Figyelem! A sztoriban _Akira_Yoshida_ karaktere(Akira Yoshida) jelenik meg, de ezt a történet leírásában már közöltem.

És eljött a nap amitől rettegtem...

Reggel pillanatok alatt kipattant a szemem. Nagy nehezen megkerestem a telóm és megnéztem, hogy mennyi az idő.
Hát a hajnali fél öt látványától kicsit meghökkentem és megpróbáltam visszaaludni.
De az agyam folyamatosan járt és nem tudtam leállítani.
Aztán végül a fáradtság győzött és már csak arra emlékeztem, hogy este lefeküdtem aludni.

Hatalmas hangzavarra ébredtem.
Fejem mellett úgy csörgött meg zenélt
a telefon ébresztője, hogy zúgott az egész fejem.
Nekem ilyen hatásos ébresztő kell, mert egyébként még kisujjamat sem tudom megmozdítani.

Vakon nyúlkásztam (nem tudom ez értelmes szó-e) a telefonom után, aminek az lett a vége, hogy levertem az éjjeliszekrényről, de még mindig nem volt képes elhallgatni.

Most meg megpróbáltam felvenni, aminek meg az lett a vége, hogy mindent magammal húzva leestem az ágyról.
Hát szép kezdés, mondhatom.

Mikor pár perc múlva sikerült felállnom megnéztem, hogy milyen nap van.
Hétfő, akkor... MA VAN A FELVÉTELI NAPJA!

Villámgyorsan felpattantam és rohantam készülődni.

Felvettem egy kényelmes ruhát, megcsináltam a hajam és felkaptam a sporttáskámat és bepakoltam pár holmit, ami kellhet.

Aztán halkan leosontam a lépcsőn, mert a nagyszüleim még aludtak.
Lent egy cetlit találtam az asztalon:

Mimikém!

Lehet, hogy amikor elmész mi még aludni fogunk, úgyhogy most szeretnénk neked sok szerencsét kívánni. Ne félj, nagyon ügyes leszel és biztos felvesznek!

Puszi Mama és Papa!

- Köszi - suttogtam, majd letettem a papírt és a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle egy szendvicset és egy almát.

Miközben az almát rágcsáltam felhívtam Kirit, aki már 5 perc múlva teljesen felkészülten állt a házunk előtt.

- Mehetünk? - kérdezte, amikor kiértem a kapuhoz.
- Aha - mondtam félve. Ebben az esetben sajnos, a felvételi helyszíne, vagyis a U.A. 10 perc sétára volt, úgyhogy pillanatok alatt odaértünk.

Mondjuk ami kicsit megnyugtat és egyben meg is ijeszt, hogy Kiri is ugyanannyira izgul, mint én és ez elég ritka.

Mikor a U.A. elé értünk a többi felvételizőt követve áthaladtunk a bejárat előtti boltívek alatt.

Egy kicsit elbambultam és nekiütköztem egy szürkés-fehéres hajú lánynak.
- Jaj bocsi! Nem figyeltem.
- Semmi baj! - mondta kedvesen, majd visszafordult a szőke fiúhoz, akivel beszélgetett.

Mikor beléptünk a hatalmas épületbe egy nagy terembe küldtek mindenkit.

Leültünk egymás mellé az egyik középső sorba és vártuk, hogy megkezdődjön az eligazítást.
Teljesen véletlenül a szürkés hajú lány és a szőke fiú is abba a sorba ültek.

Pár perc múlva belépett egy profi hős, pontosabban Present Mic, aki ha jól tudom a suli egyik tanára is.

A szőke fiú mellett ült egy zöld hajú fiú is és amikor a tanár bejött ő elkezdett valamit motyogni és szinte végig csak magában beszélt. Elég idegesítő volt.

Present Mic elmondta, hogy egy 10 perces harci szimuláción veszünk részt és hogy mindenkit külön pályákra osztanak.
Ennél a mondatnál Kirivel félve egymásra néztünk. Aztán gyorsan elkezdtem keresgélni a terem bejáratánál kapott információs lapon a beosztást.
Hatalmas szerencsénk volt, mert minket nem választották szét.

A tanár folytatta a beszédet.
De mikor megtudtam, hogy mi lesz a feladat teljesen lesokkoltam. Szó szerint megfagyott az ereimben a vér.
Ugyanis 3 különböző fajtájú robotokkal kell megküzdenünk, amik nehézség szerint pontokat érnek.
De az én képességem nem ér semmit robotok ellen!! Ki kell találnom valamit! De gondolom tudják, hogy kinek mi a képessége és azt figyelembe veszik ha valaki nem tud mit kezdeni robotok ellen. Vagy mégsem?

Már nem is hallottam, hogy mit mond a tanár. Teljesen elmerültem a gondolataimban. Az elmélkedésből szokásos módon Kiri zökkentett ki.

- Hé! Nao jól vagy? Teljesen elsápadtál. Ugye nincs baj??? - aggodalmaskodott.
- Ja nem, nincs semmi baj csak gondolkoztam. - mondtam amilyen nyugodtan csak tudtam. Nem akartam hogy miattam is aggódjon. Van elég baja így is.
- Aha csak gondolkoztál. - mondta hitetlenkedve - Vagy azon paráztál, hogy mit fogsz csinálni a robotok ellen.
- Ha nem tudnám, hogy milyen jól ismersz azt mondanám, hogy ezt honnan tudtad?
- Én mindent tudok. És mindig igazam van. - viccelődött büszkén. Gondolom próbált egy kicsit felvidítani. Hát nem nagyon sikerült, de azért hálás vagyok neki, hogy segíteni próbál.

Hirtelen abbahagytuk a beszélgetést, mert egy kékes hajú fiú feltette a kezét.
- Nekem volna egy kérdésem! - mondta jó határozottan.
- Mondjad! - mondta Present Mic.

- A tájékoztató lapon 4 féle ellenfél van felsorolva. - mutatott a lapjára - Egy ilyen tévedésnek nincs helye japán egyik legjobb hősképzőjében!
Mi felvételizők kiváló példamutatást várunk el az iskolától, márpedig ez elfogadhatatlan! - érvelt.
Szerintem ez a srác egy született politikus.
- Például te ott kócos hajú! - mutatott a zöld hajú fiúra - egész idő alatt motyogtál, ami idegesítő. Ha nem veszed komolyan a vizsgát tünj innen! - na ez egy kicsit durva volt tőle.

Szegény fiút mindenki kiröhögte, ő pedig teljesen elvörösödve fogta a fejét.

- Oké, oké! Köszönöm kiváló kérdésedet. A negyedik ellenfél 0 pontot ér és csak egy zavaró tényezőnek számít. Minden helyszínen van egy, átverés gyanánt.
Nem legyőzhetetlen, de nem érdemes foglalkozni vele. Mindenkinek azt javaslom kerülje el és menjen a többi ellenfél után. - válaszolt a tanár.
- Köszönöm a választ! - mondta a fiú illedelmesen és leült.

Present Mic még mondott pár nem túl fontos dolgot, majd elvezettek minket a gyakorlópályára. Mi ketten, a zöld hajú fiú, a szőke fiú, a szürkés hajú lány és a kékes hajú fiú is egy pályára kerültünk, vagyis a B-re (milyen sok hajszín xD).

Mindenki átöltözött a sportruhájába és megálltunk a pálya hatalmas kapuja előtt.

Kiri még nem jött ki, úgyhogy egyedül ácsorogtam. Egyszer csak odajött hozzám a szürkés hajú lány.
- Szia! Látom egyedül vagy és gondoltam, hogy idejövök beszélgetni.
- Szia! Nem te voltál, akinek nekimentem a bejáratnál?
- De én voltam... De semmi baj.
- Oké! Egyébként Naomi Hataroka vagyok. - mutatkoztam be.
- Én Akira Yoshida.

Elkezdtünk beszélgetni és észre sem vettük, hogy mennyire eltelt az idő.
Egyébként Akirával rengeteg közös van bennünk, például mindkettőnknek egy fiú a legjobb barátja.

Aztán megláttuk, hogy Kirishima és Bakugou(a szőke fiú, Akira legjobb barátja) is beszélgetnek.

Odamentünk hozzájuk, hogy együtt beszélgessünk, de akkor meghallottuk Present Mic hangját.
- Na mire vártok? A valódi harcokban nincs visszaszámlálás. Indulás! - kiáltotta.

Teljesen összezavarodtam. Máris elkezdődött? Ilyen hamar? Nem is volt időm felkészülni!
Mikor észbekaptam a többiek már rohantak is be a pályára.
Villámgyorsan utánuk rohantam.
Már remegtem az izgalomtól és a félelemtől.
Amikor hátranéztem láttam, hogy a zöld hajú fiú még jobban lemaradt, mint én. Azért egy kicsit sajnáltam szegényt.

De akármennyire is féltem, már volt egy tervem. Egy tervem, ami talán be is válhat, ha jól csinálom. Ha koncentrálok. És nem félek vagy izgulok.
- Nyugalom! Sikerülni fog! - mondogattam magamban, ami erőt adott nekem.

De igazából hiába próbáltam magammal ezt elhitetni, ami nagy részben sikerült is, legbelül még mindig tudtam, hogy kicsi az esélye a sikernek...

Hali!
Itt is lenne a kövi rész. Tudom, hogy elég rég nem írtam semmit, de mostanában rengeteg a tanulni való és még szombatonként is suliba kell menni.

Azért remélem jó lett és nem siettem el annyira. Egyébként a felét az animéből másoltam ki, de mindegy xD

A következő rész nagy valószínűséggel csak a jövő héten jön, addig is bye!