2.FEJEZET 2.rész
Az erdő szélénél vissza fosítottam a fejemet. Jasonnek tedd amit tenned kel tekintete volt.
Nem akarom itt hagyni Jasont.
-Sky! Gyere!
Olyan ismerős volt ez a hang. De honnan tudta hogy, mi a nevem? Egy kis idő múlva észr vettem egy sárga szem párt. A szem pár hoz tartozot egy fekete bunda is. Ácsi! Egy sárga szem pár + fekete buda az = EGY ALFA!!! Egy alfa...
-Ne ilyedj meg... A nevem Castiel. Gyere, kövess.
-O-o-oké...
Követtem az alfát, követtem egészen egy útig. Ismerős volt az illat, mert amikor Jasonék kiránxulni mentek engem is vittek. Általában erre jöttünk. Castiel itt meg állt és a levegőbe szippantott.
-Medve... Pár perce itt járt. Legyünk óvatosak...
-Ha az alfa mondja...
-Hé vigyázz a szádra ki asszony! Ha még egyszer így szólítassz véged...- halol közel Castiel miközben emberré változott.
-Mi! Te is alak váltó vagy!?- mondom mi közben én is át változok. Castiel körül néz, de nem vállaszol a kérdésemre. -Ha hó! A füledre ültek?- erre a kérdésemre sem vállaszolt, csak meg fogta a kezemet és át sietett elem.
Nem bírtam meg szólalni a lepetségtől.
-Ö...ö...
-Mi az!?- ordítle Castiel.
-Még... egy... alfa sem... fogta meg... - itt egy nagy levegőt vettem. -a kezemet...
-Értem... Hát ezt vedd úgy, hogy az első lépés...
Első lépés? Az mi? Nagy levegőtt vettem. Medve...
-Nincs messze.
-Mi?
-Medve... Nem messze.
-Akkor jobb, ha gyorsak leszünk- ebben a pillanatban felkapott a hátára és így szólt- Így gyorsabbak leszünk.
-Oké- bólin fogtam
Elkezdtünk futni. A hátunk mögül egy hatalmas medve üvöltést hallotünk.
-Aszerinted követ?- kérdeszte Castiel a válla felett, hátra nézve rám.
-Nem tudom...- és hátra fordúltam. Bár ne tettem volna. Egy hatalmas...-GRIZLI!!!!!- üvöltöttem el magam. - A nyakunkba van!!!
-Fogd meg a kezem!
-O..o..oké!- nyúltam volna Castiel kezéért de nem bírtam el kapni. A medve bele harapott a hajamba és két lábra állt velem együtt.- Á!!!!-sikítok fel, és Castiel gyors hátra pillant.
-HAGYD BÉKÉN SKY-T!!!!!- ordít Castiel és át alakulva rá ugrik a medvére, aki egyből fel ordít és ki ejt a fogásából. A fejem szét megy és mindent egyre sötétebnek látok.
-Sky minden rendben? Sky? Sky?!- és ezzel minden el sötétült.
Nem tudom hány percre, vagy órára álüjtam el de legalább ketten magamhoz térni. Mikor már kb. fel ébredtem oldalra pillantotam Castiel vigyorgó fejjel nézett.
-Jó reggelt!- köszöntött Castiel.
-Szétmegy a fejem- köszöntöttem Castielt.
-Emlékszel a medvére?
-Sajnos tisztán...
Oda kint nagy cseppben esett az eső. Ahogyan az ablaknak csapódnak a cseppek egy kicsit ijesztő volt...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro