Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6.

Már másodjára vagyok ezen a helyen. A barlang a múltkori eset óta egyáltalán nem változott. Pontosan ugyan olyan mint amilyen eddig volt.

-Mit csinálunk itt Lin?-kérdezem a szőke szépséget. Lehajtja a fejét... Egy pillanatra eltöpreng azon mit mondjon.

-Tudod... Beszéltem Aidennel... Caraval kapcsolatban. A rokonom... volt.

Le döbbentett  amit mond... A Vadász családok szoros viszonyt ápolnak egymással. Főleg a Munro félék. Nem értem mit akar mondani ezzel, de mintha mindent értenem kéne. Lin nem vár, levetkőzteti Nashit és egyenesen belegázol vele a vízbe. Ő nem fáradozik azzal hogy levegye a sajátját. Ahogy a víz hozzáér sötétbarna felsőjéhez és nadrágjához, úgy foszlik le róla. Mintha a víz le oldaná a testéről. A kisfiam eddig szunyókált a karjában, de most felkelt és csendben bámult valamit maga előtt. Lin mormol valamit, Nashy pedig felkacag. Az egész testem tiszta libabőr és megmagyarázhatatlan okból de meleg hullám fogyik végig az ereimen. Nem olyan mint átváltozáskor. Az sokkal inkább olyan mint amikor minden csontod sejted darabokra törik. Ez pont az ellentéte. Mintha minden sejtemet valami forró és ragadós dolog venné körbe. Egy pillanatra lehunyom a szememet és Lin-t meg Nashy-t látom magam előtt. Fel-fel villannak képek. Ahogy Lin fut előttem az erdőben, de én nem érem utol.

-Dylan! Gyere...-szólít meg Lin és mikor kinyitom a szemem, valami fehér tunika szerű cuccba van bújtatva egész teste. A kezében fogja Nashy bundás kis testét. A szőre holló fekete, és teljesen olyan volt mint egy kis farkas. Lin a földre teszi, és kisétál a barlangból. Megyek utánuk. A kocsinál érem őket utol. Nashy össze vissza futkározik és élvezi a másik énjét.

-Mi volt ez Lin?-kapom el a könyökét, és magam felé fordítom. Felém fordul és annyi minden van az arcán. Istenem...  Végre látok érzelmeket rajta. Nem bírom türtőztetni magam. Azonnal közelebb húzom magamhoz, és a hajába túrok. Zöld szemei meg meg csillannak.

-Csak.... Elfáradtam Farkaska. Menjünk haza.-suttogja. Istenem annyira imádom. Egy pillanatra magamhoz szorítom, és kiélvezem ahogy teste az enyémnek simul. Tenyerét a mellkasomra illeszti ami szaporábban dobok a tenyere alatt.  Nem akarom hogy megint el menjen, és nem is fogom engedni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro