Percek peregnek, miközben szívverésem száguldva lüktet. Az imént a csillagokban gyönyörködtem, most egy fegyvert látok. Túl lassan tudatosul bennem, hogy Ty lefog lőni. Túl lassan fogom fel, hogy megfogok halni. A pisztoly fekete csövéből felém fog száguldani a halálomat okozó golyó. Soha többet nem fogok hazajutni, suhan át gondolataimon. A helyzet őrületében azon kezdek el agyalni, hogy látni fogom az életem filmjét. Mi lesz, ha nem fog tetszeni? Várjunk csak van más is! Haver te most hol vagy? Miért nem látlak? Itt vagy? Marhára segíthetnél... Elveszítem gondolataim felett az irányítást. Fejemben zaj robban ki, azután ugyan olyan gyorsan ahogy kirobbant elcsendesül minden gondolatmenet. 

Körülöttünk sikítozva menekülnek. Aztán minden hang megszűnik és csak a szívverésem hallom. A látómezőmet a pisztolycső feketesége tölti ki. Szószerint a halálba tekintek. Kedves barátom...gondoltad volna, hogy ilyen nyomorultan talál rám a halál? Ezért jöttél utánam? Stiles! Tudtad ez? Ty kiabál, de egy szavát sem hallom. Kezeivel erősen gesztikulál. Mozgó szája fröcsköli a szavakat.

A percek rettegve telnek. A pisztolycsövével nézzek farkast szemet. Ty kiabál és próbálok felkészülni a halálra. Minden átsuhan a fejemben, amit a halálról halottam. Rájövök, hogy minden hülyeség, de azt  az egyet pontosan tudom, hogy nem készültem még fel rá! Nem most kellene meghalnom.... A levegő hideg. Hirtelen úgy érzem, mintha megállt volna az idő. A szél is el csendeset, még a csillagok is abbahagyták a ragyogást és félve várják a végkifejletet. Úgy érzem menten elfogok ájulni. Eddig lábaim gyökeret növesztettek a földbe, de most a már rogyadozni kezdenek. Becsukom szemeim és olyan erősen szorítom össze, hogy már fáj.

Azután felhangzik a halálos durranás. A pisztoly elsült és most a levegőben száguld a halál.

Összerezzenek hangra. Várom a fájdalmat, várom a fényt, amit ilyenkor szokott jönni. A durranás után semmit sem halok, még a saját szívverésemét dobogását sem. Ettől még jobban megijedek és kinyitom a tekintettem. Hatalmas levegő után kapok, mert ijedtem, még levegőt is elfejtettem venni.

Egy csomó zsarut pillantok meg és Ty-t, aki a földön fekszik. Fogalmam sincs, hogy mi történt. Nem értek semmit. Azt se tudom megállapítani élek e még. 

Ezek után egyszerűen csak képek maradtak meg bennem. Tudod, haver, mint a filmdiák. Első képen, látom Ty-t és rendőröket. Második kép, egy zsaru hallgat ki a mentőautó hátuljában. Harmadik kép Liam mosolyog rám.

A sokkhatása után sikerült felfognom a helyzetem.

A történetet neked is elmagyarázom, hogy megértsd. Liam hívta ki a rendőröket. A zsaruk pont időben érkeztek. Nah jah.. az időzítés csodálatos volt. Akárcsak egy idióta filmben. A fiúk elmondása alapján, az egyik rendőr a levegőbe lőtt, amitől megrezdült Ty és így gyorsan egy másik rendőr földre tudta teríteni, majd letartoztatták. Semmi több, de mégis nagyszerű és tökéletes akció, amivel megmentették az életem. Engem állítólag ezek után kihallgattak, de végig tagadtam, hogy ismerném a fickót. Fogalmam sincs, hogy voltam erre képes. Minhoék szintén hamis tanúzást adtak. Liam vallotta csak azt, hogy én kértem a segítséget. Sőt erre bizonyítéka is volt. Két darab sms, amiket igazság szerint én küldtem, de persze én egy darab smst se írtam neki. Sőt őszintén azt se tudom megmondani, hogy magammal hoztam e a telefonomat. Az üzenetek tényleg tőlem származtak, telefonszám stimmelt. 

Egyiket tegnap reggel küldtem és az állt benne, hogy „Segíts!" a másik 20 perccel korábban „küldtem" amiben az állt „Egy fura hapsi nem hagy békén engem!"

Az üzenetek fogalmazása is azt bizonyította a zsaruknak, hogy Ty számomra ismeretlen. Tudom, haver, hogy te küldted az üzeneteket. Pontosan tudtad, hogy tagadni fogok mindent. Kedves barátom még most is sikerül meglepned. Liam az első után állítása szerint vonatra szállt, mondván még egyszer nem akarja elszúrni. Azután már itt volt a városban, amikor megkapta a másikat, azonnal a rendőrségre rohant. Meggyőzte a zsarukat és közösen jöttek az egyetemre. Semmi hangszóró, semmi jelzőfény. Liam nagy emberé fog válni, hogy a semmiből meg tudta győzni mindenre a rendőröket. Egyszerűen hihetetlen a gyerek.

Liam ezek utána a rendőrökkel távozott. Hiszen miatta vonultak ki, még sok-sok papírmunka következett, ahol aláírások tömkelege várt rá. Azután hajnalban az őrület után mindenkit alvásra intettek. Engem békén hagytak, a mentősök rendesek voltak, így nem kellett kórházba mennem. Persze ők, úgy tudják, hogy én soha sem láttam még életemben fegyvert és, hogy ismeretlen volt a fickó....Tényleg rendesek voltak... ennek fényében be kellett volna simán vinniük, de nem tették.  Bár az is lehet, hogy csak keveset tudok e téren...Nos, akkor ne figyelj rám barátom...nem akarlak valótlan információkkal teletömni az agyad. 

Csendesen tértem Minhoval nyugovóra. Nem akartunk beszélni róla. Lefeküdtünk aludni, hiszen holnap a kora reggeli órákban, már indulunk is haza. Félálomban lehettem, amikor a semmiből felnevettem. Akkora sikerült felfognom mindent. Ty börtönbe megy. Vége van a félelmemnek. Nincsen több aggódás.

Kedves barátom nem kérem, hogy higgy nekem, de abban a pillanatban minden negatív, minden nyomasztóérzés, fájó és lelkemet maró érzés semmivé foszlott.

Amik történtek már csak a múlt.