Éppen azt ecseteltem a többieknek, hogy honnan ismerem Dracot. Amikor is megszólalt egy hang a fülkében.
Hang: Öt perc múlva megérkezünk a Roxfortba. A poggyászt kérjük a vonaton hagyni, azt külön szállítjuk át az iskolába.
A vonat elkezdet egyre jobban lelassítani, majd végül megállt. A diákok lökdösődve megindultak az ajtók felé, és leszálltak a keskeny, sötét peronra. Mindannyian borzongva álltunk kint az esti hidegben, míg nem egy kisebb hintázó fény jelent meg a fejünk felett.
Idegen (Hagrid): Elsősök! Minden elsős jöjjön ide! Hogy ityeg, Harry?
Harry láthatólag felismerte a felettünk áll nagyon magas férfit.
Idegen (Hagrid): Gyerünk, gyertek utánam! Vannak még itt elsősök? Vigyázz, hová lépsz! Elsősök utánam!
Csúszkálva-botladozva követük a férfit egy szűk, lejtős ösvényen.
Idegen (Hagrid): Mindjár' rápisloghattok a jó öreg Roxfortra. Csak még egy utolsó kanyar.
A diáksereg ámuldozva felmorajlott. A szűk ösvény egy nagy tónál ért véget. A tó túlsó partján szikla állt, és annak csúcsán ott állt egy hatalmas, száztornyú kastély. Ablakai csak úgy szikráztak a csillagok fényében.
Idegen (Hagrid): Csónakonként négy ember és nem több!
Én Harryvel, Ronnal és Hermionéval ültem egy csónakba.
Idegen (Hagrid): Mindenki beszállt? Helyes. Indulás!
Rögtön eltávolodtunk a parttól. A csónakok hangtalanul siklottak a tükörsima vízen. Senkinek nem volt kedve beszélni mindenki némán bámulta a kastélyt. Ahogy közeledünk egyre hatalmasabbnak tűnt az épület.
Idegen (Hagrid): Fejre vigyázz!
Mondta a férfi, mikor az első csónak elérte a parti sziklát. Mindannyian lehajtottuk a fejünket, s a ladikok sorban besiklottak egy a sziklafalon tátongó nyílásba, amelyet sűrű borostyánfüggöny takart el a tó felöl érkezőknek. Az utunkat ezennel egy sötét barlangban folyatjuk, az irányból ítélve a kastély alá vezetett. Végül partot értünk egy föld alatti kikötőben, és kikecmeregtünk a csónakokból. A férfi le ellenőrizte a kiürült csónakokat.
A férfi az egyiknél megszólalt
Idegen (Hagrid): Hékás! Ez nem a te békád?
Neville: Trevor! *boldog kiállítás*
A férfi lámpáját követve felkapaszkodtunk egy sziklába vájt ösvényen, amely a kastély szomszédságában elterülő füves területre vezetett. Felmentünk a bejárathoz vezető kőlépcsőkön és megálltunk a hatalmas tölgyfából készült kapu előtt.
Idegen (Hagrid): Mindenki itt van? Kiskomám, megvan még a békád?
A férfi felemelte hatalmas öklét, és háromszor megdöngette a kastély kapuját. A kapu myomban kinyílt. Az ajtóban egy magas fekete hajú, smaragdzöld taláros boszorkány volt. Idegen (Hagrid): Az elsőévesek, McGalagony* professzor
McGalagony professzor: Köszönöm, Hagrid. Most már átveszem őket.
A professzor szélesre tárta a kapuszárnyakat. Az előcsarnok hatalmas volt. A kopár kőfalakat fáklyák világították meg. A mennyezet olyan magasan volt, hogy nem is látszott a táncoló fényben, de viszont jól kivehető volt a szemközti márvány lépcsősor. McGalagony professzort követve átvágtunk a kőpadlós csarnokon. A terem jobb oldalán nyíló ajtó mögül hangok szűrödtek ki. McGalagony professzor azonban nem oda vezetett minket, hanem egy kisebb szobába.
McGalagony professzor: Köszöntök mindenkit a Roxfortban. Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják a helyüket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket. A Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát és a Mardekár. Mindegyik háznak megvan a maga dicső történte, s mindegyikből számos kiváló boszorkány és varázsló került ki. Amíg a Roxfortban tanulnak, a sikerekkel a házuknak szereznek dicsőségpontokat; ha pedig megszegnek valamely szabályt, a házukat sújtja pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház kapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy mindannyian házuk dicsőségére válnak majd. A beosztási ceremóniára néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Azt ajánlom, addig is kissé szedjék rendbe magukat.
McGalagony professzor tekintete néhány másodpercig Neville félrecsúszott talárján időzött, és onnan Ron maszatos orrára vándorolt. Mellettem Harry alig észre vehetően lesimította a haját.
McGalagony: Ha  készen állunk a fogadásukra, visszajövök. Kérem, hogy csendben várakozzanak.
Harry azzonal felénk fordult és hangosan nyelt egyet.
Harry: Mégis hogyan osztanak be minket a házakba?
Ron: Valamilyen próbát kell kiállnunk. Fred azt mondta nagyon fáj, de szerintem csak viccelt.
Látszott Harryn, hogy nagyon megrémült a próba szó hallatán, úgyhogy nyugtatóan megsimogattam a karját.
Én: Nyugi, szó sincsen semmilyen próbáról, Ron testvére csak viccelt. Annyi lesz az egész, hogy a fejedre tesznek egy kalapot aminek az a neve, hogy Teszlek Süveg és majd ő dönti el, hogy melyik házba kerülsz.
Harry láthatólag picit megkönnyebbült. A hátunk mögött többen felkiáltottak.
Többség: Mi a fene...
Szellem1: Azt mondom, borítsunk fátylat a múltra. Adjunk neki még egy esélyt.
Szellem2:  Ugyan már, kedves Fráter, hány esélyt adjunk még Hóborcnak? Szégyent hoz valamennyiünkre, ráadásul még csak nem is tisztességes kísértet... Ejnye, hát ti meg mit kerestek itt?
Egyikünk sem szólalt meg.
Szellem1: Elsősök! A beosztásra vártok, igaz?
Néhányan szótlanul bólintottunk.
Szellem1: Remélem, találkozzunk a Hugrabugban. Én is Hugrabugos voltam.
McGalagony professzor: Indulhatunk!
McGalagony professzor visszatért, és a kísértetek sorban távoztak a szemközti falon át.
McGalagony professzor: Egyes oszlopban fejlődj! Jöjjenek utánam!
Szépen elindultunk, átvágtunk a bejárati csarnokon, és egy kétszárnyú ajtón át bevonultunk a nagyterembe. A termet több ezer gyertya világította meg, melyek a levegőben lebegtek, négy hosszú asztal fölött. Az asztalokat csillogó aranytányérokkal és serlegekkel terítették meg, és a felsőbbévesek már ott ültek az asztaloknál. A terem végében egy ötödik asztal állt, a többire merőlegesen, ott foglalt helyet a tanári kar. McGalagony professzor ez utóbbi felé vezetett bennünket, és úgy sorakoztatott fel minket hogy a tanároknak háttal legyünk és szemben a többi diákkal. A felénk forduló arcok százai halvány lámpáknak tünetek a gyertyák fényében. A diákok között elszórtan fel-fel tűnt néhány kísértet. Harry felnézett az elvarázsolt mennyezetre. Ami a jelenlegi bársonyos égboltot tükörzte. Hermione is észre vette, hogy mit nézz Harry és így szólt:
Hermione: Elvarázsolták, hogy úgy nézzen ki, mint az égbolt. A Roxfort történtében olvastam róla.
Mikor elnéztem Harryről láttam, hogy McGalagony professzor egy támla nélküli széket állított fel elénk, s a székre letette a Teszlek Süveget, ami rögtön dalra is fakadt:

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad a Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor- ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lehetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!

Mikor a süveg befejezte énekét, tapsvihar tört ki a teremben. A süveg meghajolt mind a négy asztal felé.
Ron: Tényleg igazad volt Tina! Megfojtom Fredet! Azzal ijesztgetett, hogy párbajoznunk kell egy trollal.
Én csak mosolyogtam.
McGalagony professzor elénk lépett, kezében egy hosszú pergamentekerccsel.
McGalagony professzor: Akit szólítok, tegye a fejére a süveget, és üljön le a székre, hogy beoszthassák.
McGalagony professzor: Abbott, Hanna!
Szőke copfos, rózsaszín arcú lány lépett ki közülünk, néhány másodperc múlva megszólalt a süveg.
Süveg: HUGRABUG!
A Hugrabug asztalánál ülök hatalmas tapssal fogadták a lányt. A Pufók Fráter vidáman integetett neki.
McGalagony professzor: Bones, Susan!
Süveg: HUGRABUG!
McGalagony professzor: Boot, Terry!
Süveg: HOLLÓHÁT!
Ezúttal a Hollóhát asztalánál tört ki a tapsvihar.
McGalagony professzor: Brocklehurst, Mandy!
Süveg: HOLLÓHÁT!
McGalagony professzor: Brown, Lavender!
Süveg: GRIFFENDÉL!
Most a Griffendél asztalánál tört ki az éljenzés.
McGalagony professzor: Bulstrode, Millicent!
Süveg: MARDEKÁR!
Amint a süveg kimondta a Mardekár szót Draco rámpillantott.
McGalagony professzor: Finch-Fletchley, Justin!
Süveg: HUGRABUG!
McGalagony professzor: Finnigan, Seamus!
Süveg: GRIFFENDÉL!
McGalagony professzor: Granger, Hermione!
Hermione oda rohant a székhez és mohón a fejébe húzta a süveget.
Süveg: GRIFFENDÉL!
Ron felnyögött.
McGalagony professzor: Longbotton, Neville!
Süveg: GRIFFENDÉL!
Amint a süveg elmondta a végítéletet, Neville szaladni kezdett a Griffendél asztalához, csak hogy a fején hagyta a süveget és a többiek nevetésének kíséretében kellet visszakullognia, McGalagony professzorhoz.
Ezután következett még egy diák de már nem emlékszem hogy kivolt az, majd jött a következő diák, aki nem volt más mint :
McGalagony professzor: Malfoy, Draco!
Szinte hozzá se ért a fejéhez a süveg az máris kiáltotta a végítéletet
Süveg: MARDEKÁR!
Majd még jött pár diák de nem nagyon figyeltem mert Draco öt másodpercenként oda tátogott nekem valamit. Majd jött a következő név amire felkaptam a fejemet.
McGalagony professzor: Potter, Harry!
Mindenki elkezdett suttogni
Diák1: Potter mondott?
Diák2: Ez az a Harry Potter?
Majd egy kis idő múlva megszólalt a süveg.
Süveg: GRIFFENDÉL!
Harryt hatalmas éljenzés fogadta Ron iker bátyjai pedig kórusban kiabálták, hogy Nálunk van Potter! Nálunk van Potter!
Majd ezután jöttem én.
McGalagony professzor: Szabó, Tina!
Szépen lassan elindultam a szék fel felvettem a süveget és leültem a székre.
Süveg: Hmm... Hova tegyelek téged. Van bátorságod bőven, eszed sincs híján, kedvesség is van bőven benned, de közben van benned némi a ravaszság és agyafúrtság.
Én csak türelmes vártam, hogy mit fog mondani a süveg.
Süveg: Hmm. Legyen akkor a... GRIFFENDÉL!
Oda mentem én is az asztalhoz és leültem Harry mellé.
Már csak három diák várt arra, hogy beoszák őket.
McGalagony professzor: Turpin, Lisa
Süveg: HOLLÓHÁT!
Ezután Ron következett.
McGalagony professzor: Wesley, Ronald!
Pár pillanat alatt megszólalt a süveg.
Süveg: GRIFFENDÉL!
Harryvel és Hermionéval lehető leghangosabban tapsoltink majd Ron leült mellém.
Percy (Ron bátyja): Szép volt Ron, gratulálok.
Közben kihivták az utolsó elsőst.
McGalagony professzor: Zambini, Blaise!
Süveg: MARDEKÁR!
Miután Blaise leült a Mardekár asztalához, McGalagony professzor összecsavarta a listáját, és elvitte a Teszlek Süveget.
Albus Dumbledore pedig felállt a székéből. Kitárt karokkal, sugárzó arccal nézett végig rajtunk diákokon
Dumbledore professzor: Isten hozott benneteket! Szívből köszöntök mindenkit az új tanév kezdetén itt a Roxfortban. Mielőtt kezdetét veszi a bankett, szeretnék néhány szót szólni. Íme: Filkó! , Pityer! , Varkocs! , Dzúzli!... Köszönöm.
Miután befejezte a mondatot Dumbledore leült. Mi pedig lelkesen megtapsoltuk az Igazgató úrat.
Harry: ő egy... egy kicsit bolond?
Percy: Bolond? Ő egy igazi zseni! A világ legeslegjobb varázslója! És persze... egy kicsit bolond, az tény. Kérsz krumplit, Harry?
Harrynek leesett az álla, mert nem vette észre a tömény  mennyiségű ételt. Én is és Harry is vettünk mindenből egy keveset.
Szellem (Félig Fej Nélküli Nick): Nagyon guszta
Harry: Ön nem...
Szellem (Félig Fej Nélküli Nick): Majd' négyszáz éve, hogy egy falatot se ettem. Nincs is szükségem rá, de azért hiányzik. Jut eszembe, még be sem mutatkoztam. Sir Nicholas de Mimsy- Porpington vagyok, szolgálatára. Én vagyok a Griffendél-torony bentlakó szelleme.
Ron: Tudom, hogy ki vagy! A bátyáim meséltek rólad. Te vagy Félig Fej Nélküli Nick!
Félig Fej Nélküli Nick: Lekötelezne, ha Sir Nicholas de Mimsy...
Seamus: Félig Fej Nélküli? Hogy lehet valaki félig fej nélküli?
Félig Fej Nélküli Nick: Így.
Majd megfogta a bal fülét, és rántott rajta egyet. Erre az egész feje kibillent a helyéről, és a vállára dőlt, mintha csuklópánt rögzítené a nyakához.
Majd megszólalt:
Félig Fej Nélküli Nick: ide hallgassatok, új Griffendélesek! Segítenetek kell nekünk megnyerni az idei házbajnokságot. A Griffendél még soha nem maradt ennyi évig Kupa nélkül. A Mardekár hatszor egymás után nyert. A Véres Báró, a Mardekár szelleme már szóba sem áll velünk, úgy fenn hordja az orrát.
Seamus: Hogy lett véres a ruhája?
Félig Fej Nélküli Nick: Sosem kérdeztem.
Evés után a családjainkra terelődött a szó.
Seamus:  Én amolyan félvér vagyok. Az apám mugli. Anya csak az esküvő után árulta el neki, hogy boszorkány. Képzelhetitek, apám mennyire megdöbbent.
Elnevettük magunkat.
Ron: No és te Neville?
Neville:Engem a nagyanyám nevelt fel, aki boszorkány, de a családunk sokáig azt hitte, hogy mugli lesz belőlem. Algie nagy-nagybácsikám mindent megtett, hogy kicsikarjon belőlem egy kis varázslatot egyszer például lekötött a Blackpooli mólóról, majdnem vízbe fulladtam, de hiába, nyolcéves koromig nem mutattam semmi bíztatót. Aztán Algie bácsi egyszer átjött hozzánk teára, és a lábánál fogva kilógatott az emeleti ablakon. Enid nagynénikém odament hozzá és megkínálta sült habbal, mire Algie bácsi véletlenül elengedett engem. Én pedig végigpattogtam a kerten, ék kigurultam az utcára. Mindenki nagyon boldog volt, nagyi még sírva is fakadt. Láttad volna az arcukat, amikor megkaptam a levelet hogy felvettek ide, attól féltek, nincs bennem elég varázs a Roxforthoz. Algie bácsi annyira megörült,hogy még egy varangyot is vett nekem.
Harry balján Percy és Hermione a tanórákról beszélgettek.
Én csak álmosan pislogtam mert már fáradt voltam, Harry is ugyan ezt csinálta. Majd hirtelen megszólalt:
Harry: Au
Én és Percy: Mi a baj?
Harry: Semmi... semmi
Harry: Ki az a tanár akivel Mógus professzor beszélget?
Percy: Á, szóval már ismered Mógust. Nem csoda, hogy olyan nyugtalan: az Piton professzor. Bájitalkeverést tanít, de csak kényszerből. Mindenki tudja, hogy Mógus tantárgyára fáj a foga. Ha valaki, Piton jól ismeri a feketemágiát.
Végül a desszertek is eltűntek az asztalról, és Dumbledore professzor ismét felállt. Az egész teremben csend lett.
Dumbledore professzor: Most, hogy bőségesen ettünk-ittunk, volna még néhány megjegyzésem a félévre vonatkozóan. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Őrülnék, ha ezt egyes felsőbbévesek is eszükbe vésnék.
E mondatnál Dumbledore professzor szeme Ron iker bátyaira vándorolt.
Dumbledore professzor: Frics úr, a gondnok megkért, hogy emlékeztessem a tanulókat: az órák közötti szünetben ne varázsoljanak a folyosókin. A kviddicsválogatásra a második héten kerül sor. Aki szeretne a háza csapatában játszani, jelentkezzen Madam Hochnál. És végül egy utolsó közlemény: ebben az évben a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felőli szakaszára tilos a belépés mindazok számára akik ne óhajtanak kínok kínja között távozni az élők sorából.
Harry és még néhány diák felnevettek a professzor kijelentésén.
Harry: Ezt nem komolyan mondta, ugye?
Percy: De, minden bizonnyal. Különös; ha valahonnan kitilt minket, általában megindokolja, hogy miért teszi. Az erdő például tele van veszélyes fenevadakkal, ezt mindenki tudja. Legalább nekünk prefektusoknak mondhatott volna valamit
Dumbledore professzor:  És most, mielőtt nyugalomra térünk, énekeljük el az iskola indulóját.
Dumbledore professzor tett egy aprócska kéz mozdulatot a pálcájával, mire a pálca végéből hosszú arany szalag suhant ki. A szalag az asztalok fölé emelkedett, és kígyózva szavakká formálódott.
Dumbledore professzor: Mindenki válasszon magának szólamot. Egy-két-há, és!
Az egész iskola zengeni kezdte a dalt:

Roxfort, Roxfort, oxi-foxi Roxfort,
Tanítónk te légy!
Mert fejünkben zűr van, s nagy-nagy űr,
Meg pókok s néhány légy.
Tudjuk jól, hogy itt lehet
A bolgából is bölcs.
Kedélyünk víg, de elménk oly híg,
Hát észt fejünkbe tölts!
Hegyezkedik a sok fül,
És könyvben túr sok orr;
Csak mondd, hogy ,,Rajt!", s mi magolunk majd,
Míg agyunk fel nem forr.

Mindenki más más tempóban énekelt, így egy más után értünk a dal végére. Utolsónak a Wesley ikrek maradtak, akik egy lassú temetési induló ritmusára daloltak. Dumbledore professzor varázspálcájával vezényelte nekik az utolsó sorokat, s mikor befejezték, ő tapsolt a leghangosabban.
Dumbledore professzor: Áh, a zene. Varázslatosabb bármely mágiánál. És  most ágyba. Bakaügetés!
Mi Percy után átvágtunk a zsibongó sokásságon, és elhagytuk a nagytermet, felmentünk a márványlépcsőn. Már a többség nagyon álmos volt és alig bírtunk már lépkedni a lépcsők sokásságán. Már éppen azon tűnődtem hogy meddig fogunk még lépcsőzni, mikor váratlanul az elöttem lépkedő csapat megtorpant. Az orrunk előtt egy csomó sétapálca lebegett. Percy egyre közelebb lépkedett a pálcákhoz, amikor azok egyenként felé röppentek.
Percy: Ez Hóborc a kopogószellem. Mutasd magad, Hóborc!
Válaszul egy olyan hang hallatszott mint amikor a lufiból kimegy az összes levegő.
Percy: Azt akarod, hogy megmondjalak a Véres Bárónak?
És felbukkant Hóborc.
Hóborc: Áóóóóóh! Kopasz elsősök! Ez lesz ám a jó móka!
Azzal elindult felénk mindenki behúzta a nyakát
Percy:  Sipirc innen, Hóborc, különben szólok a Véres Bárónak! Nem viccelek!
Hóborc nyelvet öltött majd eltűnt. De azért a sétapálcák Neville fejére estek.
Percy: Vigyázzatok Hóborccal! Csak a Véres Báró tudja meg zabolázni, még ránk prefektusokra se hallgat. Itt is volnánk.
A folyosó végén egy festmény állt amin egy rózsaszín selyemruhás hölgy volt.
Hölgy: Jelszó?
Percy: Caput draconis.
A kép előrelendült és a helyén egy ajtó szerű nyílás keletkezett. Egymás után bemásztunk rajta. És a Griffendél klubhelyiségében találtuk magunkat. Otthonos hangulatú kérek helység volt tele puha fotelekkel. Percy az egyik ajtón át felküldött minket lányokat a hálószobáinkba. A szobákban négy mélyvörös függönyű, baldachinos ágy volt megtalálható. Elöttük pedig az utazóládáink voltak. Én lefoglaltam a Hermione melletti ágyat majd gyorsan átöltöztünk pizsamában és bebújtunk az ágyainkba és rögtön elaludtunk.

Sziasztok!
Sajnálom az újabb több mint egy hónapos kimaradást. De cserébe most egy extra hosszú részt kaptatok (összesen: 2668 szó)