Beléptünk a pláza hatalmas üvegajtóján.
Mindenhol emberek nyüzsögtek, a kicsi boltokból szólt a zene, beszélgetés, pakolászás, sétálgatás...
Szóval az a tipikus plázai felfordulás.

- Háát akkor... Mit csináljunk? - kérdezte Kiri teljesen egyszerűen.
De miért is vártam tőle értelmesebb választ xD.
- Te mondtad, hogy jöjjünk el. Találj ki valamit. Most én vagyok a "vendég" - mondtam büszkén, mint valami királynő.
-Őőő...őőő... Mondjuk mehetnének moziba vagy vehetnénk valamit vagy ehetünk is.
Vagy nem tudom. Te mit akarsz??

- Legyen először mozi!

El is indultunk a moziba.
Eldöntöttük, hogy egy vígjátékot nézünk meg (címet nem írok mert nem tudom mit nézzenek)
Megvettük a jegyeket és egy hatalmas adag pattogatott kukoricával és üdítővel beültünk a terembe.

A film őrült vicces volt.
Szerencsére alig voltunk a teremben és senkit sem zavart a röhögésünk.
Konkrétan majdnem belefulladtam a popcornba, Kirinek meg az orrán jött ki a kóla.
Úgyhogy jól elvoltunk xD

A mozi után egy kicsit vásárolgattunk.
Mivel én egy plázában nem tudom megállni, hogy ne vásároljam fel az összes boltot természetesen elhoztam az összespórolt pénzemet.

Igazából én rohangáltam egyik boltból a másikba és mindenfélét megvettem, Kiri meg csak loholt utánam.

2 körül három hatalmas zacskóval megrakva beültünk egy gyorsétterembe.

Kiri fáradtan rogyott le az egyik székre.

- Soha többet nem megyek el veled vásárolni! - jelentette ki durcisan.

Megrendeltük a kajánkat és amikor megérkezett 10 perc alatt befaltuk az egészet. Amiben a legjobban hasonlítunk az az étvágyunk.
Egyszer volt olyan, hogy egy egész sült csirkét megettünk 5 perc alatt.
Szóval ez sem jelentett kihívást.

Ebéd után kimentünk a pláza előtti parkba. Sétálgattunk, beszélgettünk és észre sem vettük, hogy már fél négy van, ezért elindultunk hazafelé.

Szinte észre se vettem olyan gyorsan eltelt ez a nap. És holnap van a felvételi!!! Mit fogok csinálni? Mi van ha nem vesznek fel, de Kirit igen?

Miközben ezen gondolkoztam már meg is érkeztünk a házunk elé.

Arra eszméltem föl, hogy Kiri magyaráz nekem valamit.
- Hé! Naomi! Figyelsz rám egyáltalán?
- Ja, tessék? Bocsi nem figyeltem. - mondtam még mindig a gondolataimba merűlve.

- Már megint a felvételin gondolkodsz?
Hát igen, túl jól ismer.
- Nagyon izgulok! Nem tudom mit csináljak, ha majd ott állok. - fakadtam ki.
- Ne izgulj miatta! Nem lesz semmi baj. Vagy ha igen én ott leszek és segítek. - ezzel sikerült megnyugtatnia.
- Köszi - öleltem meg.
- Nincs mit

Elbúcsúztunk és bementem a házba.

- Megjöttem! - kiáltottam és felmentem a szobámba.

Lepakoltam a cuccaimat, elvégeztem az esti dolgaimat, megvacsoráztam és lefeküdtem.

De hiába próbáltam elaludni, megint nem jött álom a szememre. 
Nagy nehezen sikerült elaludnom, így legalább holnap lesz valami energiám.

De azért az izgalom és a félelem nem múlt el...