Egy hét alatt is rengeteg változás történhet egy ember életében. Na de én ezeket a maximumra tudom vinni. Két héten keresztül szenvedve mozogni, három repedt borda miatt és újoncokkal foglalkozni nekem nem volt elég. Nem. Nekem le kell gurulnom a lépcsőn, magamra kell borítanom a könyveket, le kell magamat minden étkezésnél öntenem és napi rendszerességgel fel kell mosnom magammal a padlót.
-Na most volt elég. Én mentem egy tanárhoz.- keltem fel ismét a földről. Na igen. Addig csak sejtettem, hogy külső behatás történt, de akkor már tisztában voltam vele.
-Na mi van Tonks, megint elestél?- ment el mellettem egy furcsa mosollyal Sophia, ergo Charlie barátnőcskéje. Időközben pár név eszembe jutott a csapat tagjaiból. Kezdve Sophiával, Oliverrel, a két terelőn át, Chrissen és Dawiden át, az utolsó hajtóig, Juliaig. Azért most meg lehet dicsérni engem, nem? Azt már meg ne kérdezzétek, hogy a tartalékosokat hogy hívták, mert azt ki tudja már. De nyugalom, az elkövetkezendő éveket tudom. A pótöcsik mindig írnak.

De visszatérve a történetemhez, nem érdekelt, hogy kit találok meg hamarabb, bárki jó volt akkor, aki tanár. Mivel bájitaltanról mentem fel, ami az utolsó órám volt, inkább elindultam visszafele. Tudtam, ha ez valami sötét varázslat, akkor Piton professzor tud segíteni. Mógus sosem volt az én emberem és ebben is milyen jól döntöttem.
Miután bekopogtam Piton irodájának ajtaján, szinte azonnal beinvitált.
-Miss Tonks, minek köszönhetem, hogy visszatért?- kérdezte meg felvont szemöldökkel.
-Csak egy apró problémába ütköztem. Ön szerint annak lehet valami valóság alapja, ha úgy érzem, hogy megátkoztak?- adtam ki magamból azt, ami bántotta a csőrömet.
-Persze, hogy lehet. Sőt, ahogy elnéztelek a napokban és amit a többi tanár is mondott, szerintem ez is történt.- állt fel és elindult az alapanyagai felé.
-Szóval most én vagyok a téma? Nagyon jó.- sütöttem le a szemem.
-Emiatt ne érezd magad rosszul. Sokkal rosszabb lenne, ha a tanárokat nem érdekelnék a diákjaik. Ameddig ezzel végzek, addig tanulhatnál, nem mintha annyira örülnék annak, hogy előreviszed a házad teljesítményét, de ez eltarthat egy kis ideig.- kezdett el összeállítani egy bájitalt. Én pedig nekiláttam a mágiatörténet megértésének.

Már a mágiatörténettel végeztem és nekiláttam a bájitaltannak, amikor hirtelen Piton jelent meg előttem. Nem lepődik meg senki, sosem volt nehézkes számomra a tanulás.
-Miss Tonks, ezt igya meg.- rakott elém el kis üvegcsét a volt tanárom. -A kettes kérdést pedig jól gondolja át mielőtt véglegesen leírja.- utalt a teljes mértékben becsapós kérdésre. Időről időre pedig visszatért és mindig belejavított a házimba. Legalább most tuti jó lesz.
Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy egy név jelenik meg a papíron. Mindenre számítottam akkor, csak arra nem.
"Sophia Brown"
A név látványa teljesen meglepett. A professzor a meglepődött fejemet látva, szinte azonnal mellettem termett.
-Értesítem a házvezetődet a fejleményekről. Ha addig nem végeznél ameddig elvagyok, csak menj vissza a klubhelyiségedbe.- ment ki a teremből. Akkor egyáltalán nem értettem, hogy az az egész mit is jelentett, de később minden a helyére állt.

Mire végeztem és pont indulni készültem, a tanár visszajött és ő maga engedett az utamra.
A klubhelyiségbe érve minden szem rám szegeződött. Farkasszemet nézett velem a csapat nagyrésze, az ikrek, valamint Bill és Nymp is.
-Most miért néz mindenki?- kérdeztem értetlenül.
-Penny, ugye teljesen jól vagy?- eszmélt fel először Bill, majd megölelt.
-Hát persze. Mi bajom lenne?- nevettem fel.
-Oké hugi, akkor te most csak alany voltál Pitonnál. Sophia végig uralkodott feletted és mi ezt észre se vettük. Rettenetesen sajnálom!- ölelt át az ikrem. És nekem ott esett le, hogy a név a pergamenen mire is utalt. És én a miatta elszenvedett sérülések miatt hagytam abba egy időre a kviddicset. Ott és akkor teljesen összetörtem és csak a testvéremet ölelve zokogtam. A mai napig el se tudom hinni a történteket.
-Penn. Amint jobban vagy, várunk vissza. És mostmár nem hagyjuk, hogy valaki vagy valami is elszakítson tőlünk.- ölelt át most Chris. Akkor egy kicsit lenyugodtam, de bántott, hogy az addigi legjobb barátomat egyáltalán nem érdeklem.
-Ja amúgy évfolyam. Kinek kell a bájitaltan házi megoldása? Piton segített benne.- jutott eszembe a tanár segítsége. Nem, én se tudtam miért. Lehet csak szánalomból, vagy ki tudja.

Miután mindenki teljesen lenyugodott, elkezdtünk beszélgetni. Senkit se érdekelt a takarodó, csak élveztük egymás társaságát. Időközben Charlie is megjelent és ő is beszállt a nevetéssel teli beszélgetésbe.
-Na, én megpróbálok hazajutni.- állt fel olyan 10 körül Nymp, majd egy ölelés után már el is ment.
-Fiúk, ti is mehetnétek.- küldte fel Charlie öccseit.
-De ne már!- kezdtek bele egyszerre.
-De de már, külömben karácsonykor megeszem a sütiteket.- kezdte el őket felfele terelgetni Bill és bátorítóan rámosolygott a testvérére. Majd pedig sorban mindenki elment aludni. Már csak én és Charlie voltunk lent.
-Most hatalmas idiótának érzem magam.- pattant át a kedvenc kanapénkra a vörös. Én pedig gondolkodás nélkül átültem mellé és kérdőn ránéztem. -Cserben hagytalak Penny. És ezen semmi sem változtathat. Öt teljes év barátságát akartam eldobni egy pár változás miatt, ami nem is volt vészes. Fél évig alig beszéltünk és nem is foglalkoztunk egymással. És a most történtek. Nem tudom, hogy hogy nem tűnt fel az, amit Brown csinált veled. Csak azért, hogy az ő kis barátnőcskéje is játszhasson. Gyakorlatilag az orrom előtt bántott és...- de nem hagytam, hogy befejezze, csak könnyezve átöleltem.
-Soha ne merészelj még egyszer így beszélni Charlie. És sose feledd, én mindig itt leszek neked, bármi is legyen.- mondtam el szipogva, őt ölelve.
-Megígérem, hogy ezentúl semmi sem állhat közénk.- emelte fel a kisujját.
-Támogatom.- fogadtam el a gesztust. Majd utána ő vont magához.
-A hajtó szerep visszavár, ha készen állsz.- engedett el végleg.
-Akkor a holnapi edzésen a többiek jó lesz ha felkötik a gatyájukat.- kacsintottam rá, mire ő felnevetett. Ez az eseménysorozat legyen példa mindenkinek arra, hogy egy jó barátság ereje mire képes.

Reggel a nagyteremben már a két mosolygó vörös várt.
-Jó reggelt fiúk.- köszöntem nekik boldogan.
-Jó reggelt Penny.- köszönt Bill velem szemből.
-Hogy aludtál?- nézett rám érdeklődve Charlie, miközben félig átölelt. Olyan fura volt annyi idő elteltével újra velük lenni.
-Egész jól. Bár fura volt, hogy egyszer sem esek el, mire leérek.- erre mindannyian felnevettünk, majd elkezdtük összeállítani a menünket.
-Akkor most szent a béke köztetek?- érdeklődött a legidősebb Weasley fiú.
-Tán nem úgy tűnik?- dőltem neki Charlie vállának, mire ő csak megpuszilta a fejemet. Na igen, ilyen volt a hétköznapi viselkedésünk egymással szembe. Így visszanézve, tök cukik voltunk.
-Na és Sophiával mi lett?- kérdeztem érdeklődve.
-Két hónap büntető és neki és a barátnőjének is búcsút vett a csapat. Ja és jelentem alásan, szingli vagyok.- mondta el a történteket a kedvenc Weasleym.
-Szóval Penny, van esélyed nála.- kacsintott rám Bill. Jól látja mindenki, Pennyt és Charliet mindig minden barátjuk össze akarta hozni.
-Befogtad Weasley.- fenyegettem meg kicsit játékosan a villámmal.
-Nem mondtam semmit főnök.- adta meg magát Bill, én pedig csak kuncogtam.

Az első normális kviddics edzésem a bordáim tönkremenetele óta.
-Mostmár visszatérhetünk a tavalyi taktikához?- szálltam oda a másik két lányhoz.
-Az jobb volt, szóval igen.- mosolygott rám Julia. Az új hajtónk pedig akkor egy Clara nevű lány volt.
-Jupi! Akkor aki a legjobb helyzetben van, annak küldjük a kvaffot és az lő. Ja és egy tanács. A hirtelen való megállás még mindig gyakorolható.- indultam el egy próbakörre.
-Meguntad a lányokat?- állított meg Dawid.
-Nem, csak kicsit bemelegítek.- mosolyodtam el, majd visszamentem a helyemre.
-Fél pálya, két csapat. Penny, te velem vagy.- adta ki a parancsot Charlie. Egyszerűen imádtam így gyakorolni. Építi a csapatszellemet, főleg, ha még váltakozó párokban edzünk is.