Boszorkányok édes és orr csavaró bűze lengte körül az egész várost. Itt szó szerint mindenhol voodoo és a sötét mágia volt jelen. Mégis a város virágzott és semmiben nem szenvedett hiányt.

-Több száz boszorkány van itt. Hogy találjuk meg pont azt az egyet aki nekünk kell?-kérdezem Lint aki a körülöttünk hullámzó óceánként bolyongó tömeget vizslatta.

-Ki mondta hogy mi fogjuk megtalálni őt?-kérdezett vissza és egyszerűen elindult egy kisebb mellék utcán.

-Hát ez remek.-dörmögöm. Nashyvel a karomban megindultam utána. Lin bevárt, és mellettem sétálva, összehúzott szemöldökkel vizslatta a terepet.  Szorosan Összekötött hajába belekapott egy lágy fuvallat. Ma is gyönyörű, de valami nem stimmel. Már nincs ott az a pajkos mosoly, és a hívogató csillogás a szemében. Akkor láttam ilyennek mikor rá találtunk a húgára...

-Mi lesz az ára?-kérdezem tőle halkan. Egy pillanatra lesüti a szemét, de aztán egyszerűen válasz nélkül hagy. Elkapom a kezét, és megállítom. A közelsége miatt egy pillanatra fel ragyog a minket összekapcsoló kék vonalak kusza hálója. Zöld szemei az enyémbe mélyednek.-Ne hagyj válasz nélkül Cicám...-ahogy kimondtam becenevét, egy pillanatra felragyogott. Csak egy pillanatra de megint láttam azt a pajkos kis fényt a szemében.Közelebb lépek hozzá. Talán most végre nem lesz velem rideg mint egy nyavalyás jégtömb... De ahogy jött, úgy el is ment. Egyszerűen ki kapta kezét az enyémből és hátrált egy lépést. Pár pillanat múlva megint rám nézett. Egyenesen a szemembe.

-Mindennek meg van az ára Dylan... Egy ilyen varázslat talán még az életnél is többet ér...

-Ahogy mondod vadász.-szólal meg egy női hang mögöttünk. Oda kaptam a fejem. Egy sötét bőrű hosszú bő ruhás nő, kendővel a fején bizsuk ezreivel a nyakán.-Marie vár titeket.

Egy pillanatra elsötétült minden, aztán már nem azon a kis utcán voltunk. De nem ám.. egy temetőben. Egy sírkamrában. Az egészet gyertyák világították meg. A sír előtt egy kosztümös banya, bőrkesztyűben. A sír mellett leláncolva egy fiú térdepelt. Fekete ing, és szakadt farmer van rajta. Sötét bőr, fekete haj, és arany szemek.

-Végre hogy ide értetek. Már vártunk rátok.-mosolygott a banya. Lin kihúzta magát.

-Tudsz segíteni?-kérdezi.

-Ohh igen... De nem fogok.-mosolygott és kezébe vett egy égő gyertyát.-A kölyöknek meg kell halnia. Az anya nem engedheti meg hogy ilyen lény legyen a földön. Hogy életben maradjon.-mormolta.-Az apja egy ősi család sarja, az anyja pedig egy vadász szajha. Nem csak az ösztönei vannak ellene ó de nem ám. A vérvonal is. Anyának ugyan úgy el kell ismernie a fiát mint apának nem igaz? De hogy ismertessék el anyával, ha az anyja meghalt?-kérdezi hatalmas mosollyal az arcán.

-Vérvonal... vedd á...-kezdett bele a leláncolt fiú de a boszorka egyetlen csukló mozdulatától fájdalmasan össze hanyatlott. Lin villám sebességgel mozdult. Valami port dobott a levegőbe az egyik kezével, a másikkal pedig egy kis vékony pengét hajított a boszi nyaka felé. Az persze rögtön reagált rá, de valószínűleg Lin erre várt és már támadásba is lépet. Az egyik olajas tégejt borította a banyára, de tovább nem tudott cselekedni. Csak feldühödött az ellenfél és egy halk mormolás után már a földön feküdt. Kezét a hasára szorítva kuporodott össze. Nem kiabált, egyszerűen összeszorított fogakkal pislogott felfele. Mozdulni is elfelejtettem. Egyszerűen álltam és néztem. A düh mégis megrengette a gyomromat és éreztem ahogy a sejtjeim lassan remegni kezdenek, ahogy a szemem bevöröslik, és karmaim nőnek. A kisfiamat a földre helyeztem amilyen gyorsan csak tudtam, és engedtem a belső kényszernek. Az átváltozás, alig 25 másodpercbe telt, ez mégis túl sok idő... Teljes alakomban morogtam fel a rohadt banyára. Karmaim alatt a durva kő megcsikordult. Lelapultam a földre, és azonnal ugrottam. A nyakát céloztam, de nem talált. Valami bűbájjal eltérített, de nem adtam fel. Fogaimat csattogtatva most balra somfordáltam egyre közelebb hozzá. A szája egyfolytában járt, de nem értettem miről beszél. Hirtelen irányt váltottam és a jobb térdhajlatát kaptam el. A lágy szövetből a számba omlik a vér vasas íze, és egy roppanással a csont is jelzi hogy megadta magát.

-Dylen!-kiált Lin, én pedig elugrottam a banya közeléből, de nem elég gyorsan, ugyanis valamit belevágott az oldalamba. Elhátráltam és már csak azt láttam ahogy a boszorkány ég. Ez igen.... Lin felkapta Nashy és magához szorítja. A szívemet melengeti a látvány.  Ahogy a bunda, a tépőfogak és hegyes fülek is eltűnnek, melléjük sietek. Magamhoz szorítom őket. Nagyon szorosan.

-Jól vagytok?-kérdezem miközben nyomok egy puszit Lin fejére.

-Persze, csak egy kis banya veszély.

Nash nagy szemekkel néz rám miközben Lint öleli.

-Apu ez nagyon ütős volt. Letépted a banya lábát, Lin néni meg felgyújtotta.

Elnevetem magam. 

-Jól van kis farkas. Húzzunk el, még mielőtt hozzák az ezüst készletet.-mosolyog Lin.

-Várj... most akkor mi lesz? Még nem tudjuk mit kell csinálnunk.

-De pontosan tudom mit kell csinálnunk Dylen...