Egy kicsit meglepõdtem rajta, de utána én is átváltottam.

- Pontosan. - elmosolyodtam megfogtam a két tálcát és vissza mentem én is a pulthoz.

-Azért mondom magyarul , mert koreaiak és értik ha úgy mondom. - mondtam húgomnak.

- Komolyan? Ez haláli, igy kitudom próbálni a nyelv tudásomat. - mondta koreaiul és közben mosolygott.

- Ha gyakorolni akarsz akkor kapcsolj rádiót és fordits. - mondtam neki én is koreaiul. Oda léptem a rádióhoz és beállitottam a kedvenc adónkat. Épp egy VIXX szám ment rajta amit neki álltam dudolni, majd vissza sétáltam Engihez és nekiálltam a pultott letakaritani. Nállunk, olyan a pult mint egy kocsmában, egy nagy tölgyfából készült, gyönyörûen ki van faragva. Van rajta egy kis rész ahol be lehet látni üvegen keresztül, ez lett a kirakat része. Amiben a süteményekbõl van egy-egy darab amibõl a vendég eltudja dönteni hogy mit szeretne. És van elöttük bárszék is amire le lehet ülni. Amint a süteményeket rendezgettem a vendégek egyszer csak összeszedték a cuccaikat és a tányérjaikkal együtt elindultak a pult felé. Oda ültek, levették a maszkjukat és úgy álltak neki enni. A rádióban nekiállt szólni a Big Bang : Fantastik Baby cimû szám.

- Hé ezt szeretem nem tudom kik éneklik, de nagyon jó. Tia majd csinálunk erre is?- kérdezte húgom, miközben törölgetés közben felém fordúlt. Persze koreaiul.

- Ja , ha megtudod szerezni telefonra.

- Rendben!- mosolyodott el majd vissza fordult és folytatta tovább. Én is folytattam a pult tetejének letörölgetését, ekkor az egyik srác megszólalt.

- Ne haragudj hogy megkérdezem, de mióta tudsz koreaiul?

-Én és Engi hat éve beszélünk anyanyelvi szinten. Elfelejtettem a konyhát, megyek kitakaritóm. Bementem és nekiálltam pakolni. amikor végeztem vissza indultam a pulthoz. kinyitottam az ajtót és a földet nézve elindultam a csokis szekrény felé. Engit kikerültem a pult mögött, éreztem hogy mind az öt srác a tekintetével követ, de figyelmen kívül hagyva folytattam tovább utam. Oda értem kinyitottam az ajtót és kapásból kivettem öt tábla csokit.

- Te kérsz valamit? - kérdeztem húgomat magyarul hátra sem fordulva.

- Nem köszi!- válaszolta. A csokival a kezemben elindultam a kedvenc saroküllõm felé, ami miatt a srácok mögött kellet el mennem. Épp elfordultam két asztal között, de az a srác aki kérdezett töllem megfogta a csuklómat és megállitott.

- Bocsánat hogy ha illetlenül viselkedtem. -mondta bünbánó arcal.

- Nekem kell bocsánatot kérnem a viselkedésem miatt, mint vendégel nolmárisabban kellet volna viselkednem.- mondtam és udvariasan meghajoltam elötte.

- Amúgy Kwon Jiyoung vagyok õk a barátaim Choi Sheung Hyung, Dong Young Bea, Lee Seung Hyung, Kang Daesung- mutatott végig rajtuk , a srácok pdig felém bolintóttak köszönés képpen.

- Ha ti bemutatkoztatok akkor nekem is kell, ugye? - néztem húgomra aki mosolyogva bolintott és neki áll tátogni mikor megértettem akkor elmosolyodtam. Vissza néztem a srácokra - A nevem Pencz Klaudia - hajoltam meg elöttük. Mikor kiegyenesedtem, mind az öt értetlen arcát láttam és egy minimális fintort is. - De ha ez nem menne akkor inkáb Tia, jó?- kérdeztem és hallottam ahogy fellélegeztek. Én pedig elnevettem magam hangosan Engivel együtt , õk pedig szúros szemmel néztek rám.

- Bocsánat, de ezt a hangos sohajt szerintem még a szomszédban is hallották. - szabadkoztam.

sziasztok bocsánat a késésért, de csak most lett ikletem. Képzeljétek elkezdtem gördeszkázni és borultam egy hatalmasat, a húgom kiröhögött és csak utána segitett. Igazi testvér. de mivel fájt a lábam igy megkinált csokival és igy ugrott be ez. köszönöm hogy olvassátok.

Tia