".....majd különös meglepetés érte a lépcsõ aljában. Egyszerre váltott ki belõle meleg és hideg érzelmeket. Vissza akart szaladni de valaki gyengéden visszahúzta a Földre........ Panna nem mert a szemébe nézni......."

A lány nem hitt a szemének, azt hitte, hogy sose fog találkozni vele, azok után amit neki mondott és amit tett. A szava is elakadt..... A fiú ki elõtte állt, barna hajára nyomta zöld sapkáját. Kék szeme vadul csillogott a haja takarásából. Háta a falat támasztotta. Csalafinta mosoly jelent meg az arcán, ahogy megpillantotta az exét.

Igen, most mindenki azt hitte hogy Bencérõl beszélek, hát nem...õ Döme, Panni exbarátja. Mielött elmesélném, mi folyik a jelenben, kicsit tekíntsünk vissza a múltba, mikor még egy párt alkottak.

Mikor jártak nagy volt a szerelem, Döme az osztálytársa volt, még nyolcadikban. Annyira tudhatta volna Panna, hogy ennek rossz vége lesz ennek.. Együtt tanultak, padtársak voltak, Panna kitûnõ, Döme jóval kevesebbet tanult. Mikor házit csinátak, csak Panna gondolkozott, volt mikor õ is írta le neki a háziját, míg a fiú Facebookozott. Hát ahogy ti most látjátok jól kihasználta, de akkor nem vette észre a sértett. Szerelmes volt belé, és ez mindent fölülírt. Nem látott tisztán. Vagyis rózsaszín napszemüvegen keresztül látta a világot. Ahogy telt az idõ Döme jegyei egyre jobbak lettek, és amint eljött az év vége, elégge jól kijöttmindenbõl. Csak a felvételik sikerültek szarul, de emelt az összjegyén az átlaga. Sikerült bejutnia valamivel jobb iskolába, mint amennyit megérdemelt volna.

Pontosan augusztus 29.-re volt megbeszélve a randijuk. Panna már nagyon várta, hogy személyesen is gratuláljon "sikeres" felvételijéhez. Hát mit is mondjak, nem siettek a javítók......Dömével moziba mennek, majd a pár lépés távolságra lévõ Mc'Donaldsba. Mivel borzasztó meleg volt, egy fekete rövidnadrágot és egy fehér lenge pólót vett fel. Minimális smink még felkerült az arcára, majd elindult a mozi irányába. A mozi elég közel volt, igy nem kellett sokat gyalogolnia, bár a meleg hatására kissé leizzadt. Pontosan érkezett a megbeszélt helyre, de a szerelme még Sehol nem volt. Tizenöt perc késés után, végre feltünt a láthatáron.

-Késtél!Már elkezdõdött a film!

-Bocs!-mondta, majd köszöntés nélkül beviharzott a mozi bejáratán. Gyorsan megvette a jegyeket , meg sem várva barátnõjét.- Tessék!-nyomta Panna kezébe a neki vett jegyet. Bementek a terembe és megkeresték a helyüket. Gyorsan leültek. Szerencséjükre csak az elõzetesek mentek le, a filmrõl nem maradtak le.

A film közben Panna próbált közeledni barátjához, de hiába, a fiú minden próbálkozását elhárította. Meg akarta fogni a kezét, válaszul a fiú elkapta a kezét és mordult egyet. Ezzel jelezte, hogy hagyja békén. Többet nem is próbálkozott. A film többi részét feszülten nézték tovább. Döme próbált a filmvászonra figyelni, viszont sehogy sem sikerült. A gondolatai máshol jártak.

A film végeztével, Döme felpattant a vörös ülésrõl, meg sem állva a mozi váróterméig. Barátnõje utána sietett, mikor meglátta Döme arcát, már sajnos sejtette mi a baj.

- Ez nekem nem megy!

- Mi a baj?

- Én már nem tudlak elviselni téged!

- Micsoda?

- Te tényleg azt hitted, hogy szeretlek. Ennyire naív vagy? Csak azért jártam veled, mert kellett a jó jegy! Máskép bottal sem nyúlnék hozzád! Nem vagy az esetem! Most, hogy már szeptembertõl más suliba járunk, úgyse tudlak kihasználni, szóval vége! Másrészt borzasztó idegesítõ, hogy egyfolytában rajtam kell, hogy lógj! Szörnyû.......-habozott egy kicsit majd folytatta- némber vagy! Ne írj, ne hívogass! Nem akarok soha többé beszélni veled, te boszorkány! Amúgy is van barátnõm már!- tajtékzott Döme , majd kiviharzott az ajtón.

Panna kisebb sokkot kapott, meg se tudott szólalni! Csak a sértegetések visszhangoztak a fülében

......bottal sem nyúlnék hozzád........nem vagy az esetem.......némber.......boszorkány.......

A szívét egyszerre facsarták ki és törték össze. Már a csaló 5 perce Elment, de õ még mindig remegett..... Hihetetlenül fájt. Mintha kést dõftek volna a szívébe, és meg is forgatták benne. Nemsokára lett annyi lélekjelenléte, hogy elinduljon haza. Az úton patakokban folyt a könnye, de egy hangot se hallatott. Csak hangtalanul sírt, még az arca sem rezdûlt. Viszont, mikor becsukta maga mögött az ajtót, kitört belõle minden fájdalom. Megállás nélkül bömbölt. Szerencsére nem voltak otthon a Szülei. Majdnem három hétig volt depressziós. Meg suli idõben is.

De most térjünk vissza a jelenbe. Szóval Döme éppen Pannát várta.

- Végre, hogy itt vagy, drága. Téged vártalak egész nap!

- Csakugyan?- illetõdött meg a lány.

- Még szép! Jézusom! Mióta nem láttalak? Egy éve? Hihetetlenül megváltoztál, szépségem! Csak úgy ragyogsz!-a lány fagyos tekintete láttán, a fiú megfogta a tarkóját - Tudod, bocsánatot akartam kérni a viselkedésemért. Szeretném újrakezdeni. Az akivel eddig jártam egy ribanc volt. Megbocsáltasz, újrakezdjük?

- Na még mit ne! Hogy van képed azok után a szemem elé kerülni, miután olyan sok ronda dolgot vágtál hozzám. Hogy tudsz tükörbe nézni? Takarodj innen! Azonnal!

- Ugyan, bébi! Tudom, hogy szeretsz! Na Gyere!- lépett Közelebb Pannához. Megölelte. A lány próbált kiszabadulni a szorításából, persze sikertelenül. Hiába, a fiú az fiú!

- Engedi el! Nem hallod? Süket vagy???? Hagyd abba, kérlek! Fejezd be! Hagyj békén, ez már fáj!

- Ne ellenkezz! Tudom hogy visszafogadsz!

- Ne! Hagyj békén!- valaki meghallotta szegény lány segélykiáltását, és lehamozta róla a fiút. Panna legnagyobb meglepetésére, nicsak, Bence volt az.

- Hé, mit akarsz?

- Fejezd be! Nem hallotad, hogy elutasított?

- Neked mi közöd van hozzá?- kérdezte az erõszakos exbarát a volt barátnõjétõl.

- Õ....a...barátom!- hazudta a lány. Bence azonnal megértette, hogy segítségre szorul, így nagyban helyeselte.

- Így van! Hagyd békén a csajom!- szökött neki Bence Dömének.

- Hah, hiszem ha látom! Csak rajta.... Csókot és akkor elhiszem!- követelõzött. Bence habozás nélkül odahajolt Pannához és egy hosszú csókot nyomott a szájára. Pannát ez nagyon váratlanul érte, de viszonozta. Mikor elváltak egymástól, szemük csak úgy szikrázott a boldogságtól. Arról viszont Fogalmuk sem volt, hogy miért.

- Na jó. Egyelõre Elmegyek, de még korántsem hiszem el- majd újra elviharzott, mint egy éve.

- Köszönöm, hogy megmentettél!

- Nincs mit! Bár be kell valljam, kicsit élveztem is!- kapott a tarkójához zavarában.- De most te tartozol vallomással! Ki a franc volt ez?

A lány elmesélte neki mindent ami történt. Egy éve és mielött Megjött Bence. A sok mesélés közben elfeledkeztek az idõrõl és a tejrõl is......