, hogy támogassanak! Esküszöm ezeknek csak az tetszene, ha folyamat itthon ülnék és lekölykeznék! El se hiszem, mi bajuk van ezeknek!? Azt csinálom amit szeretek azzal, akit szeretek. Csak tudnám miért kell ezt megint eljátszani.- erre Charlie magához ölelt és a hajamba puszilt.
-Kettőnk közül én vagyok a vörös Sárkányfiókám. De nyugalom. Elmegyünk, boldogok leszünk és a kölykös témára majd még visszatérünk.- csókolt meg.
-Imádlak Charles.- mosolyogtam rá, majd elengedve őt elmentem megetetni Bejglit. Közben Charlie elment zuhanyozni, majd amint visszatért a szobába én is elmentem. Mivel már elég csapzott a hajam, így azt is megmostam, majd amint végeztem bekockóztam az épp olvasó Charlie mellé.
-Mit olvasunk?- kezdtem el a képekkel illusztrált lapokat pásztázni.
-A bólintérekről ismert információkat.- simogatta meg a karomat miközben átölelt.
-Értem. Jó kis téma lesz ez.- bújtam hozzá még jobban, majd én is olvasni kezdtem az adott oldalakat.
Nagyon érdekes időszak közeledik számunkra úgy érzem.