Két órája már, hogy elment tőlünk és Koreából... Nagyon hiányzik. Nem tudom egyik pillanatról elfelejteni a másikra... 

Anyu és Junghyun aggódva néztek rám.

-Mi történt Kicsim? -szalad ide anyu.

-Elment, szakítani kellettünk. -sírok.

-Wonho? Miért szakítottatok? -kérdezte Junghyun.

-Amerikába kellett költöznie, az apja cégje miatt.

-Édesem! -ölelget anya.

Némán sírva öleltem vissza. Pár perc után eltoltam magamtól.

-Felmegyek a szobámba, pihenek egy kicsit. -mosolygok szomorúan. Anyuékat kikerülve mentem a szobába.

-Valami baj van? -kérdezte aggódva Jungkook, amikor meglátott sírni.

-Wonho! Szakítottunk. -az ágyba feküdve magamhoz szorítottam a párnát.

-Mi? Miért? -feküdt mellém, majd magához húzva megölelt.

-Amerikába ment, mert az apja cégét át kell vennie! -pityergek a mellkasába.

-Sss. -simogatja a hátamat. -Nincs semmi baj. Itt vagyok, nyugodj meg Picim. -nyugtat lágy hangon.

Ahogy simogatott és ölelgetett egyre jobban álmosodtam el. Pár perc után elaludtam a karjai kötött.

Jungkook szemszög 

Annyira szívszorító őt így látni. Be kell hogy valljam, örülök hogy szakítottak! Tudom ez nagyon önző dolog, de így sokkal több esélyem van! Amíg ki nem heveri a szakítást, addig nem nyomulok rá, annyira... Ameddig alszik az én kis Angyalom, kitalálom hogy hogyan vidítsam fel.

Talán két órát aludhatott az én Mochim. Mocorogni kezdett, mire jobban magamhoz öleltem apró, törékeny testét. Lassan nyitogatni kezdte a gyönyörű szemeit, ami a sírástól most pirosak.

-Még ígyis gyönyörű vagy. -csúszik ki a számon, majd az arcára simítottam.

Jimin ezen csak elmosolyodott. Közelebb bújt hozzám.

-Mit szólnál ahhoz, hogy ha felvidítanálak? Hm? -ölelgetem és simogatom a hátat.

-Okés, benne vagyok. Remélem, sikerül elfelejtenem gyorsan Wonhot... -suttogta halkan.

-Segítek, rendben? -erre csak bólintott egyet. -Szeretnél valamit csinálni? Játszunk? Nézzünk valamit?

-Nézünk mesét? -kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem mesére gondoltam, de ha szeretnél. -mosolyodok el. -Mit szeretnél nézni?

-Mulan és a Mulan 2-t! -olyan aranyos, mint egy kis gyerek.

Óvatosan leszedtem magamról, olyan kis tapadós mint egy mochi. Az ölembe vettem a laptopomat, majd megkerestem a Mulant. Miután megtaláltam szorosan mellé feküdtem, mire hozzám bújt. Elindítottam a mesét.

-Ez jó volt most. -mosolyog rám Jimin, amikor már a második részt is megnéztük.

-Nekem is tetszett. -megpusziltam a homlokát, mire ő zavartan kuncogni kezdett. -Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova kajálni. Benne vagy? -simogatom gyönyörű és egyben puha arcára.

-Benne vagyok. -bólogat.

-Egy gyorsétterem megfelel? -bólintott egyet. -Akkor öltözzünk. -mosolygok rá.

Olyan sokat mosolygok mostanság, ez is csak miatta van. Teljesen elcsavarta a fejemet ez a srác! Amit nem is bánok, úgy tűnik neki sem vagyok közömbös, vagy csak én gondolom így? Mindegy.

Mindketten átöltöztünk. Lementünk az előszobába.

-Hát ti? Hova mentek? -jön ide apa.

-Elviszem Mochit kajálni és jobb kedvre deríteni. -nézek rá. Apa csak egy mindentudó pillantással ajándékozott meg.

-Vigyázzatok magatokra. -jön ide Jimin anyukája, vagy a mostoha anyám. Nem tudom hogy, hogyan kéne szólítanom.

-Vigyázni fogunk. -válaszol neki Mochi, majd megölelte őt.

Miután én is felöltöztem, elindultunk a közeli pizzázóhoz. Az egyik utcában csomó pult volt, egy ilyen vásár szerűség lehetett.

-Majd kaja után oda menjünk? -kérdeztem Chimet, mert észre vettem hogy nagyon nézi azt az utcát.

-Igeen! -bólogat hevesen, mire elnevettem magamat.

-Nagyon édes vagy, tudtad? -bókolok.

Erre csak pirultan rám mosolygott. A pizzázóhoz értünk. Kinyitottam neki az ajtót, majd előre engedtem ennek van két oka is. Az első, hogy udvarias vagyok. A második pedig az, hogy muszáj látnom azt a kerek fenekét. Sunyin elmosolyodtam és követtem őt. Leültünk az egyik sarokba.

-Basszus Jungkook! -mondta Jimin hirtelen.

-Valami baj van? -kérdeztem aggódva.

-Nem hoztam pénzt magammal! Pedig direkt az asztalra tettem, amikor öltöztem.

-Semmi baj. -mosolyodok el. -Van nálam nem is kevés pénz, meghívlak.

-Nagyon kedves ez tőled, majd vissza fizetem!

-Majd máshogyan behajtom rajtad. -kacsintok rá, mire fülig pirult.

-E-ezt hogy érted? -dadog zavarában, nagyon édes!

-Majd megtudod. -intettem az egyik pincérnek! hogy jöjjön ide.

Elmondtuk hogy mit szeretnénk. Felírta őket, majd elment.

2019.12.24.

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész! Remélem tetszik💜 Annyit szerettem volna még mondani, hogy...
Boldog karácsonyt!💜