[01] Vörös bársonnyal fedett ülések
▄▄▄▄▄▄

● Coco ● 

Ujjaim a fűszálakba kaptak miközben a futópálya szélén kocogó csapattársaimat figyeltem, de egyszerűen nem tudtam futásra bírni magamat. Mélyen magamba szívtam a levegőt és hagytam, hogy a hajszállaimba kapjon a szellő és táncra perdíthesse őket.

Ajkaimra mosoly szökött és egy pillanatra el is felejtettem, hogy alig egy pillanattal ezelőtt egy erősen magasba szökkenő amerikai focilabda talált fejbe. Próbáltam felülni, de a sajgó pont azonnal visszalökdösött a fűszálak közé, végül lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy az egyre csak gyengébb napsugarak még próbálják életre kelteni sajgó tagjaimat.

A levegő terhes volt a sulit körülnyaláboló fenyvesek illatától, ami egy kissé jobb kedvre derített. Végül megéreztem valakinek a tenyerét a vállamra fonódni. Kipattantak a szemeim, ám valamelyik csoporttársam helyett a testnevelés tanár méregetett.

- Jól van? – Hangja mély volt, pontosan beleillett ebbe a közegbe.

- Nem túlságosan.

- Jöjjön, elkísérem az orvosiba. – Sóhajtotta fáradtan megdörzsölve a homlokát.

Hagytam, hogy felsegítsen a nedves fűszálakról. A vállaimat átölelve segített el a pályák melletti orvosiba, ahova beérve azonnal megütött a fertőtlenítőszer kesernyés szaga. Köhögve csüccsentem le a hordágyra, míg a tanár elmesélte, hogy mi is történt velem.

Az orvos kuncogva köszönte meg az instrukciókat, majd megigazítva kontyba fogott tincseit, lerakta a kezében helyezkedő füzetet és a gurulós székével elém gördült. A szoba egészen hangulatos volt, a fehér színek valahogyan nem hatottak hidegnek, főleg úgy, hogy a hatalmas ablakokon beszűrődő napfény törtsárga színbe burkolta a szobát. Elmosolyodott és megvizsgálta a pontot, ahol a labda fejbe talált.

- Szédülés, hányinger? – Kedves hangja visszhangzott a kis rendelőben. Ellépett tőlem és kíváncsian összehúzta a szemöldökét. Erősen lehunytam a szemeimet és megvontam a vállaimat.

- Kicsit szédülök.

- Ez természetes, azt ajánlom, hogy az óra további részét töltse a lelátón! – A kezembe adott egy jeges zacskót, majd a váróban ücsörgő következő diákra esett a pillantása.

Bólintottam majd a sajgó pontra szorítva a jegescsomagot kiszédelegtem az orvosiból és megindultam a kilátó felé.

A többi lány még mindig a végeláthatatlan köröket rótta a focipálya körül, néhányan kérdőn meredtek rám, hogy létem felől érdeklődve, de csak feltartottam a mutatóujjamat és egy elég gyenge mosolyra görbítettem az ajkaimat. Lehuppantam az egyik kék székre és a korlátot tartva összehúztam magamat. Csípős volt már az idő, hisz már október végénél jártunk. Kifújtam a benntartott levegőt és figyeltem a beöltözött fiúkat, akik a súlyos labdákat hajigálták egymásnak.

Pontosan egy olyan labda kapott fejbe és a fiú, aki elkövette ezt a bűnt oda se sietett, hogy megkérdezze jól vagyok-e, de meg sem lepődtem már az amerikaifocis fiúkon. Mind nagyképű, egocentrikus alak volt.

Államat a korlátnak döntve pillantottam a sistergő levelekre. Tökélesen őszies volt az időjárás, a lombhullató fák már elvesztették nyárias, üde színeiket és felkapták magukra meztelen jelmezüket. Talán egy kicsit ridegnek találtam az őszt. Gyönyörű volt ugyan a fenyvesek közt megbújó fáknak a színei, mégis az ősz fogalma nálam összenőtt a suliéval. Akárhányszor meredtem a csupasz ágakra eszembe jutottak a tanulással eltelt délutánok. A színek ezek után megfakultak és nem maradt meg az ősz kegyetlen szépségé.

- Mizu? – Felnéztem a mellém heveredő Margaretre, akinek szokásosan egy laza kontyba voltak fűzve barnás fürtjei. Elmosolyodott mikor megpillantotta a homlokomra szorított jegestasakot. – Jobban vagy?

- Aham.

Bólintva vezettem vissza figyelmemet a nyújtó lányokra. Csevegve nevettek fel, miközben unott pillantásukat a fiúkra vezették.

- Jössz a hétvégi bulira?

- Milyen buli? – Mivel a mai nap alkalmával még nem találkoztam Janine-nel, a napi pletykákkal le voltam maradva.

- Nem hallottad? Talon Dale bulit szervez a házában. – Megbökte a derekamat, mire csak megforgattam a szemeimet.

- Talon Dale? – Tőle nem igazán számítottam volna ilyen húzásra, hisz nem éppen ő volt az a srác, aki az egész sulit elszállásolta a házukban.

- Tuti Reece beszélte rá, de az a lényeg, hogy Halloweeni buli náluk, szombat este. Ott a helyed, Jan tuti ott lesz.

- Efelől nincs kétségem. – Nevettem fel szárazon és a lány kék szemeibe pillantottam. Arca teljesen felragyogott a buli hallatán, mintha számára ez okozna megváltást. Kerek arcát felém fordította és bozontos szemöldökét felvonta, így szemüvegének kerete kissé feljebb szökkent az orrán, míg egy kissé elnyílt ajkakkal meredt a felénk közelgő srácra. Izzadt tincsei az arcába kókadtak, míg ujjaival felszántotta őket és leheveredett a sor végére, hogy még csak fel se merüljön bennünk az a gondolat, hogy beszélgetésbe elegyedjünk vele.

Margaret megigazította az orrán a szemüveget és elnézett a fiúról, majd vékonyka ajkait a fogai közé szorítva rám vezette homályosan derengő íriszeit. Megforgattam a szemeimet. Felálltam és a kezembe szorongatott jegeszacskóval megindultam a kuka felé. Persze Margaret követett és közben egy halk köszönést mormolt el a srácnak, aki meghallva a szellő által még nem teljesen elkobzott szavakat felnézett ránk örvénylő szemeivel és elmosolyodott.

- Hello! Jobban vagy Coco? – Kidobtam a jegeszacskót és unottan meredtem a fiúra, aki a tenyereire dőlve nézett végig rajtunk. Egyértelműen azt hitte miatta jöttünk a kukához.

- Köszi, rendben vagyok.

Már éppen léptem volna egyet, mivel a tanár megfújta a sípját, ami annyit jelentett, hogy végeztünk az utolsó óránkkal és megkezdődött a hétvége, mikor mély hangja belefúródott a dobhártyámba.

- És ott lesztek Talon buliján? – A srác is felállt a műanyag székekről és megindult utánunk. A fiúknak még egy órás edzésük volt, mivel a jövőhéti meccsre készülődtek. Megálltam a korlát mentén, visszanéztem rá.

- Ott. – Margaret gondolkodás nélkül vágta rá a választ. A fiú bólintott, egyszerűen nem jutott eszembe a neve. – Coco is ott lesz.

- Szuper!

Hátradobta a tincseit majd visszakocogott a többiekhez. Margaret bűnbánóan megvonta a vállát, de mielőtt még vallatásra bírhattam volna ő eltűnt az öltözőkbe sétáló lányok tömege között.

  ▄▄▄  

- Meg sem vársz? – Janine sértődötten ragadta meg a csuklómat.

Megigazítottam a pulcsimat és ráhúzott farmerkabátomat. A szél vasmarokkal kapott bele a tincseimbe és egyáltalán nem kímélte meg barátnőmet sem, aki méretes léptek mellett igazgatta bézs bőrkabátját.

- Meg kellett volna?

- Tudom, hogy a moziba mész és gondoltam csatlakozom. – Megvonta a vállát és egy halványrózsaszínű sálat tűzött a nyakába. Még sebtében elköszönt a többiektől majd megigazítva oldaltáskáját elindultunk a parkolóba. Janine egyszerű piros Fordjához siettünk. A lány a földre helyezte a táskáját és letérdelve azonnal kutakodni kezdett a táskájába, addig pedig a szél kihasználta, hogy védtelenek vagyunk, jeges szellőt kotort az arcunkba, megborzongtam és barátnőmet sürgettem, hogy keresse gyorsabban azokat az átkozott kulcsokat, de mint mindig megint a tákája mélyén kellett keresnie az ezüstös tárgyat.

Összefonva magam előtt a karjaimat a kocsinak dőlve figyeltem a diákok seregét, akik csoportokba rendeződve indultak meg az iskola kapujától. Nevetve élvezték, hogy a suli két napig nem tartozott a napirendjükbe, hogy egyszerűen élvezhetik a késő őszi hűvösödő levegőt.

Magamba szívtam a gyantásan friss szellőt, de Janine még mindig azokkal a kulcsokkal bajlódott, de legalább felpillantott rám. Mélykék szemeit az enyémekbe bújtatta, ám egyszeribe boldogan felcsillantak és eddig fogainak a fogságába szenvedő ajkait és egy boldog sikkantás hagyta el.

Mikor végre a kocsi huzattal beborított üléseire vetettük magunkat, megszólalt.

- Hallottál a buliról? Talon Dale szervezi, holnap lesz.

- Margaret beszervezte a naptáramba. – Mormogtam miközben szemeimmel az egyre csak elsuhanó tájat szemléltem. Arcomra egy kedvetlen grimasz ült ki és tehetetlenül döntöttem homlokomat az üvegnek. A kellemes házakat felváltották az emeletes épületek, szemeimmel a Sammamish hatalmas kék felszínét figyeltem, a lakosok simán csak Samnek nevezték a tavat. A fenyvesek körbe nyalábolták az állóvizeket, míg a távolban látni lehetett már a Rainer hegycsúcs havas sipkáját.

- És igent mondtál? Nem hiszem el! – Vezetés közben sopánkodva felém nézett. – Meg kell neki ezt köszönnöm! Ez hihetetlen.

- Figyelj Jan. – Szemeimmel nem néztem rá, hanem a Washington Lake hatalmas kékségét szemlélve nyitottam szólásra az ajkaimat. – Komolyan szerinted az a legjobb döntés, hogy elmész az exed legjobb barátjának a parijára?

Janine egyenesen az útra szegezte a tekintetét. Megfeszítette a testét és az ajkait rágcsálva várta, hogy valamilyen értelmes ellenérv jusson az eszébe.

Amíg ő a válaszon agyalt én az alattunk hullámzó tavat figyeltem és a rajta tova úszó hajókat, melyek valószínűleg valamilyen halra vadásztak. Felnéztem barátnőmre, akinek ujjai már egészen elfehéredtek a kormányt szorongatva, de végül egy hamiskás mosolyt az ajkaira kenve felnézett rám egy gyors pillanatra.

- Lehet hülye döntésnek tűnik, de nem akarok minden bulit kihagyni csak amiatt, mert az a hülye szakított velem! Élni akarom az életemet, ahelyett, hogy azon agyaljak, hogy hogyan tudnám elkerülni őt.

Bólintottam.

Remek gondolatok voltak ezek, ezt ő is pontosan tudta, csak azt nem tudta elfogadtatni az agyával, hogy pontosan ezt is kellene tennie. Még mindig szörnyen szerelmes volt a fiúba, aki már fél éve dobta őt. Ha elhaladt mellettünk a folyosón Janine próbálta palástolni az arcát, de mindig kiszúrtam, ahogyan pirulva szemléli a fiút, aki hangoskodva elhaladt mellettünk egy pillantásra sem méltatva az exét. Reece már réges rég tovább lépett, míg barátnőmbe mély nyomot hagyott a fiú ébenfekete tekintete.

Mikor megpillantottam magam előtt Varsity hatalmas vörös logóját szívembe egy pillanat alatt szertefoszlottak a gondolataim és már csak arra bírtam koncentrálni, hogy pár pillanat múlva megtekinthetek egy újabb film klasszist, kezembe egy szörnyen egészségtelen vajas popcornt szorongatva, és elmerülve a vörösbársonnyal fedett üléseken. Míg a levegőben a kukorica édeskésen sós illata terjeng.

Janine felnevetett a reakciómon és a mozi előtti kisebb parkolóban hagyva a kocsit, a táskákat az ülésen hagyva csupán a pénztárcánkkal siettünk be a hatalmas aranyozott ajtókon. Átlépve a küszöböt azonnal az orromba kúszott a jellegzetes illat páros, valahol hallottam még a Cola bugyogó hangját, elfojtott nevetéseket és már ott is álltunk a jegyeket áruló nő előtt. Arcára azonnal egy mosoly szökött és megkérdezte, hogy mit akarunk vásárolni.

Janine ellenkezni akart, mikor a pénteki klasszikusok vetítésére kértem a következő jegyemet, de engedelmesen ő is ugyanezt kérte.

Megkaptuk a keménylapos jegyet.

- Mire is megyünk? Valami ősrégi unalmas komédiára? – Mormogta, miközben szemeivel a jegyen szereplő film nevét figyelte.

- Baj?

- Dehogy, csak nem értem miért rajongsz annyira a filmekért. – A pénztárcájában kotorászva kifizette a Colájának az árát. – Köszi. – Mosolygott Masonre, akinek barna szemei azonnal kiszúrtak és nevetve tette anélkül a dolgát, hogy megkértem volna rá.

Janine persze azonnal sejtelmesen kezdett vigyorogni és a Coláját szürcsölgetve dőlt a pultnak.

- Köszi!

- Ugyan, örülök, hogy megint látlak. – A fiú egyetemista volt és plusz munkaként vállalta be a Varsityben a pultos posztot. – És mizu? Egy újabb förtelmes hét a suliban?

- Valahogy úgy. – Bekaptam egydarab kukoricát.

- Janine vagyok, Coco legjobb barátnője! – Sietve nyújtotta a kezét a srác felé, aki összevont szemöldökkel meredt azokba az azúrhoz hasonlóan tündöklő szemekbe. – Még sosem mesélt Coco rólad.

Arcom azonnal vörös színekbe burkolózott. Janine sejtelmesen tovább vigyorgott, míg tenyerét a pultra simítva felvonta az egyik szemöldökét. Mélyen magamba szívtam a levegőt.

- Jan nem ismerjük annyira egymást.

- Pedig kérés nélkül tudta, hogy mit kérsz. – Szúrta közbe győzelemittasan.

Mason zavartan a tarkójára simította az ujjait és segélykérően meredt rám, de barátnőm faggatását egyenesen lehetetlenség volt leállítani. Úgy gőzölt előre, mint egy gyors vonat, és nem nagyon érdekelte, hogy ezzel másokat szörnyen zavarba tud hozni.

- Mert sokszor járok ide?

Megforgatta a szemeit, de végül megadóan megvonta a vállát és egy utolsó sunyi pillantást vetett Masonre, aki csak megszeppenten hallgatta az eszmecserét, gondolataiban abban reménykedve, hogy hamar eltűnünk előle.

A kukoricámba temetkezve löktem meg barátnőmet, aki csak nevetve karolta át a vállamat és megindultunk a kisebb terembe, ahol már minden sötétségbe borult. Csak ketten voltunk a terembe, tehát elfoglalva a legjobb helyeket azonnal a bársonyos székekbe zuttyantunk.

Most is ugyanazok az érzések kavarogtak bennem. A reklámok felvillantak, a hangszórók pedig hangosan adták a képek után a hangokat. Janine valamiről motyorászott, de engem már magába szippantott ez a világ. A hatalmas képernyő, melyen a képek forgataga egy cselekményt bonyolított le, a megviselt ülések régies illata, a folyosókról beszűrődő pattogatott kukorica vajas aromája. Minden olyan idillikus volt, és akárhányszor képzeltem magamat abba, hogy egy ilyen film az én kezeim által készül elfogott egy mámorítóan euforikus érzés.

Janine unottan dőlt hátra és az italát szürcsölgetve vezette rám a szemeit.

- És minek öltözöl be? Én macskanő leszek.

Félrenyeltem a kukoricát, és kikapva Jan kezéből az italt azonnal magamba szívtam a szénsavad üdítőt. Köhögve törölgettem meg a szemeimet és hitetlenül néztem az ártatlanul pislogó lányra.

- Jól hallottam vagy csak kápráztak a füleim? – Kifújtam az orromat és szipogva meredtem a lányra.

- Komolyan mondtam.

- Ha jól értettem akkor egy feszülős bőrruhát akarsz magadra húzni a volt barátodnak a legjobb barátjának a halloweeni bulijára? Jan ez őrültség. – Ráztam meg a fejemet. Addigra a film már elindult, de nem bírtam a képkockákra figyelni, mert lejátszódott a kép előttem miszerint legjobb barátnőm egy ilyen pornófilmbe illő szerkóban illegeti magát a bulin.

- Miért? Szerintem jól néznék ki benne. – Sértetten elkapta rólam a szemeit.

- Ez nem is kérdéses, de ott lesz Reece, ezzel nem kelted azt a benyomást, hogy vissza akarod hódítani?

A lány dühösen felpattant a helyéről és mélyen a szemeimbe mártotta az övéit.

- Tudod elegem van abból, hogy folyamatosan azon kelljen agyalnom, hogy mi a helyes döntés vagy mi nem, hogy mit fognak gondolni mások! Nem érdekel, Coco. Ideje lenne megértened neked is! – Mérgesen lehuppant a helyére és gőgösen az előtte lebonyolódó jelenetre koncentrált, de láttam a szemeiben a megbántottságot.

Letettem a kukoricámat és sóhajtva felé fordultam, Jan persze makacsan a filmen tartotta jégkék szemeit, de már ismertem őt eléggé ahhoz, hogy tudjam, nem tud haragot tartani, főleg velem. Ajkai lebiggyedtek és homályos tekintettel meredt rám.

- És olyan nagy baj, ha tényleg vissza akarom hódítani? – Elcsuklott a hangja és a karjaimba vetve magát halkan sírni kezdett. Gyűlöltem Reece-t. Gyűlöltem, mert ennyi idő elteltével is mély sebeket hagyott barátnőmön, aki még mindig annyira átkozottul szerelmes volt belé, aki egyszerűen szakított vele miután megkapta azt, amire vágyott.

- Az a pöcsfej meg sem érdemli azt, hogy visszahódítsd! Majd segítek neked, hidd el te leszel a legcsinosabb macskanő, nem túl merész, de mégis szexis. – Végigsimítottam a haján, majd az orra elé tartottam a pattogatott kukoricát és hagytam, hogy a felét magába tömve visszadőljünk a helyünkre és tovább szemléljük a filmet.

Nem is akartam a hétvégi bulira gondolni. Még arról sem volt fogalmam, hogy végül kinek fogok beöltözni, de szörnyű előérzésem volt a hétvégével kapcsolatban.

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, majd újból feltárva őket minden figyelmemet végre a filmre szentelhettem.

Segített ellazulni, segített elfeledtetni minden rossz érzést és egy fajta nyugalomban lubickolva hagytam, hogy magával ragadjon egy történet. Egy olyan történet, amit még sosem hallottam, de a végével annyiban biztos lehettem, hogy egy kicsit én is megéltem azt, amit ők. 

  ▄▄▄  

Kedveseim!

Meg is érkezett az első rész :D

Ennek most egy kicsit más lesz a hangulata, leginkább a Vonzás Törvényéhez tudnám hasonlítani, de annál egy kicsit mélyebbre próbálok meg ezúttal ásni. Kényesebb témákat is boncolgatni, remélem sikerülni is fog :D

Addig is remélem sokatoknak megtetszik ez az eseménytelen első rész és hagytok magatok után egy kis nyomot! 

Puszi Kyra!

  ▄▄▄