- Nem vetted észre, hogy kihasznál?-kérdezte nyugodt hangon Bence a leendõ osztálytársától.

- Nem! Elvakított a......hazug szerelem......-válaszolta Panna miközben cipõjét tanulmányozta.

- Szóval szeretted?- folytatta ugyanolyan nyugodtan.

- Nem.....vagyis igen...nem tudom....elég rég volt.....Olyan hülyén érzem magam, hogy megtettem amit mondott. Úgy utálom õt! Kihasznált a patkány! Legszívesebben behúznék neki......

- És miért nem tetted meg az elõbb?

- Megdöbbentem, lesokkoltam! Szinte meg sem tudtam mozdulni! Amúgy is sokkal erõsebb, mint én......

- Ez butaság! Ha nem figyel, meg tudtad volna ütni.....

- Sajnálom!

- Nincs mit sajnálnod- majd megölelte Pannát, aki viszonozta azt- De az elmúlt héten, miért nem írtál vissza?

- Mert.....mert......lefagyott a telom- hazudta a lány.

- Borzasztóan hazudsz!

- Tudom.......- ezután elmesélte mit beszélt a nõvérével- Sajnálom!- a történet végét könnyes szemmel mondta el, majd mikor befejezte egy könnycsepp folyt végig az arcán.

- Nem probléma, megértem! Nen akartál újra csalódni - két kezével megfogta finoman az arcát a barátjának és letörölte az újabb cseppeket, újra megölelte.

- Köszönöm!

- De várjunk! Tetszek neked?- rontotta el a tökéletes pillanatot.

- Hjaj! De tudod mit? Igen! És ezért kinevezlek a legjobb barátomnak, hisz az új suliban nem ismerek senkit és te se. Na elfogadod?

- Persze!- de a vigyor hamar lefagyott az arcáról.

- Mi az?

- Csak legjobb barátok? Nem lehet....több?

- Borzasztó vagy! De nagyon el vagy telve magadtól mióta meg kellett csókolj! Jézusom!- sikoltott fel Panna.- Már ennyi az idõ? Mennem kell. Szia- nyomott egy puszit a fiú arcára- Köszi, hogy megmentettél! Ne szállj el magadtól, azért kaptad!

- Szia

Panna a háztömbükig futott, s lihegve megállt az ajtó elõtt. Az arca hihetetlenül piros volt. Nem tudta, hogy azért, mert sokat futott, vagy a Bencével eltöltött órák emléke kavarta fel. (Fõleg a csók.) A másodikra tippelt.