Engi oda jött mellém megfogta a karomat és húzott tovább a saroküllő felé, mikor oda értünk ő leült es magával rántva húzott maga mellé. Mosolygott és magyarul folytatta.
- Szerintem tetszel neki.
-Te meg hülye vagy.- mondtam neki reflexböl, majd felbontottam az első csokit és a felét oda adtam a törpének.
- Az már nagy baj ha a felét ide adod nekem.
- Jól van na. Soha senki nem kért így bocsánatott töllem. Te is tudod, hogy a fiúk körében nem vagyok felkapott.- föleg hogy álltalában átnéznek rajtam.
-Tudod...talán...lehet, hogy ő lesz az aki megváltoztatja a nézeteidet a fiúkról.- mondta hugom- és talán rávenne pár dologra.-váltott át koreaira megint.
-Eddig sem tudott senki sem rá venni arra, hogy változtassak, eztán se fog.- mondtam én is koreaiul. Ő visszafordult es rám mosolyog.- Majd meg látjuk- én bolintottam- Akkor áljunk vissza dolgozni, mert igy nem megy a bolt.- majd bele pacsizott a kezembe. Felhúzott a fotelból és a pult felé mentünk. Mikor oda értünk oda állított a fiuk elé.
-Szolgáld ki őket ha kérnének valamit. - én bolintottam, mert annyirra meg voltam szeppenve, hogy nem tudtam megszólalni. Engi ott hagyot és be ment az írodába papír munkát végezni. Mivel a srácok ettek arra gondoltam, hogy benyomom a gépet és vissza hallgatom azt az alapot amit eddig csináltam. Oda mentem a rádióhoz és egy kicsit lehallkítottam. Elő vettem a laptopot az egyik fiókból, mialatt bekapcsolt elő kerestem a fejhallgatómat, amit a nyakamba akasztottam. Belehelyeztem a gépbe és a fél fülemre téve úgy hogy a srácokat ne zavarja elindítottam. Fél füllel hallottam hogy beszélgetnek, de mivel a nevemet nem mondták igy nem rám tartozik amit mondanak. Már bő öt perce az alapon dolgozok amikor meghallom a nevem.
- Tia!- ugy teszek mindha nem hallottam volna, mert félre szoktam hallani a zene miatt. Ezért ha hozzám szóltak majd megismétlik.
-Tia!-hallom nevem kicsit hangosabban. Le veszem a fülemről a fejhallgatót majd megfordulok. Az egyik srác azt hiszem YoungBae szólt.
-Igen?- fordulok felé teljesen.- kérhetek még palacsintát?- kérdezte mosolyogva majd felém nyujtotta a tányért. Oda megyek és elveszem tölle.- Hát persze!- mosolyodom el, mert olyan aranyosan néz rám, mint ahogy a kis gyerekek szoktak, ha csokit szeretnének. Beteszem a konyhai ablakba a koszos edényt és a pult alol elő veszek neki egy másik mini palacsinta tortát és elé rakom. Ő kérdőn néz rám.- Mi az?- kérdezem mert nem értem tekintetét.-Honan vetted elő?- A pult alól, mindig egy kicsivel többet készítünk hogy ha a vendég kér még. Bolintott és neki állt elpusztitani.- Kér még valaki valamit? Inni vagy még több csokit?- ők meg rázták a fejüket hogy nem. Én bolintottam, vissza ültem a gép elé és a fejhallgatót vissza tettem a füllemre és elidítottam az alapot, hogy javítsak rajta, de hangosan szólalt meg. Akkorát ugrottam ilyedtemben, hogy elejtettem a csokit ami a kezemben volt, és minél gyorsabban vissza akkartam dugni a fülest a gépbe, de amilyen béna vagyok háromszor kiesett a kezembol és csak negyedjére találtam meg a helyét. Amint a fülemben szólt a zene vissza huppantam a székre lehajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. De aztán eszembe jutottak a vendégek, leveszem a fejemről a fülest a gép mellé teszem (fő a biztonság😜😜) és feléjük fordulok.- Sajnálom , bocsánat ha megzavart titeket.- hajoltam meg és amikor felegyenesedtem mind az öten mozdulatlanul néztek rám.- Mi az ilyen szörnyű volt, általában tök jó alapokat szoktam csinálni.- még mindig mozdulatlanul bámulnak rám. Legelöször a legmagasabb kezd el pislogni azt hiszem az egyik SeungHyung és megszólal.- Ne haragudj csak meglepődtünk. Nem gondoltuk volna, hogy zenét írsz.-fejezte be monsatát bocsánat kérő arcal.- Tudom nem haragszok. Senki sem gondolná, hogy pont én csinálok ilyet a cukrászda mellett, de régebben elment most már csak unalom űző hobbi.- Hogy erted hogy régebben el ment?- kérdezte Jiyoung kíváncsian.- Három éve volt egy bandám, öten voltunk táncoltunk énekeltünk versenyekre jártunk én koreografáltam és a számainkat írtam.- Mindenkinek volt feladata de nem minden tart örökké.- mondta hugom.- Miért? - kérdezte Daesung- ezért mondtam azt hogy volt egy bandám, már nincs mivel a versenyek mellett dolgoztunk. Az egyikünk Londonban kapott állást és oda költözött igy a banda feloszlott, de gyakorolni még össze járunk. Még írok dalokat csinálok hozzá alapot. - És persze gyakoroljuk a koreait.- fejezte be hugom a mondatott.- De ez már rég megrágott csont, már nem foglalkozunk vele. -fejeztem be a beszámolot. Ekkor kezdtek vendégek szállíngózni és nem volt időnk beszélgetni. Amikor lement a forgatag akkor a srácok még ott voltak a pultnál.- Szeretnétek még kérni valamit? - kérdezte hugom míg én törölgettem a pultott.- Nem köszi, a számlát szeretnénk.- mosolygott SeungHyung. Hugom bolintott majd rám nézett. Én neki álltam a gépbe bevinni a dolgokat, majd amikor kijött a blokk, megfogtam odamentem eléjük és Seung Hyung elé tettem. Ő elolvasta az összeget belenyult a zsebébe , elő vette a pénztárcáját, bele se nézve ki vett belőlle pénzt, rátette a blokkra és becsukta a mappát amiben volt és felém nyújtotta mosolyogva. Én elképedve néztem, de ők neki álltak össze szedelöcködni, egyesével meghajoltak és megköszönték a süteményeket. Engi reflexből meghajolt és mondta hogy szívesen, ekkor vette észre hogy még mindig a kezemben lévő mappára bambulok. Oldalba lököt felnéztem és az öt srác várakozva nézett rám. Gyorsan össze szedtem magam, letettem a mappát meghajoltam és elköszöntem. Engi a fejével biccentett hogy kisérjem ki őket. Elindultam előttük az ajtóban meghajóltam megint.- Köszönjük a vendéglátást. - hajolt meg Jiyoung a többiek pedig utánna.- Nagyon szívesen.- mosolyogtam rájuk. Kinyitottam az ajtót de valamiért nem akkartak elindulni.- Mi a baj?-kérdeztem értetlenkedve.- ő....meg tudnád mondani hogy hol vagyunk, mert mi totál eltévedtünk.- valotta be SeungHyung. Mindegyik nagyon zavarban volt de mosolyogtak.- persze, de elötte mondjátok meg hogy hova akkartok menni?- a kocsinkat egy szökőkút mellé parkoltuk le.- az egész városban csak egy szőkőkút van szóval nem volt nehéz kitalálni. - Nem nehéz eltalálni oda. - ki mentem az üzlet elé majd balra fordultam.- Ha itt egyenesen mentek három utcát ak....-Kisérd el őket úgy könnyebb és megtarthatod a szünetedet közben.- vágot a szavamba a hugom.- Tényleg eltudnál kisérni ha ide felé eltévedtünk akkor vissza felé is menni fog. - közölte a tényt Jiyoung a többiek pedig bőszen bologattak.- Biztos vagy benne?- néztem hugomra aki bősszen bologatott.- Jó akkor menjünk csak beugrok a cuccaimért.- mondtam majd őket kikerülve bementem az öltőzőbe hogy a személyimet és a telefonomat a zsebembe tegyem és elindultam kifelé.- Majd sietek és remélem nem futok össze vele.- mondtam magyarul Enginek aki biztatóan nézett rám.- Jól van menjünk. - mondtam mosolyogva és kiléptem az üzletből.

Vajon kivel nem szeretne találkozni? Volt barát? Vagy egy ellenség? Szerintettek?

Tudom hogy sok volt a hiányzás de ha olvassa valaki akkor kijelentem hogy itt leszek és befejezem a sztorit. Kritikát elfogadok.
Tia