Eljött a szombat. A buli és egyben az utolsó nap. Az egész egyetem zsong. Rengetegen mentek segíteni a buli előkészítését. Mindenki rohan valahova. Mi jó kedvel az ebédlőben eszegettünk. Minho lehozta a kameráját, hogy megörökítse az utolsó igazinak mondható étkezést. Esküszöm haver, ha ezt nem csinálná meg, nem is mernék rá.

Bekap egy sült krumpli hasábot és közelebb hajol hozzám. Én is megdőlök, hogy feltudjon venni, miközben rágók.

- Nagyszerű! – mondja teli szájal.

Ennél izgalmasabb dolog nem történt a buliig. Minho fel van spannolva. Gally is fossa a szót. Ellenben én kicsit ideges vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy egyszer haza kell menni, de még túl korainak érzem.

A bulihoz igyekszünk éppen mind az öten. Én, Minho, Gally, Aris és Winston. Minho előrébb fut majd színpadiasan megpördül.

- Mindenkinek innia kell! – kiabálja felénk. – Newt neked is, hogy aztán olyanok mondhass, mint például „Azt te csak részeg, hogy én hiszed." – fárasztó kissé Minho. Mosolyogva sétálok, miközben ontja magából a hülyeségeket.

A zene megint túl hangosan dübörög, de most fényeket is szereztek valahonnan.

Beérünk és ismételten heringeké válunk. Minho és Aris azon nyomban eltűnik a táncoló testek között.

Beljebb megyek a fiúkkal. Figyelem megint az embereket. Fesztelenül buliznak. Minden szuper. Hát jó.. haver.. akkor én is elengedem magam!

Minho és Aris visszatér hozzánk kezükben poharakkal. Aris meglep ügyességével, mert nem elég, hogy a táncolótestek között kellett átkelnie, úgy hogy ne borítsa ki a piát, de ráadásul három poharat tart. Elismerésem jeleként tőle ragadok meg egy piros poharat, amit számhoz emelek és azonnal megcsap az alkohol erős és bódító illata. 

A fiúk feljebb emelik, majd mindenki beleiszik a sajátjába. Sörre számítottam, de ez inkább whisky. Fűszeres zamata azonnal marni kezdi torkomat. Ezt nem hiszem, hogy ezt az egyetem állja, inkább valamelyik diák keze van mögötte. Kihörpintem az utolsó kortyot is, mire a fiúk összekapkodják a poharakat és újból eltűnnek. Gally mutatóujját és középső ujját szájához emeli, mintha cigit tartana és egy oltári hülye fejjel megjátssza, hogy meggyújtja. 

Wintson bólint én viszont megrázzam fejemet. A fiúk megfordulnak és őket is elnyeli a táncoló testek áramlata. Magányomban körül nézek, mire megpillantalak, ahogy pont velem szemben ülsz a kanapén és engem figyelsz árgus szemekkel.

 Roppant kényelmetlenül kezdem tőle érezni magam és megindulok a táncolók közé. Megállok gyorsan egy partizó csaj mellett és elkezdek én is bulizni, eleinte csak, hogy kiverjelek a fejemből, azután melegség árad szét bennem és tudom, hogy nem azért, mert a táncolásban már megizzadtam, hanem feltehetően elkezded az alkohol tevékenykedni bennem. Fogalmam sincs, hogy mit hozhatott pontosan Minho nekünk, de máris kezd a fejembe szállni. A becsípés bódító hangulatában minden kötöttség és rosszkedv béklyóit lerázzon magamról. A lány nevét se tudom, de jól el pörgünk. Felszabadultnak érzem magam és kötetlennek.

 Három-négy zenét is végig hadonászok, amikor elsiet előttünk egy csaj. Mivel csak az alkoholtól puszta jókedvem lett, feltudom mérni, hogy arcára rémület ült ki. A zene mellett kizárt hallani, de folyamatosan kiabál. Amikor ellőttünk haladt el és szinte egymáshoz súrlódtunk hallottam meg, hogy a te neved mondja. Igaz, lehet csak én halottam bele, amit akartam, lehet jobban megártott a pia, mint én naivan gondolom.

Ám a lány után kapok, mire az ijedten fordult felém. Nem áll szándékomban halálra ijeszteni, de biztosra kell mennem. A füléhez hajolok. Haja kókuszillatú és mélyen beleszippantok.

- Kit keresel? – kiáltom fülébe. Azután ő hajol az én fülemhez.

- Egy haveromat! – azzal tovább is megy. Megpöckölik a hátamat, amire megpördülök és szembetalálom magam Minho vigyorával.

- Ki volt a csaj? – hajol fülemhez és harsogja bele. Megvonom a vállam.

- Nem tudom! – kiáltom füléhez. Erre megrázza fejét és röhögni kezd, közben egy piros poharat nyom a kezembe. A következő pillanatban Aris csatlakozik közénk és Minhohoz hasonlóan nála is ott van a telefonja, hogy megörökítse a dolgokat, az ő esetében a bulit. Ránk irányítja, mire semmilyen összebeszélés nélkül Minhoval egyszerre kiáltjuk a kamerába, hogy

- BULi! – ez után Minho megint eltűnik, ledöntöm a pohár tartalmát, ami még az előzőnél is jobban marja a torkomat. Épp szólni akarok Arisnek, amikor Gallyék visszatérnek. A fiúkkal van még két másik gyerek is, akiket én nem ismerek. Aris képért hadonászik, mire mi gyorsan összeállunk. Én állok a két számomra vadidegen srácközé és belevigyorgok a lencsébe. Túl jól érzem magam, ahhoz, hogy zavartassam magam bármi miatt is. Furcsa, hogy a pia mennyire megtudja változtatni az embert. Minho minden igyekezetével azon van, hogy elengedjem magam, ezért hordja olyan szorgalmasan a poharakat. Ha tudná, hogy az elsővel sikert ért el, biztos holnap reggelig röhögne.

A dalok egymás után zendülnek fel. S újra tombolni kezdek rá, hamarosan mindegyik srác követi példámat. Egyszóval se állítom, hogy van ritmus érzékünk vagy, hogy táncnak nevezném, amit csinálunk, de jól érezzük magunkat és csak ez számít. Minho egy csajjal nyomja. A rengeteg szarságnak ezzel a gondtalan bulizással intek be. Az alkoholnak köszönhetően röpke időre megszűnik számomra minden.

Kifulladva kecmergünk ki friss levegőre. Tekintettem a fekete égboltra szegezem. Tiszta az ég, egyetlen felhő sem takarja el előlem a tündöklő csillagokat. Jókat kacarászunk, amikor hirtelen felkiált egy lány a kertben, majd azt követi egyre több sikoly.

- NEWT! – üvöltik nevem. Most veszem le csak a tekintettem a csillagokról. A fiúkkal szemben állók, akinek kővé dermedt a tekintetük. Lassan megfordulok és torkomba ugrik szívem. A véremre szomjazó vaddal találom szembe magam.

- Lejárt az időt Newt! – Ty áll velem szembe és a pisztolyát egyenesen rám szegezi. A zene hangosan lüktet. Szédülni kezdek, amit nem tudom, hogy az alkohol vagy a pisztoly vált ki belőlem.