Panna bedagadt szemmel ébredt. Szörnyülködve nézegette karikás látó eszközét. Próbálta elrendezni, hátha csak múló ez a szépséghiba, de itt csak a smink segíthetett. Mivel Panna nem volt egy smink mûvész, inkább hagyta az egészet úgy ahogy volt. "Mjad csak elmúlik."-gondolta. " Úgyse mozdulok ki innen szeptember 1.-ig." Kivánszórgott a konyhába, ami ebben a korai órában igen magányos volt. Elkészítette napi forró csoki adagját, talán még többet is fõzött. Mikor a pohár pontosan olyan volt mint amilyet ilyen kómásan szokott inni, bevonult lakosztályába (szobájába). Ölébe véve laptopját, sorozata nézésével töltötte az egész napot. Csak a mosdóba és a kajájáért ment ki kényelmes,királyi hálótermébõl. Bár húsz részt is megnézett, az esze máshol járt. Egy fiún aki szimpátiáját elnyerte, sõt még talán többet is, akivel most nem beszélt, félt, hogy beigazolódik nõvére figyelmeztetése. Bence a nap során legalább ötven üzenetet írt Pannának, aki egyet sem nézett meg.

A kíváncsiság belülrõl mardosta, csak egy picit kukkintok bele, gondolta. De a lelkiismerete mindig megállította kezét. Nem mert rá gondolni, ettõl eltekintve minden percben eszébe jutott.

Így telt el egy hét. Augusztus 29.-én édesanyja rávette, menjen el a boltba kenyérért. Szülei egész héten rágták a fülét hogy mozduljon ki, de a lány mindig ügyesen kibújt a dorgálás alol. Hát ez most nem sikerült. Lomhán felöltözött, majd egy sovány köszönssel adta tudtára õseinek hogy nem tartózkodik a lakás területén. Leviharzott négy emeletet, majd különös meglepetés érte a lépcsõ aljában. Egyszerre váltott ki belõle meleg és hideg érzelmeket. Vissza akart szaladni de valaki gyengéden visszahúzta a Földre........ Panna nem mert a szemébe nézni.......