◇Tsukki◇

Szombat:
Reggel éles napfényre kelek, hunyorogva nyitogatom a csipától összeragadt szemeimet.És tudatosul bennem,hogy egy szál törölközöben nagyon hideg van,ezért közelebb bújok Tooruhoz.A nyakába pihentetem fejemet és lábamat átdobva derekán próbálok tovább aludni.Nem tudom,hogy felébredt volna vagy álmában teszi,de ő is közelebb von magához derekamat átkarolva.Olyan 5 perc múlta -nekem annyinak tünt- újból ébredezni kezdtünk Oival.Kuroo már felöltözve gondolom a konyha felé ment.Reggelente ő szokta készíteni hármunknak az ételt.Szép komotosan mi is kikeltünk.Elmentem a fürdőbe megmosni az arcomat majd felkaptam egy boxert és egy két számmal nagyobb pulcsit,biztosan Tetsué.Kimenve az étkezőbe már meg volt terítve.Vajjal és mézzel megkent kalács és kakaó a hétvégék egyik leggyakoribb fogása.
-Itadakimesu!-kívántuk egyszerre jó étvágyat majd hozzálátunk az evéshez.
-Isteni volt,mint mindig.-állok fel miután megettem és megpuszilok szakácsunkat.Vissza a fürdőszobába indultam,hogy kimoshassam a felgyülemlett szennyesünket.Igen,én Tsukishima Kei tudom haszálni a mosógépet.(aminek működését jómagam néha- sokszor xd -még mindig nem ért) A fiúkat elég meglepte ezen téren való tudásom,de persze nincs ellenükre.Hiszen én végzem el a piszkos munkát.Betettem az első adagot,színesek.Már csak várni kell,hogy elvégezze dolgát,amit zene hallgatásával szoktam eltölteni.Ilyenkor nem nagyon szeretem a zavaró dolgokat.Khm személyeket khmm.De mindig megzavarják nyugalmi állapotomat azzal a címszóval,hogy ők 'Unatkoznak nélkülem'.Kuroo csókokat hintett arcom egyes részeire többször is kitérve számra.Oikawa is becsatlakozott kicsivel később.
Egy óra telt el alternatív rock zene hallgatásával és a srácok baromságaikkal.Mint például ki tud jobban léggitározni.De vélül lejárt a mosógép és mehetünk teregetni.A házi munka elvégzése után Tooru az ebédnek állt neki.Epres gofri sushit.

(Nemrégiben találtam meg finom kajákat keresve és ez valami csoda,mihamarabb ennem kell egy ilyet srácok *magába még mindig egy jó néven gondolkozik az olvasói számára* )

Igen,jól hallottátok.Ez Oi specialitása és ilyenkor tudom is áldani őt.Mivel az epres dolgok a gyengéim.Amint kész lett-kb 1 óra múlva-rohantam is az asztalhoz,mint valami kisgyerek.Boldogan foglaltam el székemet és vártam,hogy megkapjam a részemet.Jó étvágyat kivánva kezdtünk falatozni miközben Tetsuro vicces történeteket mesél az edzéseikről.A többségüknek már vagy százszor voltunk fültanui mégis jókat mosolyogtuk egyes részeknél.Hogy az orosz óriásuk milyen szerencsétlen volt és még mindig az néha.Vagy amikor annyira elbambult,hogy nem vette észre a felé érkező feladást és telibe kapta az arcába azt.
Délután leültünk a tv elé megnézni a Joker című új thrillerfilmet.Én hűen magamhoz bealudtam a közepe tájékán.És másnap késő hajnalig fel sem keltem.

Vasárnap:

Ahogy már egy hete tervezzük, meglátogatjuk az itten vidámparkot. Csak erre nem nagyon adodott eddig lehetőségünk a sok edzés mellett.Szóval a délelőtt készülödéssel telt el majd kilépve a lakásajtón.
Vázolom is  a megbeszélt útvonalat.Először elmegyünk hullámvasútazni azánt veszünk vattacukrot.Ezt követi a kisértet kastély és a dodzsemezés.Végül pedig jön az óriáskerék.A jegyeket megvéve céltudatosan indultunk el a hatalmas síneken lévő kocsikhoz.Mivel hármasával voltak az ülések egymás mellé tudtunk ülni.Kuroo,én és Tooru.
-Áhhhh...-síkoltozott a fülembe a feladó gyöngye és csak úgy szorította a karomat.Míg Tetsu önfelett nevetgélt feltett kezekkel,addig én pókerarccal néztem hogyan száguldunk lefele a lejtőről.
-Haaahhaaaha-sötét szemű macskánk nagyon is élvezi az eféle izgalmakat,de persze csak a ágytorna után.Vége lett a körnek és mentünk is azt az édességet felkutatni.Odaérve egy kedves bácsi kérdezte milyet szedetnénk.Sima, citrom,eper,rágógumi és áfonya a választék.
-Áfonya.-mondja Oikawa.
-Eper.-vágom rá.
-Citrom.-és végül Tetsuro is kinyögi 5 hosszú perc gondolkozás után.Megköszönve sétálni kezdtük,hogy ne kajával menjük már be a kastélyba.A házhoz érve kidobtuk az pálcikákat és beljebb lépkedtünk.
Oi eléggé parázott ettől a helytől,de mi jó párjaként megvédtük szegénykét.A szekrényből kiugró szellemtől.A baltás gyilkostól,aki három szobán át üldözött végig míg le nem ráztuk és természetesen a betegen vigyorgó bohóctól,ami igazaból egy üvegen kersztül farkasszemezett velünk.Sikeresen kijutottunk onnan és egy padra ülve fújtuk ki magunkat.
-Ez..ez király volt!-kezdett el lelkesedni egoista barátunk,amit döbbenten figyeltünk végig.Majd mindhármunkból kitört a nevetés.
-Jól mondod.-helyeselt Kuroo.-De most már mehetnék a dodzsemhez is.
-Oké-oké.-állok fel és magam után kezdem el húzni őket.Nem igazán ellenkeznek csak követnek,mintha tudnám merre is vagyunk.
Kicsivel később a bolyongásunk után végülis meglett a keresett helyszín.Sorban álltunk a zsetonokért és 5 perc után már mi jöhettünk.Beülve egyből a gázra tapostam majd neki is mentem Tooru kocsijának.
-Hé!-rivall rám.-Ezt még visszakapod,Kei!-csak nyelvet öltök feléje és Tete (új becenév,hát nem ari? ☆~☆) lesz a célpontom,de megelőzve ő támad hátba.Kishián lefejelem a kormányomat.Szúrós tekintettel pillantok hátra.S láttom,hogy menekülőre fogta a gyáva macska.Üldözőbe veszem amíg az én sarkamban Oi nyomul egyre közelebb.Sajnos mire elérhettük volna egymást a gépek leállnak és nekünk ki kell szállnuk.
-Ez is jó volt!-somolyodok el-Majdnem megvoltál.-cicegem.
-Az csak majdnem.-felesel Kuroo.
-Srácok!Nincs vita.-szól közbe Oikawa és széles vigyorral az arcán átkarolja mindkettőnk nyakát.-Most pedig irány az ÓRIÁSKERÉK!!-fut bele a tömegbe mi meg utána.A célhoz közel egyszerre értünk oda.Lihegve álltunk be a többi ember mögé.Bő tíz percig váruk,hogy végre ide is sorra jussunk.Szerintem megérte a várakozást,mivel a kilátás gyönyörű volt.Láttuk az éppen lemenő Napot és a várost néhol már kivillágítva.Egymáshoz simulva figyeltük még rövidebb ideig.Majd leérve a talajszintig kiszálltunk belőle.
-Csodás volt!-ámuldozik Turoo ugyanúgy csillogó szemekkel már vagy hat perce.
-Igen.Az.-értek vele egyet.
-Köszönöm nektek ezt a napot!-mondja Tete lágy félmosollyal az arcán.-Szeretlek titeket.-ölel szorosan magához minket gyorsan és azonnal el is enged után.
-Mi is téged!-feleljük szinkronban.És ezek után kellemes csend telepszik ránk majd úgy sétálunk tovább az úton.
Felérve a lakásunkba egyenesen a hálóba megyünk.Ledobva magunk szinte egyből álomba merülünk a fáradtságtól és kimerültségtől.

Megj.:Bocsi,hogy régebb óta nem volt rész.Csak ehhez a storyhoz mostanába kevesebb ihletem van,így kicsivel lassabban fog majd frissülni.Gome!

Még egy megj.:De egy jó hírem is van. Egyre hosszabbak a részek! xD