[0] prológus
  ▄▄▄▄▄▄  

● Coco ● 

Tekintetünk felett húzódott a végtelen égbolt, míg a fiú ujjai az enyémeket szorították. Egyikünk sem akarta megtörni ezt a valamit, ami kialakult körénk, olyan csendes, olyan idillikus volt. Gondolta volna bárki is, hogy ebben a sürgő-forgó világban még létezik egy olyan hely, ahol nem lehet hallani a város zúgó moraját? A kocsik motorjának dörömbölését, a léptek zaját, a pusmogó szavak összeolvadt kavalkádját. Itt nem volt elejtett káromlás, sem dudaszó, egyedül a végtelenségbe nyújtózkodó égbolt, a csintalan csillagok, én és a fiú, aki még mindig hűségesen szorongatta az ujjaimat.

Oldalra döntöttem a fejemet, míg az ő szemei odaadóan tapadtak a felettünk húzódó sötétkékségre és a rajta táncoló csillagok ezreire, addig én megpróbáltam feltűnésmentesen figyelni éles vonásait. Dús ajkait, azokat az átkozott göndör fürtöket, melyeket még a szél sem bírt elmozdítani a helyükről és nem utolsó sorban ékesen villámló tekintetét, ami alig pár pillanat múlva már mélyen az enyémekbe olvadt.

Elmosolyodott, hangja halk volt, pontosan beleillett ebbe a képbe, hisz a nyárias forróságtól terhes levegőben, melyet hűségesen kiegészített tücskök ciripelése, nem illett volna valami durva, hangos szó. Ezt ő is tudta. Mindketten tudtuk.

Visszamosolyogtam, ámbár nem nagyon értettem, hogy miket beszél, mert a hangját elmosta előlem a szél, de nem is volt fontos. Egyértelműen valami érdekességet osztott meg velem a csillagképekről.

De ebben a pillanatban nem akartam a szavak jelentésére koncentrálni, inkább a némaságot részesítettem előnyben, de mint mindig az ő hangja beleolvadt ebbe a némaságba.

Szerelmesen figyeltem a fiút és hagytam, hogy a hosszú fűszálak kedélyesen karistolják a bőrömet. Szabad kezemmel beletúrtam a fűszálakba.

Lehunytam a szememet. Lehunytam, mert a túlontúl tökéletes pillanatot mélyen magamba akartam zárni, hogy örökké emlékezhessek rá.

Ahogy ketten egymás mellett fekve a bozontos fűszálak között szerelmesen pillantunk fel a csillagokra. A végtelenségbe. Ezt az érzést elraktároztam, majd újból feltártam a szemeimet és véglegesen hagytam magamat sodródni az árral.

  ▄▄▄▄▄▄▄▄▄▄▄▄ 

Kedveseim!

Bizony, bizony meg is érkeztem a prológussal. Mai nap kissé megviselt azok után, hogy a Vonzás Törvénye című könyvem eltűnt, de szerencsére most már minden rendben van!

Köszönöm szépen a kedves szavakat, hát remélem tetszeni fog majd nektek ez a kis sztori!

Puszi Kyra.