You are my sin

Jacob Wilson

———————————

Idegesen doboltam a lábammal megállás nélkül. Rohadtul nem ezen a repülőn akarok tétlenkedni. De az Isten verje meg mit tegyek?

Engedjek magamhoz közel egy olyan lányt aki olyan érzéseket vált ki belőlem ami megfogalmazhatatlan. Nem bírom kiverni a fejemből csillogó tekintetét puha ajkait azt ahogyan egy kusza tincset a füle mögé tűr.

Átkozottul vele akarok lenni ,de nem lehet.

És ez volt az ami az őrületbe kergetett. Nem vihetem el randizni egy nyílt helyre nem kérhetem meg ,hogy jöjjön  el velem mert be akarom mutatni a haverjaimnak. És nem ülhetünk le egy párként a családunk elé. Ez pedig nem élet.

Nem akarok titkolózni addig ameddig ki nem merül ebbe a kapcsolatunk. És egyszerűen nem érti meg,hogy én neki akarok jót.

Eljövök a világ másik felére ezzel esélyt adni neki egy normális életre.

Tőlem jó távol.

A landolás tudatosította bennem az érzést ,hogy ezt kurvára elcsesztem. Hatalmasat nyelve megvártam amíg a tömeg lesétál így utoljára léptem ki Kanada hűvös levegőjére.

Valahol gyűlöltem itt lenni egy részem viszont szerette is.

Körbe pillantva kerestem Jake fekete Audi-ját. Egy hangos dudaszó hallatszódott ebből tudtam megtaláltam akit keresek.

Fejét kidugta az ablakon és úgy integetett vadul ez a nem normális.

—Nem készültem fel egy ennyire ocsmány látványra!—harsány nevetésére több szempár ránk tapadt de ez egy cseppet sem zavart.

—Vicces mert kettőnk közül még is te ütöd a legalja szintet.—kezet fogva vele ültem végre be.

A bérelt lakásunkig csak azt hallgattam ahogyan elmesélte mexikói nyaralását és esküszöm irigyeltem.

Nem azért mert én nem tehettem volna meg ,hogy oda menjek nyaralni. Csak azért az egyért ,hogy neki nem volt egy Poppy Jones az életébe ,hogy felrúgjon mindent és a feje tetejére állítson mindent.

—Tesó megjöttünk—oldalba lökött ezzel felébresztve a pokolból.

Az épületet szemügyre véve semmit nem változott csak is annyit ,hogy szürke helyett át lett festve fehérre. A bőröndömet kivettem a csomagtartóból és vártam ,hogy a kulcsával kinyissa az ajtót.

Bent sem volt sokkal melegebb mint kint ugyan is két hónapja senki nem lakott itt.

—Megyek feltekerem a fűtést.—dörzsölte össze két tenyerét ezzel el is tűnt.

Kongott az ürességtől és a csendtől a ház ez még is semmi az én lelkemhez képest.

Nulla életkedvem van kipakolni ezért csak arrébb gurítottam a poggyászom és ledőltem a kanapéra. A dohányzóasztalról elvettem a távirányítót viszont ekkor eszembe jutott milyen régen gyújtottam rá és most mennyire jól is esne egy szál. Viszont ezzel egy a baj nem hoztam magammal ,a legközelebbi dohánybolt pedig negyed órára található amihez marha nagy kedvem van elfurikázni.

Viszont lakótársam ekkor tért vissza aminek jelenleg csak örülni tudtam.

Egy részt neki fix ,hogy van más részt ő az a személy az életemben aki tényleg minden szaron átsegített és meghallgatott ezért jó lenne össze szedni magamat és végre tiszta vizet öntenem a pohárba.

—Van egy szálad?—előszőr furcsán nézett rám majd a hátsó zsebéből előhúzott egy motoros képpel ellátott kis dobozt majd felém dobta.

—Kösz haver.—kinyitva láttam ,hogy még nyolc darab van ebből adódóan a felét becsórtam,szükségem van rá.

Felálltam vissza nyújtottam felé mikor pedig elvette intettem neki és kiültünk a kinti székek egyikére.

—Az én nyaram Poppy Jones-al kezdődött.—láttam ahogyan figyelmesen bólint majd úgy raktároz el minden információt.

Kitálaltam neki arról ahogyan megláttam abba a buliba. Azt hittem olyan lesz mint a többi de amint megláttam már jóval többvolt az egyszerű partiktól. Kezdetnek kalandnak fogtam fel de a csókja szomjaztatott még többre és csak többre. Képtelen voltam betelni vele ahogyan édeskés illata orromba szökött nem volt menekvés. Másnap pedig ahogyan megláttam azt hittem nem fogom kibírni és azon a percen üvöltözni fogok és törni zúzni.

Mert ez nem igazságos az élettől.

Haragudtam apára az anyjára Poppy-ra az egész világra. Szidtam mindent és mindenkit. Próbáltam ellökni ,elfogadni ,elfelejteni. De egyszerűen képtelenség. Ez az egész azokba a ritka történésekbe tartózik amin nem lehet változtatni.

Mert nem akarok.

—Mindig is tudtam ,hogy szerencsétlen vagy egy annál is szerencsétlenebb élettel de most ez még is meglepett. Kurva nagy szarba vagy.—számat elhúztam és biccentettem mert ,igaza volt.

—Képtelen vagyok eldönteni ,hogy mit tegyek.—egy mélyet szívtam a károsító anyagból.

—Ha szereted akkor küzdj!—határozottan jelentette ki és olyan piszkosul egyszerűnek tűnt csak sajnos nem az.

—Nem tudom eldönteni ,hogy mit érzek. Szeretem de még nem vagyok szerelmes. Viszont abban ,biztos vagyok,hogy ez több holmi szimpátiánál.

—Ha így halad a kiscsaj hamarabb leszel szerelmes mint azt hinnéd Jacob.—megveregette vállamat majd elvette az asztalon heverő öngyújtót.

—Szerinted ,hogy hozhatnám helyre?—annyira tehetetlennek éreztem magamat mint egy elveszett kisgyerek.

—Tegyél olyat amivel hatalmas fogsz nőni a szemében.

—Egy kibaszott jó ötletet adtál most nekem!

Már tudom mit kell tennem.