A kismadarak csiripelnek, leesett a hó, aznap megyünk le a Roxmorts-ba, mi is következett ebből? Ja igen, lassan karácsony közeledett. Kicsi én pedig teljes ünnepi lázban égett miatta.
-Miért vagy ennyire vidám Pennykém?- ölelt át Bill, aki mellé éppen akkor leültem a nagyteremben.
-Ma megyünk le a faluba és ez azt jelenti, hogy egy hét múlva karácsony és ti mind átjöttök hozzánk, szóval süthetek egy csomó mindent.- hadartam el neki mindent egy szuszra.
-Már kezdem bánni, hogy anyáék belementek ebbe.- hallottam meg Percy-t, mire csúnyán ránéztem.
-Idén milyen sütit sütsz?- terelte el a témát a legidősebb Weasley fiú.
-Dió, fahéjas, cukros, baracklekváros sütit.- csaptam össze a két kezem. Egyszerűen imádok a mai napig sütni-főzni.
-Akkor lesz mivel teletömni a pocakomat.- ült le Charlie a másik oldalamra.
-Ne örülj ennyire, még ilyen sosem sütöttem.- ráztam meg a fejem.
-Az előző 5 sütid is ilyen volt és mégis mind jó lett.- tette keresztbe a karjait felvont szemöldökkel.
-Tudom, de akkor is. Ehhez csinálok habcsókot is és az nehéz!- fogtam meg a fejem.
-Tavaly előtt nem házi szaloncukron éltünk egy hónapig Pennym?- kezdett el kuncogni Bill testvére kijelentésén, én pedig csak szúrósan ránéztem, hogy befoghatja.

Reggeli után összeszedtük Nympet és vele együtt mentünk le a faluba egy kicsit szórakozni.
-Mit csináljunk?- kérdezett rá mindentudóan Bill.
-Igyunk!- kiáltottuk egyszerre Nympel.
-Támogatom.- nevetett fel Charlie is ujjongva.
-Kinek kell alkoholt venni?- tette karba a kezét Bill.
-Mindenkinek.- ajánlottam fel. A legidősebb tagunk pedig bele is ment.

-Menjünk venni még tartalékba inni.- jelentettem be.
-Penny, nem akarsz leállni?- vonta fel Nymp a szemöldökét.
-Van tervem.- kacsintottam rá az ikremre.
A többiek belementek a játékba és egy teli táska itallal mentünk fel a csillagvizsgálóba.
-És most mi lesz.- kérdezett rá Bill a falnak dőlve.
-Játszunk.- ültem le, majd beleittam egy újabb üveg italba. Már akkor se értettem, hogy honnan jött az ötlet, de tetszett.
-Benne vagyok.- ült le velem szembe Charlie, majd a két oldalunkon a testvéreink foglaltak helyet.
-Felelsz vagy mersz Nymp?- na innentől kezdődött a móka.
-Melyikük helyesebb? Ha nem mondasz semmit, akkor az 3 cukorka.- vettem elő több zacskó mindenízű drazsét.
-A válasz, Bill. Ennyiért nem eszem. Charlie?- nézett mindentudóan Nymp Charliera.
-Na mondd Pinky.- ivott egy kortyot a vörös.
-Miért szakítottál Sophiaval pontosan?- jó dolog mélyíteni a játékot. Csak néha rosszat jelenthet.
-Mert egy utálatos köpönyegforgató kígyó volt. Meg amúgy is rájöttem, hogy nem illünk össze. Bill, drága bátyám. Csókold meg azt, aki szebb.- na erről beszéltem. Itt még nagy problémák lesznek.
Erre Bill vállvonva megcsókolta az ikremet, mire mi csak ujjongtunk.
-Hékás! Nem akarunk még kis Weasleyket.- szedtem szét őket nevetve.
-Hugica, itt az ideje, hogy te is megcsókolj valakit aki jobban tetszik.- nem, nem durvult túl a játék. Miért gondoltok ilyet.
Életem első csókját pedig na ki kapta? Ugyan ki? Hát persze, hogy Charlie.
Olyan boldog lettem abban a percben, amikor megtettem, hogy azt el se hittem. Akkor azt hittem, hogy csak a pia miatt tettem meg, de később rájöttem, hogy nem. Amikor elváltunk, csak mosolyogva egymás szemébe néztünk. Akkor döntöttem el, hogy az a vörös túlságosan fontos nekem ahhoz, hogy elengedhessem.
-Szerintem hagyjuk abba.- mondtam ki mosolyogva és mindenki egyetértett velem. De eszünk ágában sem volt visszamenni a suliba, inkább kifeküdtünk a csillagvizsgáló hideg padlóján és kibeszéltünk mindent, amit csak tudtunk. Az egész végére sikerült úgy helyezkedni, hogy az én hátam a falnak volt döntve, Charlie feje az ölemben pihent, én pedig a haját piszkáltam.
-Miért nézel így?- kérdezte meg mosolyogva.
-Csak boldog vagyok.- pusziltam meg.
-Imádlak Penny.- simított végig az arcomon.
-Tudom Charlie, én is téged. Vissza kéne menni, nem gondoljátok?- néztem rá egyesével mindenkire, majd miután mindenki bólintott, összeszedtük magunkat és megindultunk.

Miután Nymphadorat hazakísértük, mi is felmentünk a klubhelyiségünkbe aludni.

Másnap délelőtt rettenetesen fáradtan bandukoltam le a klubhelyiségből Hagridhoz. Még egy hete beszéltük meg vele Charlieval, hogy azontúl szeretnénk plusz órákat venni tőle. Már akkor megvolt az a csodálatos ötletünk, amit suli után sikerült is megvalósítanunk.
A kunyhóhoz leérve azonnal kopogtam. Agyar pedig azonnal az ajtó túloldalán termett.
-Nyitom már!- hallottam meg a félóriást is. -Óh, szia Penny. Kerülj csak beljebb.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá. Amint leültem az ágy szélére, a drága kiskutyus már az ölembe is rakta aranyos, busa fejét.
-Charlie?- kérdezett rá tea főzés közben Hagrid.
-Lassan jön szerintem.- hagytam abba egy pillanatra annak a kis gyönyörűség vakargatását. Alig telt bele pár percbe és már Charlie mellettem is ült. Ő is egy mosott rongyra hasonlított akkor a legjobban.
-Veletek meg mi történt gyerekek?- ült le velünk szembe Hagrid.
-Őszintén? Marha sokat ittunk tegnap este. Én már azt se tudom, hogy hogyan jutottunk vissza a klubhelyiségbe.- ásított Charlie, mire a kedves vadőr kuncogni kezdett.
-Ti meg hogy jutottatok ennyi italhoz?- hagyta abba egy pillanatra halk nevetését.
-Bill.- mondtuk egyszerre.
-Értem. Na de, mára is van egy kis feladatunk. Ki akar pókokat látni?- csapta össze méretes kezeit a vadőrünk. Mi pedig beletörődve a sorsunkba, Agyart magunk mögött hagyva a kis kunyhóban, mentünk Hagrid után az erdő irányába.

Mindig is rettenetesen vonzott a Tiltott Rengeted, de arra ami ott várt még a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna. Egy hatalmas pók és a csemetéi uralják, vagy uralták az erdő egy hatalmas részét. Világ életemben nem undorodtam vagy tartottam ennyire semmilyen állattól sem. Még a pici cuki pókok és a tarantulák aranyosnak is mondhatók. De! Az a pók nagyobb volt, mint Hagrid! Én személy szerint annyira betojtam, hogy alig győztem Charlie kezét szorongatni.
-Hé, picur, nyugi.- suttogta oda nekem a vörös.
Egyszerűen felemelő érzés volt, amikor a vadőrünk kijelentette, hogy megyünk vissza. Azzal már nem volt semmi baj, hogy leírtunk és megtanultunk arról a rohadt fajról mindent, de azért rányomta a pókokról alkotott véleményemre a bélyegét az a találka.

Amikor a mi drága jó tanárunk elengedett minket, nem telt bele sok idő és Charlie megtörte a csendet.
-Penny, mi lenne, ha megbeszélnénk a tegnapit.- nézett rám kérlelőn.
-Charlie. Hülye voltam, oké? Nem kellett volna azt az egészet kitalálnom és akkor...- hagytam abba hirtelen, mert valami fontos és lényeges dolog tárult a szemem elé.
-És akkor mi? Pennykém, mond el kérlek.- simított ki egy tincset a szememből.
-Akkor nem jöttem volna rá, hogy mit érzek.- mondtam ki lehajtott fejjel.
-Héj, héj, héj. Mond ezt még egyszer.- emelte fel a buksimat.
-Azt hiszem beleszerettem a legjobb barátomba.-mondtam akkor és ott először. Lehet megdícsérni, majdnem 6 és fél év kellett ahhoz, hogy beleszeretsek abba a vörös hajú fiúba.
-Tudod mit? Asszem beleszerettem a legjobb hajtómba.- nevetett fel, mire én még jobban lefagytam. Ő pedig ezt kihasználva megcsókolt. Sosem hittem volna addig a pár percig, hogy "mi" szónak az esetünkben lesz valami ilyesmi oldala, de ez irtó nagy meglepetésként ért.

A csók után egyikünk sem szólt semmit, csak boldogan felsétáltunk az iskola kapujáig.
-Na és most egy jó kis edzés jön.- sóhajtottam.
-Ugyan már, jó lesz. Megint csapatjáték gyakorlatot terveztem.- mosolygott rám.
-De ha lefordulok a seprűről, akkor kinyírhatom a bátyádat?- néztem rá bociszemekkel.
-Igen. Sőt, még segítek is benne Picur.- kulcsolta össze az ujjainkat, én pedig csak nevettem.

-Ho, ho, hó! Mit látnak szemeim, csak nem Penny és Charlie?- kezdett bele Bill, amikor csatlakoztunk hozzá és Nymphez a könyvtárban.
-Fogd be Weasley.- dobtam meg egy pergamentekerccsel.
-A saját Weasleyed dobáld ne az enyémet!- förmedt rám játékosan az én drága ikrem. És amikor észleltem, hogy mindketten vörösödnek, szinte felkiáltottam;
-Ti meg mikor jöttetek össze!?- na igen, itt kezdődne a mesélésözön, de addig is, páó!