-Ébresztő! Elfogunk késni! -ugrik rám reggel hatkor Jimin. Riadtan felültem.

-Te nem vagy normális! -nézek rá.

-Van ilyen. -nevetve ült rajtam, nem is akárhol, az ágyékomon.

Beharapott ajkakkal néztem rá. Csak fel ne izguljak, csak fel ne izguljak a kerek fenekétől.

-Ah, Jimin. -a fenekébe markoltam, mire eg nagyot szusszant. -Nagyon rossz helyen ülsz.

-Mert hol ülök? -lenézett az ölembe, majd vissza rám. -Ja, bocsika. -leszállt az ágyékomról, mire lehunytam a szemeimet. -Nehogy vissza merj aludni Jeon! -kezdi el csapkodni a mellkasomat.

-Jól van na! Nyughass! -letepertem Jimint. -Letudnálak most ütni, remélem tudod. -morgok a fülébe.

-Tudom. -kuncog fel édesen. Halványan elmosolyodtam. -De most készülődjünk! Elkésünk! -mocorog alattam.

-Hova sietsz ennyire? Még csak fél hét van. Miért kelsz fel ilyen korán? -simogattam a pofiját.

Erre nem válaszolt, csak egy apró csókot adott, amibe bele pirultunk mindketten. Elmosolyodva adtam egy puszit az ajkaira, majd leszálltam róla.

A fürdőbe mentem Jiminnel fogat mosni. Miután végeztünk elcsomagoltunk pár szendvicset.

Sziasztok.
Nem hiszem, hogy valaki még olvassa ezt a könyvet. Itt egy "folytatás" eléggé ratyi meg rövid, de el kell mondjam, nem nagyon tudom már folytatni ezt és a másik kettőt. Elnézést, de nem megy a folytatás. ://