Légy bátor. Az a mondat, ami mindig is meghatározta a lényemet. Így felnőtt fejjel belegondolva hihetetlen, hogy mi volt a legfőbb motiválóm az életben. De, hogy mi mindenen is cipelt végig csak eddig a napig? Azt most megosztom veled is.

Ugyanis a mai napon döntöttem úgy, hogy hazamegyek és a mai naptól vagyok menyasszony. De, hogy mi is vezetett az én kis életemben idáig? Na az egy hosszú történet, aminek lényegéhez tíz év se kellett.

Én Penelope Tonks vagyok, nagyon örvendek. Az ikertestvéremmel együtt, Nymphadora-val mindketten metamorf boszorkányok vagyunk. Míg az én hajam főként világoslila, az övé halványrózsaszin. Amikor a történetemet kezdem nektek, a ötödik évünket kezdjük a Roxfortban. Míg én griffendélesként, ő hugrabugrosként. Az elmúlt években nem sok minden történt. Még elsőév előtt szereztem egy igaz barátot, másodévesként mindketten bekerültünk a kviddiccsapatba, én hajtóként, a legjobb barátom pedig fogóként. Idéntől pedig az én kis vörösöm csapatkapitány lesz.
Pont most értünk ki az állomásra Nymp-el, már anyáék pár éve nem kísérgetnek minket.
-Szerinted idén ki nyeri majd a házkupát?- nézett rám kirívóan a drága nővérkém.
-Nos remélem a mardekárosok felkötötték a gatyájukat, mert a csapatunk felkészült és előre is tanultunk.- néztem rá magabiztosan.
-Hú de mániákus lett a griffendél.- bólogatott elismerően.
-Ez csak természetes, hisz már unjuk a fellengző képüket.- néztem kicsit dühösen egy éppen a vonatra felszálló mardekáros csapatnak.
-Igen, a házkupa a ti két házatok versenye. Mi többiek csak próbálunk nem nagyon elmaradni mögöttetek.- nevette el magát, ahogy én is. Ekkor megláttam egy csodálatos vöröshajú családot. -Foglalok helyet.- indult meg Nymp a vonat felé, én pedig a család felé.

-Majd írjatok minél hamarabb, jó?- hallottam meg a kedvenc pici lányom hangját.
-Amint tudunk írunk hugica, rendben?- puszilta arcon a legidősebb testvér a legkisebbet.
-Én is írjak Ginny-kém?- álltam meg mellettük.
-Penny!- ölelt át azonnal a két legkisebb Weasley.
-Hello mindenki.- köszöntem nevetve.
-Mindenképpen írj. De írhattok egyben is.- ölelt meg mégegyszer Ginny.
-Megbeszéltük.- nevetett fel Bill.
-Majd küldtök édességet?- kérdezték egyszerre az ikrek.
-Csak jussunk el vásárolni.- ölelt át a legjobb barátom.
-Hohó, mikor lesz esküvő?- viccelődött Bill.
-Ki tudja.- vontam vállat játékosan. Majd miután mindenki kinevette magát, én, Charlie, Percy és Bill felszálltunk a vonatra, majd Percy-t elhagyva megkerestük a testvérkémet. Weasley-ék nélkül mára már nem tudnám elképzelni az életemet.

-Nymp!- pattant be Bill a nővérem mellé, majd megölelte. Bill mindkettőnk bátyójává vált az évek alatt.
-Azt hittem sosem értek ide.- nevetett fel.
-Alábecsülsz minket.- ölelte meg Charlie is a testvéremet.

A vonat elindulása után kibeszéltünk minden létező dolgot. Bill prefektus léte miatt hamar elhagyott minket, így hárman röhögtük végig az utat.

Amikor leszálltunk a vonatról Nimp azonnal a barátnőihez ment, mi pedig Charlie-val az elsőéveseket toborzó Hagrid-hoz.
-Szia Hagrid.- köszönt drága barátom helyettem is.
-Penelope, Charlie, hogy vagytok?- ölelt meg minket a félóriás.
-Felkészülten.- mosolyogtam rá. Még elsőévesként lettünk jóban vele, amikor lekeveredtünk a viskójához.
-Ezt örömmel hallom, de most menjetek.- ezzel a kijelentéssel egyetértve indultunk meg a kastély felé.

A nagyteremben hamar sikerült megtalálnunk Bill-t és Percy-t és leültünk velük szembe.
-Hogy van Hagrid?- nézett ránk vidáman a legidősebb Weasley fiú.
-Boldognak tűnt, de majd holnap lemegyünk hozzá.- mondta Charlie.
-Jó tudni, de benne vagyok.- nevettem el magam, mire a három vörös is.
-Na Bill, ez az utolsó éved itt, szóval idén le se fogsz majd tudni kaparni minket magadról.- mosolyodtam el sejtelmesen Charlie-val együtt.
-Tudjátok, hogy szeretlek titeket, de eskü kitalálok valamit amiért büntetőmunkát kaptok ha megteszitek.- fenyegetett meg minket.
-Eddig azt hittem szeretsz minket.- szonytyolodtam el.
-Jaj de kis lüke vagy Penny-kém.- nyúlt át az asztalon, majd megsimította a kézfejemet.
-Jó, megnyugodtam.- mosolyodtam el, mire mind felnevettünk.

A beosztás gyorsan telt tekintve, hogy idén nem jött új családtag tanulni. De megnyugtat a tudat, hogy jövőre jönnek az ikrek. A vacsora ismételten isteni volt, szóval jól tele tudtam tömni a hasam.
Amikor vége lett és a mi drága igazgatónk elengedett minket nem akaródzott felállnom. Lehet kellett volna reggeliznem is?
-Mi van Penn, így maradtál?- nézett rám mosolyogva Charlie.
-Nem akarok felállni.- nyafogtam.
-Na gyere te kis haspók, most mehetsz aludni egy nagyot.- húzott fel az én kis barátocskám, majd elrejtett nevetéssel vonszolt el a klubhelyiségig. Ott pedig különváltunk, majd én már mentem is aludni.

Reggel mosott rongyként keltem. Vagyis csak azt hittem, hogy reggel van, mert hajnali fél öt volt. Úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit repülni. Tekintve, hogy visszaaludni nem tudtam és csak fél héttől van reggeli.
Hétkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje felmenni lezuhanyozni és rákészülni a napra. Az egyik folyosón véletlenül nekimentem valakinek.
-Nagyon sajnálom Piton professzor.- néztem megszeppenve a bájitaltantanáromra.
-Miss. Tonks, mit keres erre ilyen korán?- remélem még kedvel, mert ha nem;
-Csak repültem egyet.- mondtam ránézve.
-Legközelebb ne forduljon elő, de most elengedem egy szóbeli figyelmeztetéssel. De remélem idén is előre tanul.- indult meg a nagyterem felé, én pedig a klubhelyiségembe. Hosszú lesz az első hetem bájitaltanon az már biztos.

Miután kész lettem lementem enni.
-Jó reggelt álomszuszék.- köszöntött Charli.
-Már fél öt óta fent vagyok. Eddig repültem.- vontam vállat.
-És ha lebuktál volna?- vonta fel a szemöldökét.
-Ja tényleg, pokoli lesz az első hetem bájitaltanból.- ittam bele a már előre kiöntött narancslevembe. Imádom Charlie-t.
-Te képes voltál összefutni Pitonnal?- guvadt ki a szeme.
-Eltaláltad.- emeltem meg a poharam.
-Jó reggelt Mr. Weasley és Miss. Tonks. Az órarendjeik. Ahogy hallottam, készüljön fel az első órájára.- jelent mag McGalagony, majd már el is ment. Jó tanács, ha kedves vagy, odafigyelsz, jó tanuló vagy és még nem is problémás, akkor kedvelni fognak a tanárok. Itt vagyok én példának. Jóban vagyok a griffendélutáló Pitonnal.

-Csak egy kérdés. Piton miért tűnik kevésbé mogorvának, mint általában?- jelent meg Nymp az anyáéknak küldendő levéllel.
-Mert a te drága testvéred úgy döntött összefut vele tilosbanjárás után.- mondta full nyugodtan Charlie.
-Hogy te mit csináltál?- jelent meg Bill is, aki szintén levélalappal érkezett.
-Csak repültem. De had írjam meg anyáéknak, hogy jól vagyok és minden rendben van. Többé-kevésbe.- vettem el Nimp kezéből a pergament és a tollat.
-Ginny-ről se feledkezz meg.- kaptam meg a másik lapot is.
-Ő a kedvenc Weasley-em, naná, hogy írok neki.- kezdtem el neki írni, de a két legidősebb testvére észlelte a kijelentést.
-Az egy dolog, hogy jobb, mint Bill, de nálam csak nem szereted jobban.- kezdett bele Charlie.
-Tudod, hogy téged is imádlak, ugye?- kezdtem el neki hízelegni.
-És ti nem vagytok még együtt.- forgatta meg a szemeit Nymp.
Miután mindenki írt és megreggelizett Bill elvitte feladni a leveleket. A mázlistának nincs első órája, míg én meg fogok halni.

Bájitaltan végére már mindenkinek leesett, hogy idén is sikerült majdnem büntetőmunkát kapnom, de helyette egy hétig nem hozok pontot. Idén a hollóháttal vagyunk ezen az órán és nekik is feltűnt ez az apróság.

A második óránk mágiatöri, rajtam pedig kijött az éjszakai alig alvás. És közben elviselhetem a mardekárosok elítélő tekintetét.
-Aludni akarok.- dőltem neki kicsit Charlie vállának.
-Akkor majd délután leírod a vázlatomat.- mosolygott rám.
-Imádlak.- hajtottam a karomra a fejem és már aludtam is.
Egy finom rázásra keltem fel az óra végén.
-Milyen óránk lesz?- nyújtóztattam meg magam.
-Dupla lyukas, szóval lemehetnénk Hagrid-hoz.- fogta meg a táskáját.
-Már mehetünk is.- pattantam fel.

Hagrid a kopogásunkra azonnal kinyitotta az ajtaját.
-Szia Hagrid.- köszöntünk azonnal.
-Sziasztok, gyertek be.- tárta ki nekünk az ajtót. Hagrid-dal mindent átbeszéltünk ami a tavalyi éve vége óta történt, de sajnos viszonylag mennünk kellett. Igen nekünk két óra itt kevés, de ezt nálunk meg kell szokni.